Az ukrajnai háború megállításának lehetőségeiről közölt interjút a szentatyával a Corriere della Sera olasz napilap május 3-án, amelyet a lap főszerkesztője, Luciano Fontana készített. Az interjú teljes magyar fordítását a Magyar Kurír fordításában adjuk közre.
Interjú Ferenc pápával: „Még nem kaptunk választ Putyintól. Zelenszkij? A konfliktus első napján felhívtam, de nem ez a megfelelő időpont, hogy Kijevbe menjek. Negyven percet beszéltem Kirill pátriárkával, megmondtam neki: mi nem az állam papjai vagyunk. Olaszország jó munkát végez. Ma lesz a térdműtétem.” A mondat, amelyet az elmúlt napokban többször is megismételt. Udvariasan és széles mosollyal. Ez az első, amit mond, amint belépünk a Szent Márta-ház nappalijába (Fiorenza Sarzanini, a Corriere főszerkesztő-helyettese is részt vesz a beszélgetésben): „Elnézést kérek, amiért nem tudok felállni, hogy üdvözöljem önöket, az orvosok azt mondták, hogy a térdem miatt ülnöm kell.”
Bergoglio pápának ma egy kisebb orvosi beavatkozáson, infiltráción, kell átesnie, hogy megszűnjön a fájdalom [a térdében], amely nem teszi lehetővé számára, hogy úgy mozogjon, úgy vegyen részt az audienciákon, a hívőkkel való találkozókon, ahogyan azt szeretné. „Szalagszakadásom van, infiltrációs beavatkozások lesznek, és majd meglátjuk – mondja. – Régóta ilyen állapotban vagyok, nem tudok járni. Egykor a pápák hordszéken jártak. Kell hozzá egy kis fájdalom, egy kis megaláztatás is.”
De a pápának nem ez a fő gondja. Fájdalommal tölti el, ha arról kell beszélnie, ami Európa közepén zajlik. Álljatok le, állítsátok meg a háborút! – ezt a felhívást kiáltotta február 24-én, amikor az orosz seregek behatoltak Ukrajnába, s amióta a halál és a pusztítás az európai emberek életének borzasztó részévé vált. Ezt a felhívást még mindig ismétli. Annak az embernek a csüggedésével, aki látja, hogy semmi sem történik. Van némi pesszimizmus azokban a szavakban, amelyekkel Bergoglio emlékeztet az erőfeszítésekre, amelyeket Pietro Parolin szentszéki államtitkárral együtt tesz („Ő valóban nagy diplomata, Agostino Casaroli hagyományát folytatja, tud mozogni abban a világban, nagyon bízom benne, és ráhagyatkozom.”), hogy legalább a tűzszünetet elérje.
A pápa felsorolja az összes próbálkozást, és többször megismétli, hogy kész Moszkvába menni. A háború első napján felhívtam telefonon Zelenszkij ukrán elnököt – mondja Ferenc pápa –, Putyint azonban nem hívtam fel. Decemberben beszéltem vele, amikor felhívott születésnapom alkalmából, de most nem, nem hívtam. Világos gesztust akartam tenni, amelyet az egész világ láthat, ezért kerestem fel az orosz nagykövetet. Kértem, hogy adjon magyarázatot, és azt mondtam neki: Kérem, hagyják abba! Aztán megkértem Parolin bíborost, húsz nappal a háború kitörése után, hogy juttassa el Putyinnak azt az üzenetet, hogy hajlandó vagyok Moszkvába menni. Természetesen szükség volt arra, hogy a Kreml vezetője kinyisson egy kis ablakot. Még nem kaptunk választ, és továbbra is sürgetjük, bár attól tartok, hogy Putyin jelenleg nem tudja és nem akarja vállalni ezt a találkozást. De hogy teheti meg, hogy nem állít meg ekkora brutalitást? Huszonöt évvel ezelőtt ugyanezt éltük meg Ruanda esetében.
A NATO és a Kreml
Ferenc pápa aggodalma az, hogy Putyin egyelőre nem fog leállni. Megérteni is próbálja e viselkedés gyökereit, a motivációkat, amelyek ilyen brutális háborúra késztetik. Talán a NATO csaholása Oroszország kapujában késztette a Kreml vezetőjét arra, hogy rosszul reagáljon és kirobbantsa a konfliktust. Egy olyan dühről lehet szó, amelyről nem tudom azt mondani, hogy kiváltották – tűnődik –, de talán elősegítették.
