A húsvéti szent három nap elmélyítése volt a célja a Lemhényben április 4. és 6. között megtartott triduumnak. Kiss Endre spirituális, a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet lelkiigazgatója segítette elmélkedéseivel a híveket a lelki elmélyülésben, ugyanakkor sokan éltek a húsvétra készülve a szentgyónás lehetőségével is, mondta el megkeresésünkre Hölgyes Pál-Zsolt lemhényi plébános.
Az egyházközségben hagyománya van annak, hogy a húsvéti időben triduumot tartanak, ahol az egyházközség tagjai bekapcsolódnak a szentmisékbe és meghallgatják az elmélkedéseket, illetve elvégzik a szentgyónásukat. Hölgyes Pál-Zsolt plébános elmondta, hogy a híveknek és a papnak is nagy segítség ilyenkor egy vendég pap jelenléte, mert a híveknek lehetősége van más papnál gyónni, ugyanakkor ezzel a helyi plébános válláról is lekerül a teher egy része, akinek a nagyhéten egyébként is sok teendője van, ha méltóképpen szeretné, hogy a közösség megünnepelhesse a „legnagyobb ünnepünket, a húsvétot”, fogalmazott a plébános.
„A húsvét a legfontosabb, a legszebb, a leggazdagabb ünnepünk, lelkiekben is, teológiájában is. Ha egy pap szépen végzi, vagy ha az ember bekapcsolódik ebbe, lelkileg annyi ajándékot kap, hogy az egy évre elég. Ezért is érdekes, hogy nem egy napon ünnepeljük a húsvétot, hanem tulajdonképpen három nap” – magyarázta Hölgyes Pál-Zsolt. Ebből a megfontolásból kiindulva a húsvéti szent három nap volt a témája az elmélkedéseknek, amelyeket Kiss Endre, a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet spirituálisa tartott a plébános felkérésére. A spirituális első nap a nagycsütörtökre irányította a résztvevők figyelmét, különösen az oltáriszentség és a papság szentségének fontosságát hangsúlyozva. A második nap a nagypéntekről szólt, hogy mit tett Isten az emberért. A harmadik nap a nagyszombat csendjére figyeltek a résztvevők, felismerve a „mi történik, mi lesz” kérdéseiben a várakozásukat, ami az apostolok várakozásához hasonlítható.
Sokszor az a tapasztalat, fejtette ki a plébános, hogy az emberek nem mennek el a szent három napi szentmisékre, szertartásokra, mert hosszúnak találják, és mivel ilyenkor a húsvéti előkészületek miatt kevesebb az idejük. Pedig így a legfontosabbtól veszik el az időt. „Fontosabb a piros tojás festése, fontosabb a húsvéti bárány, a sonka. Ez igazából egy csodálatos ünnep, amikor átélhetem azt, hogy mit tett értem Jézus” – világított rá a lemhényi plébános. Ezért is volt öröm számára, hogy sokan bekapcsolódtak a triduumba, volt olyan szentmise, amelyen húsz ministráns volt, és a lélekszám száz és kétszázötven között volt az egyes alkalmakon. A plébános kifejezte örömét, hogy a fiataloktól az idősekig nagyon sokan elvégezték a szentgyónásukat, ezzel is készülve a húsvét ünnepére.
Hölgyes Pál-Zsolt felidézte, hogy a triduum harmadik estéjén nyolc házaspárral találkoztak és a Ferenc pápa által meghirdetett szinodális útról, az egyház szinodalitásáról beszélgettek, arról, hogy merre és hogyan halad az egyház. A plébános fontosnak tartja a családok bevonását, az együtt gondolkodást, és a továbbiakban akár egy felnőtt katekézis keretében beszélgetni, hogy a közösség is gazdagodjon. Ebben is a segítségükre volt Kiss Endre spirituális, aki elmondta, hogyan lehet elindulni, mik azok a pontok, amikre oda kell figyelni, milyen közösségeket, személyeket kell megszólítani. Áldás volt a közösség számára, hogy a spirituális segített a húsvét, illetve a szinodalitás mélyebb megértésében.
Hölgyes Pál-Zsolt lemhényi plébános zárszóként elmondta, hogy egy közösségnek igénye van az ilyen lelki alkalmakra. Hozzátette, hogy mindenki számára gyümölcsöző, ha a teológia tanárait meghívják egy-egy közösségbe, mert ezáltal ők is bekapcsolódhatnak a pasztorációba, találkozhatnak a hívekkel, illetve a híveknek is jót tesz a találkozás, mert jobban megértik, új megközelítésből látják a megbeszélt témákat.
