A húsvéti örömének, a praeconium pascale (a húsvét ünnepélyes meghirdetése) vagy más néven az Exsultet, húsvéti vigíliánk elengedhetetlen része. Erről olvashatják Blegya-Eiben Gellért máramarosszigeti kántor-karnagy írását, értelmezését.
A húsvéti vigília, mely minden vigíliák anyja, a tűzszentelés szertartásával kezdődik. Ennek keretén belül a pap megáldja a tüzet, feldíszíti a húsvéti gyertyát, majd meggyújtja azt a megáldott tűzzel. Ezután bevonulnak a templomba, ezalatt pedig háromszor énekli a diakónus vagy a pap: „Krisztus világossága!”, amelyre a hívek válasza „Istennek legyen hála”. Ezalatt meggyújtják a templom fényeit, valamint a hívek gyertyáit a húsvéti gyertyáról, mely azt jelképezi, hogy a feltámadt Krisztus fénye kiárad az egész egyházra. A gyertyát az előkészített állványra helyezik, majd megtömjénezik a könyvet és a gyertyát. Ezután következik a húsvéti örömének, mely összefoglalja mindazt, amit húsvétkor ünneplünk. Az exsultet éneklése a diakónus feladata. Ha nincs jelen diakónus, a pap énekli. Világi hívő is énekelheti, mivel annyira fontos és ünnepélyes része a húsvéti vigíliának, hogy semmi se szabad meggátolja annak eléneklését. A hívek felállva, égő gyertyát kezükben tartva hallgatják azt.
Fotók: Cziple Hanna-Gerda, Máramarossziget 2019.
A húsvéti örömének eredetileg improvizált ének volt. Mai formájában az 5. században alakult ki a gallikán liturgiában. Ezt részben átdolgozták a 6. századtól kezdve, Rómában. Szerzőjét nem ismerjük, de Szent Ambrusnak és Szent Ágostonnak is tulajdonították. Ma használatos dallama a prefáció dallamának egy díszesebb variánsa.
Bevezetőjében a húsvéti öröm kiáradásáról hallunk. Az égi seregek ujjonganak, és Krisztus győzelmét kürtök hirdetik. A föld is örvend az Úr fényének ragyogásában, mivel tovatűnt a bűn. Az egyház is vigad a benne szétáradó fényességtől, a hívek éneke pedig betölti a templomokat. Ezután, ha diakónus vagy pap énekli az öröméneket, felkéri a híveket, hogy együtt könyörögjenek Istenhez, adja kegyelmét, hogy végbevihesse a húsvéti gyertya (Krisztus) dicséretét. Ezután következik a hívek köszöntése: „Az Úr legyen veletek”, majd a két felhívás, mint a prefációban: „Emeljük föl szívünket” és „Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek”, amelyre a hívek a szokott módon válaszolnak.
Ezután következik a hálaadás a megváltás éjszakájáért, párhuzamba állítva a kivonulás eseményeit Krisztus győzelmével. Krisztus lerótta Ádám tartozását és így az ő vére lett a szent jel a hívek házain, mint annak idején a húsvéti bárány vére, amivel a zsidók megmenekültek a haláltól Egyiptomban.
A következő részben ennek a szent éjszakának életünket átalakító kegyelmeiről hallunk. A Feltámadott fénye eloszlatta a bűn árnyát, a Krisztusban hívők pedig a szentek közösségében kapcsolódnak egybe. Az alvilágból a győzedelmes Krisztus visszatér, hiszen a megváltás nélkül semmit se érne földi életünk. Ádám vétkét szerencsésnek és szükségesnek nevezi, mivel másképp nem kapott volna az emberiség ilyen fölséges megváltót, nem lett volna része ilyen magasztos eseményben. Ezen éjszaka lemossa bűneinket, vigasztalást ad a szomorúaknak, békét hoz, sőt még a zsarnok gőgjét is fékezi.
Ezután következik a húsvéti gyertya dicsérete. Mint áldozatot ajánlja föl az egyház. Ahogy a méhkirálynő elkészíti a viaszt a méhek munkájából, úgy a hívek imái is az egyház által lesznek kedvesek Istennek. A gyertya lángját akárhány részre osztottuk, nem vesztett fényéből, mivel a viasz szüntelen táplálja, mint ahogyan a hívek imái is szünet nélkül kiáltanak az Istenhez. Így az egyház is szüntelen tündököl a történelem folyamán.
A befejezésben a hajnalcsillagról hallunk. Mivel régen a vigília ünneplése reggelig tartott, így a húsvéti gyertyát égve találta a felkelő hajnalcsillag. A mi hajnalcsillagunk Krisztus, aki feltámadásával legyőzte a halált, szelíd fényét árasztja ránk és uralkodik örökké. Húsvét éjszakáján hallgassuk nyitott szívvel és meghitt lélekkel ezt a mély tartalmú éneket, hogy a mi énekünk is bátran betölthesse Isten házát, nem csak most, hanem az év egész folyamán!
Blegya-Eiben Gellért, kántor-karnagy