És most az, aki a békét tartja fontosnak, azzal a nagy kérdéssel szembesül, hogy a nyugati nemzetek fegyverekkel látják el az ukrán ellenállást. Egy olyan kérdés, amelyben nem mindenki ért egyet, amely megosztja a katolikus és a pacifista világot. A pápa bizonytalan; tanításának középpontjában mindig is a fegyverkezési verseny elutasítása állt, a fegyverek gyártásának fokozására vonatkozó nem, melyekről előbb-utóbb valaki úgy dönt, hogy kipróbálja őket a terepen, halált és szenvedést okozva. Nem tudok válaszolni, túl messze vagyok, arra a kérdésre, hogy helyes-e az ukránok fegyverekkel való ellátása – gondolkodik. – Az világos, hogy azon a földön fegyvereket tesztelnek. Az oroszok most már tudják, hogy a tankok kevéssé hasznosak, és más dolgokon gondolkodnak. A háborúkat ezért vívják: hogy kipróbálják a fegyvereket, amelyeket gyártottak. Ez történt a második világháború előtti spanyol polgárháborúban is. A fegyverkereskedelem botrány, és kevesen küzdenek ellene. Két-három évvel ezelőtt egy hajó érkezett Genovába fegyverekkel megrakodva, amiket egy nagy teherhajóra kellett átpakolni, hogy Jemenbe szállítsák. A kikötői dolgozók nem voltak hajlandók megtenni. Azt mondták: a jemeni gyerekekre gondolunk. Apróság, de szép gesztus. Sok ilyen ember kellene!
Ferenc szavai a beszélgetés során mindig arra térnek vissza, hogy mi a helyesebb. Sokan kérték tőle egy ukrajnai látogatás szimbolikus gesztusát. De a válasz egyértelmű: Egyelőre nem megyek Kijevbe – magyarázza. Elküldtem Michael Czerny bíborost (az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztérium prefektusát) és Konrad Krajewski bíborost (a pápa alamizsnását), aki már negyedszer ment oda. De úgy érzem, nekem nem kell mennem. Nekem először Moszkvába kell mennem, először Putyinnal kell találkoznom. Én is pap vagyok, [nekem is fel kell tennem a kérdést:] mit tehetek? Megteszem, amit tudok. Ha Putyin kinyitná az ajtót…
Az ortodox egyház
Lehet, hogy Kirill pátriárka, az orosz ortodox egyház feje az az ember, aki képes meggyőzni a Kreml vezetőjét, hogy nyissa ki az ajtót? A pápa megrázza a fejét, és azt mondja: Negyven percet beszéltem Kirillel Zoomon keresztül. Az első húsz percben – kezében egy papírral – felolvasta nekem a háború összes indoklását. Meghallgattam, és azt mondtam: nem értek ebből semmit. Testvérem, mi nem az állam papjai vagyunk, nem használhatjuk a politika nyelvét, hanem Jézusét kell használnunk. Isten ugyanazon szent népének vagyunk a pásztorai. Ezért a béke útjait kell keresnünk, és meg kell állítanunk a fegyverropogást. A pátriárka nem válhat Putyin ministránsává. Június 14-én Jeruzsálemben lett volna vele egy megbeszélt találkozóm. Ez lett volna a második személyes találkozásunk, semmi köze nem lett volna a háborúhoz. De most már ő is egyetért: ne találkozzunk, mert az egy félreérthető jel lehet.
A keresztút
Bergoglio pápa az elmúlt években felhívta a figyelmet egy darabokban zajló világháború veszélyére. E vészjelzésnek fel kell ráznia mindannyiunk lelkiismeretét. Mert a pápa szerint már túl is vagyunk a darabokon, olyan helyzetben vagyunk, amely valóban világháborúhoz vezethet.
Az én vészjelzésem nem érdem volt, hanem csak megállapítás a valóságról: Szíria, Jemen, Irak, Afrikában egyik háború a másik után. Nemzetközi érdekek fűződnek minden egyes darabhoz. Nem gondolhatjuk, hogy egy szabad állam háborút indít egy másik szabad állam ellen. Ukrajnában mások okozták a konfliktust. Az egyetlen dolog, amiért az ukránokat hibáztatják, az az, hogy reagáltak a Donbaszban, de tíz évvel ezelőtti dologról beszélünk. Ez az érv régi. Természetesen büszke nép. Amikor például a keresztúton két nőnek – az egyik orosz, a másik ukrán – együtt kellett volna felolvasnia az imát, az ukránok botrányt csináltak belőle. Ezért felhívtam Krajewskit, aki ott volt, ő pedig azt mondta nekem: Hagyjon fel vele, ne olvassa fel az imát. Igazuk van, még ha nem is értjük teljesen. A keresztúton a két nő ezért hallgatott. Érzékenyek, legyőzöttnek vagy rabszolgának érzik magukat, mert olyan sokat fizettek a második világháborúban. Sokan meghaltak, ők egy mártír nép. De legyünk óvatosak azzal kapcsolatban is, mi történhet most Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaságban.”
