Jubiláns papokkal mutatott be közös szentmisét dr. Kovács Gergely érsek június 23-án, csütörtökön délelőtt 11 órától a gyulafehérvári székesegyházban, adta hírül a gyulafehérvári érsekség a közösségi médiában. Ezüstmisés a györgyfalvi plébános és kolozsvári kórházlelkész Fábián László-János, aranymisések Balázs-Hegedűs József nyugalmazott és Szilveszter Imre-Gábor hidegségi plébános. A főpásztor megköszönte hűséges, odaadó szolgálatukat, ők pedig megújították papi ígéreteiket, hogy a hivatással járó kötelességeiket ezután is hűen teljesítik.
Az ünnepi szentmise elején Jakubinyi György nyugalmazott érsek felolvasta mindazoknak a papoknak a nevét, akik idén ünnepeltek huszonötödik, ötvenedik, hatvanadik és hetvenedik szentelési évfordulót, köztük voltak az elhunyt lelkipásztorok és valamennyi egyházmegyés pap, szerzetes. A szentmise elején a bevezető gondolatokban Kovács Gergely érsek elmondta: bár holnap lenne Kereszetelő Szent János születésének ünnepe, azt ma elővételezve ünnepeljük, mivel holnap Jézus szíve ünnepe lesz. Ezért a szentírási szakaszok a hivatásról, meghívásról, küldetésről szólnak a mai szentmisében, ez pedig szépen egybecseng a jubiláns ünneppel.
A főpásztor ünnepi homíliájában felidézte, hogy e héten hétfőn és kedden az utóbbi négy évben felszentelt gyulafehérvári egyházmegyés fiatal papokkal találkozott (a tizenötből tizennégy fiatal pap volt jelen), jó volt látni lendületüket, azt, hogy megvan bennük a kezdeti lelkesedés, és az Úr kérdésére Illés prófétával együtt mondják: emészt a buzgalom az Úrért (1Kir 19,14). Ez a bibliai rész érdekes, mert amikor az Úr kérdezi: Mit művelsz, Illés, a próféta éppen nem a szolgálati helyén van, nem a prófétai küldetésben buzgólkodik, hanem menekül, mert az életét félti, sőt a saját halálát kívánja. Miután az Úrtól kapott táplálékkal megerősödik, negyven nap és negyven éjjel zarándokol Hóreb hegyéig — ekkor kérdezi az Úr, hogy mit művel. Milyen szép és milyen jó, ha egy pap is elmondhatja, mindegy, hogy mit tesz, hol van, amikor ezt válaszolja: emészt a buzgalom az Úrért! A homíliában arra kérte a jubilánsokat, idézzék föl a jubileum alkalmával hivatásuk megszületésére. Bár minden papi életpálya sajátos, egy dologban egybecseng, ahogy a zsoltáros fogalmaz a 63. zsoltár második versében: „Isten, én Istenem, téged kereslek, teutánad szomjazik a lelkem”.
Kovács Gergely érsek megköszönte a jubiláns papok hűségét, kitartását, mindazt, amit a jó Istenért, a hívekért, a rájuk bízottakért tesznek, amivel az egyházmegyét gazdagítják. Kérte, mint jó Timóteusok élesszék fel magukban Isten kegyelmét, amely a szentelő püspök kézföltétele folytán van bennük (1Tim 1,6). A homília után a jubilánsok megújították papi ígéreteiket, hogy a hivatással járó kötelességeiket ezután is hűen teljesítik, ez feltétele a teljes búcsú elnyerésének. Imáikba foglalták az egykori évfolyamtársakat, akik már a mennyben ünnepelnek. A szentmise végén, az áldás után Márton Áron püspök szarkofágjához vonulva imádkozták a nagy püspökért a lucernáriumot.
Az ünnepséget közös ünnepi ebéd követte az érsekség ebédlőjében.
