Kovács Gergely érsek a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség (FIF) munkatársaival találkozott március 7-én. A fiatalok Csíki Szabolcs ifjúsági főlelkész vezetésével érkeztek Gyulafehérvárra. Az eddigi tevékenység és a 2021-es év programjainak rövid áttekintése után a jövőre nézve igyekeztek irányvonalakat meghatározni. Bakó László tanár meghívásának eleget téve a nap során Csíki Szabolcs és a FIF tagjai a kispapokkal is találkoztak, igyekeztek felhívni a kispapok figyelmét: érdemes ifjúságpasztorációban gondolkodni, mert Ferenc pápa szerint csak biztatnunk kell a fiatalokat, és meg kell adni a cselekvés szabadságát, mert lelkesednek a fiatalos környezetben való misszióért. A találkozóról, az élményekről Csíki Szabolcs ifjúsági lelkészt és a FIF tagjait kérdeztük.
A Kovács Gergellyel való találkozásnak három pontja volt. A FIF munkatársai bemutatkoztak, beszéltek arról, hogy miért dolgoznak az ifjúságpasztorációban, és miért fontos ez számukra. Csíki Szabolcs ifjúsági lelkész bemutatta a tavalyi évük ívét, mesélt a FIF programjairól, arról, ami nehéz vagy éppen áldás volt. Ezután Kovács Gergely érsekkel közösen keresték azon irányelveket, melyek mentén az idén haladhatnak.
Közös pont volt, hogy a fiatalokat továbbra is komolyan kell venni, ami azt is jelenti, hogy nem egyszerű válaszokat helyezünk eléjük, hanem saját kérdéseik feltevésére bátorítjuk őket egy olyan ifjúságteológia értelmében, amely éppen az életet és a hitet nyitott kérdéseiben fenntartani. Továbbra is fontos, hogy merjünk és akarjunk egészben, nagyban gondolkodni, a legfontosabb, hogy közös irányelvek mentén, konkrét célokat ismerve haladjunk előre – mondta az ifjúsági lelkész.
A FIF munkatársai összefoglalták élményeiket a főpásztorral való találkozóról, a látogatásról:
A főpásztorral való találkozó nagyon jó, tartalmas és lényegre törő egyeztetés volt, amelyből az körvonalazódott, hogy azonosak a meglátásaink. Számomra megerősítő és bátorító volt a beszélgetés, mert azt tükrözte, hogy folyamatos kommunikáció mellett közösen, egymás munkájára építve tudunk dolgozni, mindenki a maga helyén és feladatában. (Borka Botond)
A ránk szánt idő és a tartalmas beszélgetés miatt fontosnak éreztük magunkat és a munkánkat, megtapasztaltuk, hogy szerepünk van a nagy egészben, a főegyházmegye pasztorációjában. (Lázár Annamária)
Bátorítást éreztem a beszélgetés alatt és utána is. (Szabó J. István)
Jól esett, hogy személyesen fogadott az érsek atya és időt szánt a fiatalokkal kapcsolatos kérdéseinkre. Megerősítő és lelkesítő beszélgetés volt, hiszen úgy éreztem, valóban egy irányt látunk. Öröm, hogy fontos számára a fiatalság, még akkor is, ha munkája és kötelezettségei nem engedik meg a folyamatos jelenlétet. Hála van a szívemben. (Szőcs Csilla)
A Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség tagjai a kispapokkal beszélgettek az ifjúságpasztorációról
Vallom, örömünk akkor teljes, ha Istennel egyesített, és azt is gondolom ezzel kapcsolatban, hogy lehet bizakodással teljes öröm. Már kispapként jó tudni, hogy majd papként bárhol is teljesítesz szolgálatot, Istennel nincs csőd! Papként feladatunk, hogy általunk is meglássák mások: Isten országa köztünk van! Erre a fiatalok nagyon vágynak és nagyon vevők! – emelte ki Csíki Szabolcs ifjúsági lelkész.
A találkozás célja: a kispapoknak legyen kedvük ifjúságpasztorációban gondolkodni, mert Ferenc pápa szerint csak biztatnunk kell a fiatalokat, és meg kell adnunk a cselekvés szabadságát, lelkesednek a fiatalos környezetben való misszióért (Christus vivit 210.). A lelkipásztori szolgálat kezdete mások biztatása, a papság ettől atyaság! Szellemesen fogalmazva: ahogy most bánunk a fiatalokkal, olyan lesz a nyugdíjunk.