Május 9-re várva
A háborúról szóló beszélgetés a végéhez közeledik, és az összegzés pesszimistának tűnik: Nincs elég akarat a békére – hangzik Ferenc pápa keserű megállapítása –, a háború iszonyatos, és ezt kiáltva kell elmondanunk. Ezért akartam a Solferino Kiadóval közösen [a Vatikáni Kiadóval] könyvet kiadni A béke építésének bátorsága alcímmel. (A címe: Contro la guerra – A háború ellen. Gyűjtemény a szentatya háborúellenes megnyilatkozásaiból – A ford.)
Orbán Viktor, amikor találkoztam vele, azt mondta, hogy az oroszoknak van egy tervük, mégpedig az, hogy május 9-én befejeződik minden. Remélem, így lesz, s így az ember könnyebben megértheti azt is, miért fokozódtak a harcok az utóbbi napokban. Mert most már nemcsak a Donbaszról van szó, hanem a Krímről, Odesszáról, a fekete-tengeri kikötő Ukrajnától való elvételéről, mindenről. Pesszimista vagyok, de minden lehetséges gesztust meg kell tennünk a háború megállítása érdekében.
Róma politikája
Áttekintette azokat az intézkedéseket is, amelyeket országunk hozhat. Olaszország jó munkát végez – mondja a pápa. – A kapcsolat Mario Draghival jó, nagyon jó. Már korábban is, amikor az Európai Központi Banknál dolgozott, kértem tőle tanácsot. Ő egy közvetlen és egyszerű ember. Csodáltam Giorgio Napolitanót, aki nagyszerű ember, és most nagyon csodálom Sergio Mattarellát. Nagyon tisztelem Emma Boninót: nem osztom a nézeteit, de mindenkinél jobban ismeri Afrikát. Eme nő előtt mondom: Chapeau! (Le a kalappal.)
Nem akar sokat beszélni a politikáról és az olasz politikusokról. Komolyságot ajánl mindenkinek, valamint a pillanatnyi, gyakran mulandóvá váló sikerek kezelésének képességét. Az interjú végén van még idő, hogy mérlegre tegye az egyház változását, mely olyan kihívás, hogy a legnagyobb elkötelezettséget szentelte és szenteli neki.
„Gyakran találtam zsinatinak álcázott zsinat előtti mentalitást. Olyan kontinenseken, mint Latin-Amerika és Afrika, könnyebb volt [a zsinat szándékának megfelelő változtatás]. Olaszországban vélhetően nehezebb a helyzet. De vannak jó papok, kiváló plébánosok, áldozatos apácák, elkötelezett világi hívők. Például az egyik dolog, amit az olasz egyház megújítása érdekében próbálok tenni, az az, hogy nem cserélgetem túlságosan a püspököket. Gantin bíboros azt mondta, hogy a püspök az egyház hitvese, minden püspök az egyház hitvese egész életére. Ha van alkalmas ember, az jó. Ezért próbálok [az adott egyházmegyéből] kinevezni papokat, ahogy ez Genovában, Torinóban és Calabriában történt. Hiszem, hogy ez az olasz egyház megújulása. A püspöki konferencia következő ülésén meg kell választaniuk a konferencia új elnökét, próbálok olyasvalakit találni, aki komoly változtatást szeretne. Szeretném, ha bíboros lenne, akinek van tekintélye. És akinek lehetősége van megválasztania a titkárát. Tehát azt szeretném, hogy azt mondhassa: Ezzel az emberrel szeretnék együtt dolgozni.”
Az utolsó gondolat Martini bíboroshoz kapcsolódik, akinek a pápa újraolvasta az egyik „tökéletes” cikkét, amelyet a terrorizmusról és a háborúról írt [2001.] szeptember 11-e után. „Annyira időszerű, hogy kértem, közöljék le újra az Osservatore Romano lapban. Az újságokban továbbra is a valóságot kutassák, arról tudósítsanak! Ez egy szolgálat az országnak, amiért mindig hálás leszek önöknek!”
Forrás: Magyar Kurír
