Ferenc pápa hazatért Kanadából

0
999
Fotó: Vatican News

A Kanadából visszafelé tartó repülőúton helyi idő szerint pénteken este Ferenc pápa az apostoli látogatásáról, továbbá a régi és az új gyarmatosításról beszélt. Hangsúlyozta, hogy még nem gondolt a visszavonulásra. Szót ejtett a németországi szinodális útról, a doktrína fejlődéséről és a nők fontosságáról a hit átadásában. A sajtótájékoztató első részét közzétette a Vatikáni Rádió.

Az őslakosok esetében népirtás történt. Egy kanadai újságíró kérdésére válaszolva jelentette ezt ki Ferenc pápa. Az Iqaluitból Rómába tartó repülőúton a most véget ért útjának témáiról beszélt, a régi és új gyarmatosításról. Kitért továbbá a pápaságról való lemondás kérdésére is, amelyet az újságírók többször érintettek. Kifejtette, hogy egyelőre nem gondol a lemondásra, bár lehetségesnek tartja. A sajtótájékoztató elején Ferenc pápa köszönetet mondott a vele repülő riportereknek: „Jó estét és köszönöm, hogy elkísértek, az itt végzett munkájukat, tudom, hogy keményen dolgoztak, és köszönöm a társaságukat, köszönöm”.

Az első kérdést Jessica Ka’Nhehsíio Deer (CBC RÁDIÓ), a kanadai őslakosok rádiójának újságírója intézte a pápához: Egy bentlakásos iskola túlélőjének leszármazottja vagyok. A túlélők konkrét lépéseket akartak látni a bocsánatkérésében, beleértve a felfedezés doktrínájának eltörléséről szóló nyilatkozatot. Az Egyesült Államokban és Kanadában az alkotmányban az őslakosokat továbbra is megfosztják földjüktől és a földjük felett sem rendelkeznek hatalommal, a pápai bullák és a felfedezés doktrínája miatt. Nem gondolja, hogy elszalasztotta a lehetőséget, hogy erről nyilatkozzon kanadai útja során?

Ferenc pápa: Nem értettem a kérdés második részét. Meg tudná magyarázni, mit ért a felfedezés doktrínája alatt?

Jessica Ka’Nhehsíio Deer: Amikor a bennszülöttekkel beszélek, azt mondják, hogy amikor a telepesek megérkeztek, hogy elfoglalják a földjüket, erre a doktrínára hivatkoztak, amely szerint ők alacsonyabb rendűek a katolikusoknál. Így vált országgá az USA és Kanada…

Ferenc pápa: Köszönöm a kérdést. Szerintem ez minden gyarmatosítás problémája. Mindegyiké, még ma is. A mai ideológiai gyarmatosítások is ugyanezt a mintát követik: aki nem az ő útjukon jár, az alsóbbrendűnek számít. De szeretnék továbbmenni ezzel kapcsolatban. Az őslakosokat nemcsak alsóbbrendűnek tartották. Néhány kissé őrült teológus azon töprengett, van-e lelkük. Amikor II. János Pál Afrikában ellátogatott abba a kikötőbe, ahol a rabszolgákat hajóra tették, egy jelzést adott nekünk, hogy megértsük a drámát, e bűntény drámáját. Azokat az embereket katasztrofális körülmények között tették fel a hajóra. Ráadásul rabszolgákká lettek Amerikában. Igaz, hogy voltak olyan hangok, amelyek világosan beszéltek, mint Bartolomé de Las Casas (spanyol földbirtokos, szerzetes, később Chiapas püspöke) és Claver Szent Péter (spanyol jezsuita pap, misszionárius), de ők voltak kisebbségben.

Az emberek egyenlőségének tudatosítása lassan érkezett el. Tudatról beszélek, mert a tudattalanban van még valami… Mindig van egy olyan gyarmati hozzáállásunk, hogy az ő kultúrájukat lealacsonyítjuk a miénkhez képest. A kialakult életvitelünkből fakad, hogy néha elveszítjük azokat az értékeket, amelyekkel rendelkeznek. Például az őslakos népek rendelkeznek egy nagy értékkel, ami a teremtett világgal való harmónia. Ismerek néhányat közülük, akik a „jól élni” szóval fejezik ezt ki, ami nem azt jelenti, hogy jól érezzük magunkat vagy dolce vita (édes élet), mint ahogy mi nyugatiak értjük. Nem. A jól élni a harmónia megőrzését jelenti. És ez számomra az őslakos népek nagy értéke: a harmónia. Megszoktuk, hogy mindent az elmére redukálunk. Ehelyett – általánosságban véve – az őslakos népek jellemzője az, hogy három nyelven tudják kifejezni magukat: az elmével, a szívvel és a kézzel. Mindhárommal együtt. És tudják ezt a nyelvet a teremtett világgal is használni. Aztán ott van a fejlődésnek ez a felgyorsult, eltúlzott, neurotikus előre haladása… Nem a fejlődés ellen beszélek, ami jó dolog. Nem jó viszont a szorongásunk, hogy fejlődni, fejlődni, fejlődni kell… Nézze, egyike azoknak a dolgoknak, amit társadalmunk elveszített a költőiség. Az őslakosok rendelkeznek ezzel a költői képességgel. Nem idealizálnak.

