A nők ökumenikus világimanapja a szolidaritás kifejezője. Március 4-én világszerte, így nálunk, a mi közösségeinkben is megtartották. Nagyváradon a római katolikus székesegyházban gyűltek össze imádkozni, Kolozsváron a kétágú református templomban tartották meg a különböző felekezetek tagjai, nőszövetségei részvételével a közös imát.
Buzogány Emese kórházlelkész. Fotó: Bodó Márta
Az ima szükségességét és erejét emberek szélesebb köre válságos helyzetekben tapasztalja leginkább. Nem csoda, hogy a II. világháború érlelte meg a nők ökumenikus imaszolidaritását is, korábbi különféle, főleg protestáns és neoprotestáns gyülekezeti kezdetek után. A nők világimanapját 1920-tól nagyböjt első péntekén tartják. Ahogy az érdeklődés világszerte nőtt iránta, országos bizottságok alakultak, 1930-ban 33 ország asszonyai csatlakoztak, 1941-ben ismét sokan társultak.
Mára az imanap témáját minden évben más-más ország asszonyai választják ki, országuk, helyzetük bemutatása mellett az imanap liturgiáját is összeállítják.
Az idei világimanap témája: Mert csak én tudom, mi a tervem veletek! Liturgiáját az angliai, walesi és észak-írországi nők állították össze.
Vinczéné Pálfi Judit református lelkész adta az áldást
A nagyváradi székesegyházban Böcskei László megyés püspök a nagy számban összegyűlt imádkozó előtt így fogalmazott: „Váljunk a béke eszközévé ott ahol élünk, mert így képesek leszünk megváltoztatni a világot”. Az imanapon részt vett Virgil Bercea görögkatolikus püspök is, adta hírül a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye.
Jelen voltak a kolozsvári és Kolozsvár környéki református, unitárius gyülekezetek tagjai, valamint a katolikus nőszövetség képviselői. A Buzogány Emese református kórházlelkész által vezetett ima
