Talán első hallásra nem tudsz mit kezdeni azzal, hogy hivatástisztázó hétvége. Mi lesz ott, kinek is kell az? Részt vegyek-e rajta? Meg vagyunk győződve arról, hogy mindegyikünknek van egy ajándékba kapott hivatása (családos vagy Istennek szentelt), amit ha felismer és válaszol rá, akkor biztosan megtalálja az igazi öröm forrását. Ebben szeretne segíteni ez a hétvége. Hiszen van, aki még nem tudja merre is kellene haladnia: alapítson családot, szentelje életét Istennek? Ugyanakkor van, aki nagyon is tudja hová hívja a szíve, de még nem biztos, eljött az ideje annak, hogy most lépjen vagy később. Talán ott motoszkál benne a kérdés: fel vagyok-e eléggé készülve a válaszra, tudok-e felelősséget vállalni másért? – így fogalmaztak a ferences testvérek, amikor a november 10–12. között Csíksomlyón tartandó hivatástisztázó hétvégéjüket beharangozták. (Bővebb információt korhatárról, költségekről IDE kattintva kaphat az érdeklődő.)
A felhívás szövegében ott lapul egy csillaggal jelölt megjegyzés arról, hogy új módon lehet megismerkedni Istennel, evangéliumával és önmagunkkal. Ennek az „újdonságnak” a kiderítése apropóján Pantea Tibor OFM-et kerestük meg.
Ez a csillagos megjegyzés azért került a leírásba, mert akik már részt vettek ilyen programunkon, ők azt jelezték vissza, hogy ennyi időt, ráadásul ilyen intenzíven eltöltött napokat még soha nem szántak arra a kérdésre, hogy mi is az ő hivatásuk. Tulajdonképpen ez az új mód, a témára, Istenre, magunkra való intenzív figyelés, és főleg az, hogy Isten szaván keresztül keressük a választ. S ebből kifolyólag a program felépítése is újnak mondható. A hétvége alatt szentírási részeket elmélkedünk át közösen, s ez az elfoglaltságunk sok egyéni imaidővel lesz gazdagítva. Ugyanakkor alkalmat teremtettünk arra, hogy egy házaspárral és egy istennek szentelt életű személlyel is beszélgethessenek a résztvevők, először a történetüket hallgatjuk meg, aztán lehet őket „faggatni” olyan kérdésről, amelyek a jelenlévőket érdeklik.
Vajon tévedek-e, Tibor testvér, ha azt gondolom, hogy az elköteleződés manapság nem divatos jelenség?
A hétköznapokból nekünk is az jön vissza, hogy az elköteleződésnek minden terén, enyhén szólva, gondok vannak; ma ez a virágról virágra szállás nagyon érezhető. Akár az egyszerű feladatok melletti elköteleződéssel is baj van, hát még az egy életre való döntéssel! Viszont azt már tapasztaltuk, hogy akik útkereső, hivatástisztázó programjainkon részt vettek, komolyan veszik a döntéseiket, s látjuk ennek a gyümölcseit: vannak, akik azóta házasságban élnek vagy Istennek szentelték az életüket.
Mióta és milyen érdeklődés mellett szervezik meg a fiatalok hivatástisztázó hétvégéjét?
Ezt a programot 2012 óta évente szervezzük meg. Első évben négyszer volt, akkora igény mutatkozott rá, ugyanis nem volt ilyen lehetőség akkortájt máshol, ha jól tudom. Utána fokozatosan csökkentettük az ilyen programjaink számát. Úgy láttuk jónak, hogy mostanság évente egyszer szervezzük meg, annyi más lehetőséget kínálunk ugyanis, és azoknak is teret biztosítunk ezáltal. Általában eddig egy-egy hétvégén hat-nyolc fő, de legtöbb húsz személy vett részt. Nincs túl nagy gyúrakodás, és nem is a „tömeg” a cél, ez egy csendesebb hétvége. Akik eljönnek erre a programunkra, ők tényleg tudatosan akarnak a hivatásukkal foglalkozni. Érdekli őket, hogy az Isten mit ültetett beléjük, nyitottak a segítség elfogadására. Jön természetesen olyan is, aki tudja, mi az útja, de van benne annyi alázat, hogy Istent engedje működni, s megerősödjön, hogy miben és mit kell még tanulnia. Olyan is érkezik, akit mindkét lehetőség vonz, s még nem tudja, merre induljuk. Inkább az igényt látjuk, hogy akarnak ezzel a kérdéssel foglalkozni.
