2015-ben még elsőéves papnövendék voltam, amikor a Perkőn jártam. Lélegzetelállító volt, hiszen a több mint 700 méteres magasságból belátni az egész Háromszék-medencét. Kézdiszentlélek plébánosánál voltunk hivatások hétvégéjén két társammal együtt (most egyikük újonnan kinevezett plébános, jómagam újonnan kinevezett segédlelkész a kerületben). Akkor „csak” búzaszentelő szentmisén vettünk részt, de amúgyis nagy volt a résztvevők száma, mégis megjegyezték nekünk – vendégeknek – akkor, hogy az igazi tömeg és nagyünnep Perkőn az augusztus 20., a Szent István-búcsú. Azt is mondták, hogy úgy kell tekinteni erre a szent helyre, mint a háromszékiek Csíksomlyójára.
A mai ünnep különleges élmény volt. A látottak és tapasztaltak fényében megértettem, hogy miért nevezik a háromszékiek Csíksomlyójának. Zarándokok százai indultak el a Kézdiszentlélek központjában található Szent István-szobortól a perkői kápolnához a déli 12 órától kezdődő búcsús szentmisére Pál Ferenc plébános vezetésével reggel 10 órakor. A hegyen az időjárás is nekünk, ünneplőknek kedvezett, ugyanis a nyári napsütést a lágy szellő enyhítette, ugyanakkor megvolt a kellő hangulat is, az imádságos lelkület és a búcsús érzés, mivel idős és fiatal egyaránt igyekezett kiérni időben a hegytetőre, szentgyónáshoz járulni és imádkozni a magyar nemzetért, családokért és minden emberért. Persze nem maradt el a búcsús vásár sem, ahol be lehetett szerezni a hagyományos búcsúfiát.
Külön öröm volt, hogy az idei évben Háromszék szülötte, Kovács Gergely érsek celebrálta a szentmisét a kerület papságával és mondott szentbeszédet. A főpásztor számára szintén öröm volt, hogy két év után sikerült elérnie, hazaérnie erre a búcsúünnepre, mivel püspökké szentelése után máris felkérést kapott két búcsús szónokságra is: előbb Budapesten a Szent István-bazilikában Erdő Péter bíboros meghívására, majd a Kalocsa-Kecskeméti Római Katolikus Főegyházmegyében Bábel Balázs érsek meghívására. Ahogy ő is fogalmazott: ami késik, nem múlik, az öröm és hála így teljes volt az ő és a hívek seregének részéről is, akik nagy szeretettel fogadták főpásztorukat, ami abban is igen meglátszott, hogy a szentmise után sokan igyekeztek az érsek közelébe férkőzni egy kézfogás és pár kedves szó erejéig.
„Az ember igyekszik mindig maradandót alkotni. Az egyház is ilyen, ilyen emberekből áll, a szentek azok, akik maradandót alkottak, akiket nekünk is követnünk kell és igyekeznünk, hogy mi magunk is szentekké váljunk! Ez a mi nagy felelősségünk ma” – fogalmazott szentbeszédében az érsek. A szentmise végén Pál Ferenc plébános kiemelte: a legnagyobb köszönet mindazoké, akik részt vesznek az ünnepeken, „mert építhetünk akármilyen nagy épületeket, szervezhetünk akármilyen nagy ünnepeket, az emberek töltik meg élettel”.
A perkői búcsú olyan, amelyről mindent leírni nem lehet, az érzést szavakba önteni nehéz, csakis arra lehet biztatni minden embert, hogy ha még nem járt ott, akkor keresse fel ezt a helyet, amikot teheti, mert utána úgy érzi az ember, hogy olyasvalamivel gazdagodott, ami nem evilági, ami igazi lelki, mennyei kincs!
Perkő történetét IDE kattintva olvashatják el.
Kép és szöveg: László Zsolt
