A Katolikus Magyar Bibliatársulat június 21–24. között Gyimesfelsőlokon megtartotta a fiatalok nyári táborát, a Grundot. A fiatalok Ditróból, Csíkszereda környékéről, a Gyímesekből, Marosvásárhelyről és Szabédról érkeztek. A tábor témája a Miatyánk volt.
Az első nap a Miatyánk első részével foglalkoztunk. Bevezetőben arról beszélgettünk, hogy milyen egy ideális apa. Az apa tulajdonságait írtuk össze: szerető, aggódó, segítőkész, bátor, erős, olyan mint a jó Isten. Ezután elimádkoztuk a Mi Atyánkot, lassan, figyelve arra, hogy mit jelenthet. Megértettük, hogy Isten a mi Atyánk, az apánk. Párokban elmondtuk egymásnak, hogyan szólítjuk meg Istent, és elgondolkodtunk azon, hogy milyen is valójában a vele való kapcsolatunk. Istent az imával, a rendszeres szentmisére járással, áldozással, jó cselekedeteinkkel tudjuk a legjobban megszólítani, és így tudjuk vele ápolni a kapcsolatunkat. Isten a mi Atyánk, a miénk, hozzánk tartozik, közel vagyunk hozzá, és otthont nyújt számunkra, mint az apa gyermekei számára. Amikor ezt imádkozzuk, „aki a mennyekben vagy”, arra utalhat, hogy nem mindig érezzük magunkhoz közel Istent. A mennyország köztünk van, mi kell tegyünk azért, hogy ez az állapot meg is maradjon, és Isten közelében maradjunk. “Jöjjön el a te országod” ezáltal azt szeretnénk, hogy békesség és szeretet uralkodjék köztünk. “Legyen meg a te akaratod” az egyik legerősebb kérés, ami az imában elhangzik. A Szentírás, a parancsolatok, az ima, a csend, a lelkiismeretünk segítséget nyújt abban, hogy rájöjjünk, mi Isten akarata. Nagyon sokszor úgy érezzük, hogy az, ami éppen történik velünk, az nem jó, nem értjük, hogy miért történik. De Isten mindig tudja, hogy mit miért tesz, ezért is jó rá figyelni, és meglátni az ő akaratát. Isten akaratában lenni, azt jelenti hogy az ő parancsolatai szerint élünk. Ha együtt tesszük Isten akaratát, azzal csak nyerni tudunk, hiszen mindenki jót akar testvérének.
A csoportbeszélgetés végén írtunk közösen egy imát, ami a Grund imája lett: “Mi Atyánk, segíts, hogy mindannyian összetartozzunk, és egy család legyünk. Add Uram, hogy meglássuk akaratodat, amit szántál nekünk, teljesíteni tudjuk, és eszerint éljünk. Nyiss meg minket, hogy szívünkkel lássunk, hogy lássuk a mellettünk levő testvért, és vigyázzunk rá a TE utadon járva. Köszönjük, hogy a GRUND-dal tartasz a mennyországba vezető úton, hogy otthont teremtesz nekünk ebben a békében, és amikor eltévedünk kézen fogsz minket, és vissza vezetsz a helyes útra.” Napi mottónknak ezt választottuk: ”Nyitott szívvel: Kövessük Isten szavát és legyünk egy család! “A napunkat kirándulással és számháborúval zártuk.
Második nap a Miatyánk második felével foglalkoztunk. Medítatív séta közben próbáltunk felidézni egy olyan személyt, aki megbántott minket. Azokra az érzésekre figyeltünk, amelyeket okozott, vagy esetleg mi okoztunk neki. Ilyen volt a fájdalom, a szomorúság, a szorongás, a félelem, a csalódottság. Majd azt kellett elképzeljük, ahogyan feléje megyünk, bocsánatot kérünk. Voltak, akik megtorpantak ezen az úton, hiszen sokszor nehéz megbocsátani a másiknak, viszont tudnunk kell, ha Isten megbocsát nekünk, mi is képesek vagyunk erre.
Csoportokban tovább elemeztük a Miatyánk szavait. A kenyér a lelki táplálékot is jelentheti. És arra kérjük hogy minden nap adja meg nekünk a lehetőséget arra, hogy megszerezzük ezt a kenyeret, ami nélkül nem tudunk létezni. Ez lehet számunkra a barátság, a szeretet, a közösség, az Istennel való kapcsolat, az Oltáriszentség. Aztán beszélgettünk a megbocsátásról. Nagyon fontos, hogy ez ne felületes legyen, hanem szívből jöjjön. Elsősorban magunknak kell megbocsátanunk, hiszen sokkal több kárt okozunk magunknak a haraggal, ha nem próbáljuk meg elengedni a múltat. A következő lépés a bocsánatkérés. Nagyon jó, ha ha meg tudunk bocsátani a másiknak. Azért fontos a jelenben megbocsátani, hogy nekünk könyebb legyen, és ne rágódjunk a múlton. A másik ember számára is fontos, hiszen jobb mindent most megtenni, mint később megbánni, hogy nem tettük meg korábban. Megbocsátani igazán úgy tudok, hogy megpróbálom elengedni a másik rossz tettét, és kapaszkodok a szép emlékekbe, a pozitív tulajdonságaiba. Még akkor is oda kell menjünk felebarátunkhoz, ha ő bántott meg minket, nekem kell megtennem feléje az első lépést. „Ne vígy minket kísértébe”, néha az emberek akaratlanul is kísértésbe tudnak vinni minket. Isten tud minket segíteni abban, hogy ne essünk kísértésbe. A mottó, ami szerint éltük ezt a napot: „Élj a jelenben és bocsáss meg!” Csipeszek által, amiket magunkra tettünk érezhettük a fájdalmat, amit felebarátunknak, Istennek vagy saját magunknak okoztunk. Ezután Jézusnak adtuk a fájdalmainkat, ami alatt “A homokba írd a szót” című dalt hallgattuk Pintér Bélától. Ez nagyon mély volt, jót tett mindenkinek egy kicsit magába szállni, felismerni a sérelmeket és odaadni a kereszten szenvedő Jézusnak.
A napot bobozással, majd színes-esttel zártuk. A tábortűz sem maradhatott el, vidám énekeket énekeltünk és táncoltunk.
Utolsó nap elolvastuk a Miatyánkról szóló szentírási részt (Mt 6, 5-15), és mindenki elmondta, hogy mi maradt meg neki, majd közösen kiértékeltük a tábort. Párat idéznék a résztvevőktől: „Csapatban könnyebb játszani az élet játékát”, „A jelenben kell élni!“, “Jézus példája szerint cselekedjünk”, „A mennyország a már és a még nem közötti állapot, ami köztünk van.” A Grund imájával zártuk a táborunkat! Egyesek maradtak előkészíteni a gyerektábort, a többiekkel találkozunk novemberben, Marosvásárhelyen!
Ferencz Antónia IX. osztályos diák, Csíkszentdomokos