Szóval, ez a gyarmatosítási doktrína, igaz, rossz, igazságtalan és ma is alkalmazzák. Ugyanazt használják, csak talán selyemkesztyűvel. De ma is használják. Például néhány ország püspöke azt mondta nekem: amikor hazánk hitelt kér valamilyen nemzetközi szervezettől, ehhez olyan gyarmatosító törvényi feltételeket is szabnak, amelyek miatt ez kicsit megváltoztatja az életmódunkat. Most, visszatérve a mi gyarmatosításunkhoz Amerikában, a britek, a franciák, a spanyolok és a portugálok részéről, mindig is fennállt az a veszély, sőt az a mentalitás: mi felsőbbrendűek vagyunk, és ezek az őslakosok nem számítanak. És ez súlyos. Ezért kell foglalkoznunk azzal, amit mondott. Hátra kell lépni és meg kell gyógyítani – mondjuk így – azt, ami rossz lépés volt. De annak tudatában, hogy maga a gyarmatosítás ma is létezik. Gondoljunk például egy esetre – ami merem állítani, hogy egyetemes – gondoljunk a myanmari rohingyák esetére, ők alacsonyabb ragúnak számítanak, nincs állampolgári joguk. Ma sem – fejezte be válaszát a pápa.

Brittany Hobson, a The Canadian Press újságírója tette fel a következő kérdést: Gyakran beszél arról, hogy világosan, őszintén és parrhesiával kell beszélni. Tudja, hogy a Kanadai Igazság és Kiengesztelődés Bizottság a bentlakásos iskolarendszert „kulturális népirtásnak” minősítette, majd népirtásra módosították. Azok, akik az elmúlt napokban meghallgatták bocsánatkérését, csalódottságukat fejezték ki amiatt, hogy nem használta a népirtás szót. Ön használná ezeket a szavakat, hogy az egyház tagjai részt vettek egy népirtásban?

Ferenc pápa: Igaz, nem használtam a szót, mert nem jutott eszembe, de jellemeztem a népirtást és bocsánatot kértem ezért a népirtó „tevékenységért”. Én például a következőt is elítéltem: a gyermekek elszakítását a családjuktól, a kultúra, a gondolkodásmód, a hagyományok megváltoztatását, a faj, – úgymond – az egész kultúra megváltoztatását. Igen, ez egy szakszó népirtás, nem használtam, mert nem jutott eszembe, de leírtam… igaz, igen, igen, ez népirtás. Ne aggódjon, tudósíthatja, hogy azt mondtam, népirtás volt – mondta Ferenc pápa.

Valentina Alazraki, a TELEVISA újságírója a következő kérdéssel fordult a pápához: Ferenc pápa, tegyük fel, hogy ez a kanadai út egyben egy tesztet, egy próbát is jelentett az egészsége szempontjából, az Ön által ma délelőtt „fizikai korlátoknak” nevezett dolgok miatt. Ezért szeretnénk megtudni, hogy e hét után mit mondana a jövőbeli útjairól. Folytatni szeretné-e így az utazást, lesz-e olyan út, amelyet ezen korlátok miatt nem tehet meg, vagy úgy gondolja, hogy a térdműtéttel jobban meg lehetne oldani a helyzetet és visszatérhetne az utazáshoz, mint korábban?

Ferenc pápa: Nem tudom, nem hiszem, hogy a korábbi útjaim ritmusával tudnék továbbra is utazni. Úgy gondolom, hogy az én koromban és ezzel a korláttal egy kicsit vissza kell fognom abból a ritmusból, hogy szolgálhassam az egyházat. Aztán ezzel ellenkezőleg, arra is gondolhatok, hogy félre állok, ez, őszintén szólva, nem katasztrófa, lehet pápát váltani, ez nem probléma. De azt hiszem, kicsit korlátoznom kell ezeket az erőfeszítéseket. A térdműtét az én esetemben nem megoldás. A szakértők azt mondják, hogy igen, de ott van az egész altatási probléma. Tíz hónapja több mint hat óra altatáson estem át, és még mindig vannak nyomai. Nem lehet játszani az altatással. Ezért merült fel, hogy ez nem teljesen megfelelő megoldás. Igyekszem továbbra is utazni és közel lenni az emberekhez, mert úgy gondolom, hogy ez a szolgálat egyik módja: a közelség. De ennél többet nem akarok mondani, reménykedjünk… Mexikó még nincs ám tervbe véve!

Valentina Alazraki: Igen, ezt tudom, de Kazahsztán igen, és ha megy Kazahsztánba, akkor nem kellene Ukrajnába is elmennie?

Ferenc pápa: Mondtam, hogy szeretnék Ukrajnába menni. Lássuk, mi vár, amikor hazatérek. Egyelőre Kazahsztánba szeretnék menni, ez egy nyugodt út, nagy helyváltoztatások nélkül, a különböző vallások kongresszusára. Egyelőre minden marad a tervek szerint. Dél-Szudánba is el kell mennem Kongó előtt, mert az egy közös út a canterburyi érsekkel és a skót egyház püspökével, mert két éve mindhárman együtt szerveztünk egy lelkigyakorlatot… Aztán Kongó, de az jövőre lesz, mert esős évszak van, meglátjuk… minden jóakarat megvan, de lássuk, mit mond a lábam – válaszolta a pápa.

Forrás: Somogyi Viktória; Vatican News