Évente háromszor tart lelkigyakorlatot szenvedélybetegeknek és hozzátartozóknak a Caritas Ki-Út programja, a Segítőnővérek közössége és a magyarországi Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat. Második alkalommal szervezték ezt meg idén június 23–26. között a székelyudvarhelyi Szent Pió Lelkigyakorlatos házban. A programon 13 gyógyulni vágyó szenvedélybeteg és hozzátartozó vett részt. A Gyulafehérvári Caritas munkatársai az egyik résztvevő, gyógyulófélben lévő szenvedélybeteg érzéseit, tapasztalait tolmácsolják.
„Évekig éltem félelemben, marcangoló bűntudattal, lelkiismeret-furdalással, belső ürességgel és leírhatatlan fájdalommal. Az alkohol ezt adta nekem. Eleinte kecsegtetett, behúzott, elhitette, hogy felszabadulást, jókedvet, ellazulást fogok megélni, akárhányszor inni fogok. Így, visszanézve látom, hogy áldozat lettem, akit az ital becserkészett, becsapott és én elhittem neki, hogy örökké ezt nyújtja: átmeneti jókedvet, lazaságot, ami egy nehéz, stresszes munkanap nap után, bevallom, jólesett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ideig-óráig nem ezt kaptam, de nem tudom pontosan, hogy mikor alakult át az alkohol nyújtotta kecsegtető állapot. Később átvert és lassan, alattomosan a fogja lettem. A fogolylét kegyetlen állapot. Kiszolgáltatottnak lenni egy tárggyal szemben…
A lelkigyakorlaton József élettörténetét vettük át részletesen Gyuri atya előadásaiban. Az előadások során felismertem, hogy milyen is a saját függőségem. József is börtönbe került, lábait béklyóba szorították, ő maga vasban járt. Én is valahogy így mentem a lelkigyakorlatra, ugyanis az egész életem láncokkal volt körbe véve. Ezek a láncok nem láthatóak külső szemmel, de nagyon is érezhetőek a mindennapokban: reggelizni nem tudtam, mielőtt nem ittam meg egy pohárral, remegett mindenem, minden gondolatom az italozás körül forgott, türelmem már nem volt, ideges és erőszakos lettem, pedig én nem ilyen voltam. Minden kicsinységre már elveszítettem a fejem és innom kellett. Megtanultam, hogy egy alkoholista iszik örömében, bánatában és csak úgy. Mindent tudtam kifogásként használni, csakhogy ihassak. Nem szabad akaratomból ittam. Függőségem miatt ittam. Ha visszaemlékszem fiatal koromra, már akkor eldöntöttem, hogy nem leszek alkoholista. Most már belátom, hogy ez nem akarat kérdése. A függő életében az akaratot a szesz irányítja.
Megtanultam itt, a lelkigyakorlaton, hogy az alkohol mindig erősebb, mindig ő győz. Hiába akartam én saját magam megállni és nem inni. Kellett. Voltak hosszabb-rövidebb próbálkozásaim, hogy abbahagyjam az ivást, de végül mindig az alkohol győzött. Tudtam én dolgozni is járni, voltak cimboráim is, akik ivó cimborák és ami most nekem a legfontosabb, hogy van családom is… MÉG! Ezért hálás tudok tenni.
Az ital teljesen megváltoztatott, más emberré váltam az évek során. Én nem ilyen ember akartam lenni gyerekként. Sohasem akartam alkoholista lenni, sokszor akartam abbahagyni, viszont az alkohol nem akarta. Nem engedett. Nem tudtam magam a rabláncok közül kiszabadítani, annak ellenére, hogy évekig próbálkoztam, megígértem én mindenkinek, de nem ment. Egyedül semmiképp.
Itt, a lelkigyakorlaton találkoztam egy közösséggel, ahol megértették, hogy min megyek át és mennyire nehéz. Nem ítélkeztek, nem hallottam, hogy csak akarni kell és abba lehet hagyni. Nem! Nem lehet akarattal. Én nem tudtam, viszont most tudom, mit nem akarok. Így folytatni tovább nem akarom. Újra fel akarom építeni az életem. Lassan-lassan, lépésről-lépésre megtanulni élni, megtalálni magamat, visszatalálni a hitemhez, a családomhoz, a gyerekeimhez. Tudom, hogy ez nem fog menni egyik napról a másikra, de reményekkel telve jöttem el a hétvégéről és megtanultam, hogy csak a mai nap kell józannak maradnom. Szeretnék ennek a közösségnek a tagja maradni, hogy épülhessek tovább.”
Fotó: Gyulafehérvári Caritas
Amennyiben függőségi problémákkal küzd, és szeretné a Caritas segítségét kérni, lépjen kapcsolatba Ambrus Hajnal addiktológiai tanácsadóval az alábbiakban felsorolt elérhetőségek valamelyikén. Telefonszám: 0737 300 980; email: hajnal.ambrus@caritas-ab.ro; postai cím: Gyergyószentmiklós, Márton Áron utca 22. szám vagy Székelyudvarhely, Kossuth Lajos utca 18. szám.
Forrás: A Gyulafehérvári Caritas honlapja