A találkozó során Ferenc pápa Christus vivit kezdetű apostoli buzdításáról beszélt az ifjúsági lelkész a kispapoknak, kiemelve néhány részt belőle.
Ferenc pápa a fiatalokat megszólítva apostoli buzdításában az ifjúként meghaló és mindörökké fiatal Jézus Krisztusról elmélkedik. Krisztus él! Ő a mi reményünk és csodálatos módon fiatalságot ad a világnak. Minden, amit megérint, megifjodik, új lesz, élettel telik meg. A fiatalság krisztusi érintése nemcsak tetszetős kifejezés, hanem magát az életet hozza magával. Azt mondja a pápa, hogy Jézus nem messziről vagy kívülről érkezik, hanem saját fiatalságából. A pápa azt is látja, hogy a fiatalok nem egy némaságba burkolózó és gyáva egyházat akarnak, de olyat sem, amely állandóan csak ugyanabban a két-három kérdésben tart hadiállapotot (41.).
A legkülönbözőbb ajándékok hálózatát kiépíteni, a fiatalok ezzel nagyon rendelkeznek és ha ezt sikerül megvalósítani, akkor ez azt jelenti, hogy erőinket összevontuk és egy cél érdekében haladunk előre. (Az egyház csodálatos poliéder 207.)
Ha segítségkérésről beszélünk, akkor ott az első lépés a meghallgatás. A mai fiataloknak rengeteg kérdése van, sokszor zavaros kérdéseik is, és ha mi, papok velük vagyunk, meghallgatjuk, akkor tudunk segíteni, hogy a jelen és a jövő társadalma jobb legyen. (Meghallgatás 291.)
Lendület nélkül nincs élet és ez a lendület feltételezi az erőfeszítést is: azt mondja a szentatya, hogy az egyháznak szüksége van lendületetekre, meglátásaitokra és hitetekre. És ha megérkeztek oda, ahová mi még nem értünk el, legyen türelmetek bevárni minket. (Az egyháznak szüksége van a lendületre 299.)
Összegezve: könnyű azt mondani, hogy ezek a fiatalok ilyenek meg olyanok, de azt is kell látni, hogy a fiatalok miért ilyenek, nem lehetnek másak, ebbe a világba születtek bele… és nem rosszabbak, mint más korok fiataljai! Ezt követően a következő témákat beszélték át a kispapokkal: Milyen téma érdekli a fiatalokat? Milyen eszközöket használjunk? Mi az, amit érdemes szem előtt tartani káplánként/plébánosként?
Imádkozz már most azokért, akik rád lesznek bízva! A pasztorációnak ez a szíve! Nem az számít, hogy mit és mennyit teszel, hanem hogyan, és ez attól tud szép lenni, hogy átimádkozod a hogyant!
Különösen az ifjúságpasztorációban nagyon fontos, hogy legyen bátorságod tanulékonynak lenni, legyen nyitott a szíved az újra! Tartani kell a ritmust a fiatalokkal! Partnerként kell rájuk tekinteni, mert ha lenézem őket, nemcsak eltávolodnak, hanem sosem fogom érinteni őket!
De mi van akkor, ha nem értesz az ifjúsághoz? Ha nem lesz időd, mert annyi minden elvonja a figyelmed és elveszi az időd? Mi van, ha éppen nincs lelkesedésed és nem találod fel magad? – tette fel a kérdést az ifjúsági lelkész. Válaszában kiemelte: keress valakit, aki ért, akinek van ideje és tud lelkesedni ezért a szolgálatért! Talán még a mély szórványban is lehet találni valakit, aki tud segíteni. Van egy titok: papként fel kell fedezni, hogy nem vagy egyedül! (Főleg Isten miatt, de ifjúságpasztoráció terén itt van a FIF!)
Személyes élményét is megosztotta Csíki Szabolcs a szórványban végzett munkáról. Medgyesen megélte, mi van akkor, amikor az ifisek kirepülnek a „fészekből”. Nagy kérdés volt, mit lehet kezdeni az új helyzettel? Egy fiatal is fiatal!
Ezt követően meghallgatták a kispapok visszajelzéseit. Összességében nagyon jó és szép találkozó volt a kispapokkal.
