Az augsburgi magyar közösség bérmálkozással egybekötött Szent László-búcsút ünnepelt július 3-án. A közösséget meglátogatta Cserháti Ferenc püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia külföldön élő magyarokért felelős tagja, akivel az ünnepi misén együtt koncelebrált a vendéglátó Szent Max-plébánia vezetője, Siefritz Felix Roman; Egri Tamás, a misszió volt vezetője; valamint a jelenlegi magyar lelkész, a gyergyói származású Csibi Sándor. Az eseményről a plébániaközösség egyik tagja, Kovács László készített személyes hangú beszámolót.
Legtöbbünk számára természetessé vált, hogy diaszpórában élő magyar közösségekről kapunk hírt. Az augsburgi magyar katolikusok valamiben mégis különlegesek: annak a Szent Ulrichnak a városában tartunk fenn egy magyar közösséget, aki püspökként 1100 éve a keresztény várost védte az akkor még pogány magyarok betolakodásától. Ma nemcsak mi, hanem számtalan más nemzet is közösen alakítja a város pezsgő életét. A magyar közösséget Augsburgban ma nemcsak a közös nyelvünk és kultúránk tartja össze, hanem a kereszténységben megerősödött világképünk és ezen alapuló rendezvényeink is.
Közösségünk egyik legfontosabb ünnepe egyházközségünk védőszentje, Szent László királyunk búcsúja, melyet idén július 3-án, vasárnap tartottunk. Meglátogatott minket Cserháti Ferenc püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia külföldön élő magyarokért felelős tagja.
A búcsús misén a püspök a közösségünk hét tagjának kiszolgáltatta a bérmálás szentségét. Kiemelte, hogy a Szentlélek kiáradásakor az apostolokat erő töltötte el. Ezzel az erővel lettek képesek arra, hogy olyan környezetben, amelyik addig nem értette őket – amelyben nemcsak nyelvük, de gondolkodásmódjuk is idegen volt –, nyelveken kezdjenek beszélni, meg tudják értetni magukat mindenkivel. Mindenkivel, pedig akkor Jeruzsálem tele volt különféle nemzetből származó emberekkel.
A bérmálás, a Szentlélek erejével való töltekezés ezért a diaszpórában élőknek különösen fontos. A hétköznapjaink része, hogy idegen nyelven idegen kultúrában megértessük magunkat, megbecsülést szerezzünk a közösségünknek. A Szentlélek eljövetele után az apostolok kimentek az utcákra és olyan megnyerően sikerült beszélniük arról, hogyan látják a világot és miben hisznek, hogy sokan csatlakoztak a közösségükhöz. A Szentlélek ereje nem kényszerítette őket, de képessé tette őket arra, hogy ennyire vonzóvá tegyék hitüket. Amikor a bérmáláskor a Lélek valakit feltölt erejével, meglehet, abból külsőleg semmit nem veszünk észre. A Lélek ereje olyan, mint egy feltöltött akkumulátor. A gép nem változik meg tőle, de az akkumulátorban levő erő képessé teszi arra, hogy megtegye, amire elrendelték.
A Szentlélek ajándékai különfélék. Van, aki a nyelvek tanulásában jeleskedik. Neki a diaszpórában sokszor könnyebb a dolga. Van, akit másra hív a lélek. Mindenkinek saját feladata, hogy kikutassa magában, mire hívja őt a Lélek. A búcsún megélhettük a közösségünkben is a hivatások és feladatok sokszínűséget.
A püspök mellett koncelebrált a vendéglátó Szent Max-plébánia vezetője, Siefritz Felix Roman; Egri Tamás, a missziónk volt vezetője; valamint jelenlegi magyar lelkészünk, Csibi Sándor. Az elsőáldozásra készülők ministráltak, az adományokat a Szent Piroska Hétvégi Magyar Iskola végzős diákjai hozták az oltárhoz. Seböck Ibolya vezette a kórust, Magdi néni és Józsi bácsi főztek a délutáni szeretetvendégségre, a kisiskolások délután néptánccal, a nagyok egy színielőadással lepték meg a közösséget (itt köszönjük meg Lukácsffy Katalinnak, Ziegler Kingának és Láng Teodórának tanári munkáját). A főműsorunkat két magyarországi színművész, Kovalik Ágnes és György-Rózsa Sándor adták. Végül Rist Attila és az LGate adott fergeteges koncertet.
Forrás: Augsburgi Szent László Magyar Katolikus Misszió/Magyar Kurír
