A magyarországi Ars Sacra Fesztivál részeként szeptember 16–24. között első ízben rendeztek képzőművészeti csoportkiállítást Kolozsváron Üzenet a szakrálisból címmel. Ezúttal is a Szent Mihály plébánia jeleskedett a kultúra pártfogásában, Kovács Sándor kanonok-főesperes volt a kiállítás fővédnöke. A szakrális téma vonzó és misztikus, mindig megmozgatja a művészek lelkivilágát, így azokat az erdélyi művészekét is, akik szép számban (több mint húszan) válaszoltak a felhívásra. A felkérés arra vonatkozott, hogy keresztény érzületű művekkel jelentkezzenek, formában kötődjenek az evangéliumi, egyházi témákhoz. Nem kis izgalommal várták a szervezők a behozandó műveket, melyeket a Nőszövetség segítségével fogadtak be.
A szakrális elnevezés többdimenziós valóságra utal, és olyan fogalmakkal is társulhat, mint a transzcendens, misztikum, szimbólum, magasztosság, kegyelet és kisugárzás. Mindezek mély visszhangra találnak, egyszerűen vonzó a kiáradásuk. Így magyarázható, hogy a művészek örömmel jelentkeztek, a már meglévő munkáikból kölcsönöztek a tárlat számára. Összesen 52 alkotásról van szó, s egy olyan szép kiállításról, mely variált formájával ékesítette az egyébként is különleges tetőteret.
Ezek a rendezvények hármas célt kívánnak szolgálni: az egyház legyen egy átfogó „kupola”, mely összegyűjti a szakrális témában dolgozó művészeket – ilyen formában tudatosul küldetésük a keresztény kultúra fejlesztésében –, továbbá párbeszédet indítványoz a művészek között, egyház és művészek között, illetve a szakrális témák alkalmat adnak a lelkiség elmélyítésére, mely természetes módon visszacseng a művek minőségében.
A kiállított művek, melyek méretben és koncepcióban egyaránt igen változatosak voltak, különböző műfajokat képviseltek: festészet, grafika, szobrászat, textilművészet, liturgikus művészet.
A terembe megérkezvén, a látogatót Lepedus Ildikó rendkívül hatásos munkája, Az angyali üdvözlet fogadta. Ez a vászonra festett olajmunka színhasználatban visszafogott, és inkább grafikai módszer alkalmazásával vonta magára a figyelmet.
Innen két irányba lehetett elindulni: baloldalt Starmüller Katalin misztikusan szép aranyszínű festménye állt az égő csipkebokorról, a kétoldalt levő szürke grafikamunkák pedig felélénkítették az arany szín hatását. Továbbá feltárult baloldalt egy terem, melyben Tompos Opra Ágota három akrilfestménye erős tónusokkal ébresztette fel a szemlélőben az összetartozás érzését. Forró Ágnes két pasztellmunkája a természetben megélt isteni jelenlétre utalt, a patriarchális hangulat előidézésével. Heim András két grafikája dekoratív felületként, egyben mértani pontossággal a kereszt motívumát variálta, miközben Starmüller Géza elvont olajfestményei sejtelmes visszhangot árasztottak a transzcendens világból.
A másik irányt követve, jobboldalt, Paul-Trifu Lia fehér árnyalatokban gazdag olajfestményeit lehetett látni, melyek érzékeny tónusokkal, vonalvezetéssel és formabontó kompozícióval fényt hoztak az egyébként árnyékosabb falfelületen. Továbbá Tudorán Klára három textil faliszőnyege színesítette a termet, kollázs- és foltvarrás-technikával tárva elénk a kereszt motívumát és védelmezőink alakját.
Bordy Margit három pasztellmunkájában elvont szakrális érzés rejlik, ő nemcsak utalt konkrét szimbólumokra, hanem a néző gondolatait a tárgyak mögé irányította, sejtelmes tónusok révén a túlvilágra hangolt.
Gally A. Katalin két pasztellmunkája harmonikus, csendben rejtett gazdagságot tükröz, elegáns drapp és szürke színezettel. Ilyen tónusok használatával még az angyal harsonája is finom lelki rezgést ébreszt. Labancz Cismasiu Agneta egy visszafogott olajfestménnyel volt jelen, mely a krisztusi áldozat misztikájára, annak kegyelmi áradására utalt. Kétoldalt, fényfürdőben, a falban alakított fülkékben Bocskay Vince két agyagszobra a jól eltalált jellemvonások kifejezőerejéről, gazdag technikai tudásról tanúskodott.
Továbbá Sipos László két kisebb méretű olajfestménye bibliai jeleneteket idézett elő, sajátos stílusban: a szimbólumok használatában nem kis fejtörést okozott, gondolatokat ébresztett.
Gergely Géza különleges faszobra elegáns tridimenzionális vonalvezetést alkalmazott, patinás, selymes felületein keresztül reflektál a befogadásra.
Suba László az archetipikus Madonna a gyermekkel képet alkalmazza faszobor-megmunkálásában, utalván az ősi népművészet egyszerűségére, miközben kerámiából készült kisplasztika-munkája a hegyi beszéd témáját illusztrálja.
Nagyon hatásos öntött vas szobrot mutatott be Kun György, mely kis mérete ellenére, tömör üzenettel, Jézus feltámadásának monumentális ábrázolása.
Székely Géza három grafikája erőteljes, dinamikus hatású kompozíciót alkot sötét tónusokban. Vizuális szempontból az egyik súlypontja volt a kiállításnak.
Túloldalt, a szemben levő falon ismét egy magas színvonalú textilmunkával találkoztunk: Csata Hermina bőrapplikáció-technikával készített faliszőnyegével, mely Gábriel arkangyalt ábrázolja. Egyedi stílus, alaposan megmunkált, mesterien kivitelezett alkotás.
Gnandt Stefan két grafikája elegáns, szellős, elmélkedésre késztető hangulatot teremtett, Balázs László bőrapplikációi pedig a gótikus hangulatot idézték elő. Érdemes volt felfigyelni a keretezés nívós megoldásaira.
Sabău-Trifu Cristina pannókra komponált fényképeket mutatott be, hiszen munkái liturgikus művészetet képeznek és templomokban vannak felállítva. Az egyik pannó egy monumentális oltárképet ábrázol, a másik üvegmunkával berendezett kápolnát, illetve újszerű, applikációkkal és hímzéssel díszített miseruhát.
Nem véletlenül hagytam utoljára Valovits László munkáit: a kiállítóterem fehér drapériával bevont, egymással szembenéző falát egy grafika és három festmény dominálta, szellemi súlypontot képeztek a kiállítás számára. Mesterművekről van szó, melyek komoly vallásos érzésből születtek, évtizedeken keresztül kiforrott művészi technikával. Középen Krisztus arca – grafika – színvonalas ceruzavezetéssel, és három katolikus püspök portréja – olajfestmények –, melyeknek arcvonásaiban felcsillan a szentség és a természetfeletti világ. Finoman árnyalt színekben, ritka rajztudással és könnyed ecsetkezeléssel készített alkotások ezek.
Bár ősz van, a kiállítást tavaszi palánták ültetéséhez hasonlítanám, melyeknek fejlődését nagyon remélem: a szakrális üzenet csírája ugyanis mindig életképes, határozott és reményteli, ígéret és megvalósulás egyszerre.
Sabău-Trifu Cristina