Gyakran találkozom a mindennapi munkám során azzal az elképzeléssel, hogy a pozitív életszemlélet megelőzi/megelőzhette volna a betegséget, illetve ha ezt sikerül elsajátítanunk, akkor bizonyára hamarosan talpra állunk, hamarosan meggyógyulunk. Mi is valójában a pozitív életszemlélet? Milyen az a személy, aki már birtokolja azt?
A köznyelvben a pozitív életszemlélet gyakran összekapcsolódik a naiv, hívő, zen, bezzeg neki semmi baja, boldog, rózsaszínben látja a világot fogalmakkal. A pozitív életszemlélet számomra, szakemberként, egy tudatállapotot, tudatos hozzáállást és tudatos döntést is jelent egyszerre. Tudatállapot, hiszen nem egy felvillanó jó, kellemes érzésről van szó, hanem egy tartós és fenntartott állapotról, amelyben biztosan állok a lábamon, kapcsolódom a világhoz az érzéseim, gondolataim és cselekedeteim révén, illetve befogadom a világ részéről érkező gondolatokat, érzelmeket és cselekedeteket, oly módon, hogy lehetőséget teremtek a találkozásra és mindezek megszűrésére a saját értékrendemen keresztül. A szűrőm egy olyan értékrend, amelybe bele van építve a saját magam tisztelete, embertársaim tisztelete, az elfogadás, a tanult vagy/és velem született kíváncsiság, és amely révén különválik mindaz, ami, bár hozzám kapcsolódik, de nem rólam szól, és az, ami hozzám kapcsolódik és azonosulni tudok vele.
Tudatos hozzáállás, hiszen bár sok hatás ér, a személyiségembe, hozzáállásomba azokat az élményeket engedem beépülni, amelyek számomra hasznosak, elfogadhatóak, egészségesek. Ezzel együtt azonban folyamatosan nyitott vagyok az új élményekre, azzal a szabadsággal, hogy bár hatást gyakorolnak rám, de az nem én vagyok, nem azonosulok velük, nem ők határozzák meg a pályámat, az (át)alakulásomat sem. Értelemkereső, vezérelt hozzáállás, hiszen nemcsak a miért velem kérdések válnak a mindennapjaim szerves részéve, hanem a mi értelme, mit tanít ez a helyzet, életesemény kérdések is.
Tudatos döntés, hiszen úgy döntök, hogy igent mondok az életre, a kapcsolatokra, a lehetőségekre, az érzésekre, a kihívásokra. Igent mondok úgy, hogy nincs biztosítékom arra nézve, hogy soha semmi nem jön közbe, hogy mindig minden a vágyaim és álmaim szerint halad. Ezáltal a tudatos döntés a hit és vágyak által vezérelt tevékenység, hiszen vágyaink és álmaink mentén tudjuk mozgósítani a már meglévő erőforrásainkat, beszerezni újakat és felfedezni a bennünk rejlő, akár csodaszámba is menő képességeket, amelyeket csak egy-egy nehéz helyzet, veszteség vagy kihívás tud életre hívni.
A pozitív hozzáállás tudatos döntés is, hiszen benne van a kontroll lehetősége. Benne van annak a lehetősége, hogy az ellopott, elvesztett vagy netán másnak ajándékba adott kontrollt visszaszerezzem, és újra beépítsem a személyiségembe. És bár lehet, hogy sok negatív tapasztalatban és élményben volt részem, de eldönthetem, hogy kinél lesz a kontroll: nálam vagy az élményeimnél?
A pozitív életszemlélet nem egy statikus jellemvonás vagy állapot, hanem egy folyamatosan váltakozó, élő, növekvő belső erőforrás, amelynek egészség és legfőképpen életminőséget javító hatása van.
Ennélfogva a pozitív életszemlélet nem biztosíték arra, hogy sohasem betegszem meg, hogy sohasem hagynak el, hogy… De mindenképpen stabil és erős mankó a szembenézésben, a legyőzésben, a felállásban és abban, hogy van erőm újrakezdeni és folytatni, van erőm gyógyulni és erősödni, van bátorságom hinni a lehetőségekben és a csodákban. „Nem mind arany, ami fénylik. Lehet, kedvező körülmények közt, gyémánt is.” – mondja Karinthy Frigyes.
Kasza Izabella pszichológus
Az írás megjelent a Vasárnap május 29-i számának életmód rovatában.
