Egyszer majd sokan lesznek azon a találkozón, amelyet a Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztés ágazata szervez. Lesz újszülött és lesz siheder, akiknek közös jellemzője, hogy ugyanazon bölcsőben ringatták őket. Ennek reményében teremtenek hagyományt, amikor Tamás, az első bölcsőlakó átadja helyét Evelinnek. Közös a bölcső, és ha később is kereszteződnek az életutak, ők egymás számára már sosem lesznek idegenek – olvashatjuk a kezdeményezésről a Gyulafehérvári Caritas honlapján.
Tavaly nyáron, az új kenyér ünnepén érseki áldást követően került az Agrárminisztérium által felajánlott vándorbölcsőbe az egyhónapos Portik-Lukács Tamás. Remetén ringott a bölcső 2021. augusztus 25-től 2022. március 7-ig, amikor Lăzăruț Evelin lett az új gazda, az eseményt pedig annak rendje és módja szerint megünnepeltük.
„Nincsenek véletlenek. Portik-Lukácsékkal hosszú évekre nyúlik vissza a kapcsolatunk, Tamás édesapja testvéreivel együtt diákunk volt, édesanyja szüleitől pedig teheneket vásároltunk. Azoknak a teheneknek a gondozója-gazdája Benedek Zoltán, Evelin nagytatája. Két unoka találkozik a bölcsőben, és úgy hiszem, a jó Isten szeretettel figyel azokra a családokra, akik gazdálkodva a mindennapi betevőt előteremtik” – mondta el az ünnepségen a bölcsőközvetítő Caritas Vidékfejlesztés igazgatója, Kastal László. A Vándorbölcső ötletgazdájának, a magyarországi Agrárminisztériumnak is az volt a szándéka, hogy közösséget formáljon, nemzeti identitást erősítsen, hogy a kívánt gyermekek megszülethessenek. „A Vándorbölcső annak a jelképe, hogy a gyermekvállalás nem egyéni feladat, hogy szeretettel, segítséggel a gyermeket fogadó család mellett áll egy közösség” – olvasható a Vándorbölcső-mozgalom leírásában, hozzá pedig egy ismeretlen szerzőtől származó idézet is tartozik:
Azért, mert szeretettel jöttem a világra
Lettem új fény, csillag, szülők boldogsága.
Szeressetek mindig, igaz szeretettel
A kincsetek vagyok: kicsi kincs, de ember.
„A közösségekben emberek legyenek az emberek, ez a legfontosabb. Mi a gazdatársadalmat igyekszünk támogatni, vidéket fejleszteni. Nagyon fontos, hogy tudjunk egymásról. Főleg ebben a nehéz világban, ami most előttünk áll, ezek az események tudják megtartani az értéket, az emberséget, mert közösségek együttműködése nélkül nem lesz mezőgazdaság, nem lesz gyermek, nem lesz jövő” – hangsúlyozta Kastal László, a Caritas lelki igazgatója, Sajgó Balázs pedig Isten áldását kérte. „Nincs véletlen, a Gondviselés műve, hogy mi emberekként találkozunk. Van szerepünk abban, hogyan formáljuk az életünket, érdemes együttműködnünk az életadó Istennel. Arra kérem Isten áldását, hogy ami jó, nemes és szent ezzel a bölcsővel továbbmenjen.”
A Kárpát-medencében lévő Vándorbölcsők közül a 159-es számúban karácsonykor Tamás várta a kis Jézust, húsvétkor, a feltámadáskor Evelin növekszik benne, hogy aztán ő is továbbadhassa egy újabb bölcsőlakónak. A benne cseperedők történetét követjük, a Vándorbölcső-emlékkönyv lapjait pedig édesanyák írják tele. Amikor egy kisbaba betölti a fél évet, mindig összegyűlnek az egykori bölcsőlakók az átadásra, a találkozásra. Mert ők már sosem lehetnek egymás számára idegenek.
Balázs Katalin, Gyulafehérvári Caritas
