Marosvásárhelyi megmozdulás – ahogy mi láttuk

0
2714

Tiltakozásul a Római Katolikus Teológiai Líceum végső ellehetetlenítése ellen minden irányból és az erdélyi történelmi egyházak minden felekezetéből érkeztek résztvevők szeptember 6-án az este 6 órára meghirdetett tüntetésre, a Maros megyei Prefektúra épülete elé. A járdán, a nem túl nagy téren és annak környékén, a környező utcákban, a fák és díszcserjék között sorakozott a civilizált és példamutatóan viselkedő tömeg, szelíd, de határozott hangot adva a jogtiprás és a (politikai) játszmák áldozataival érzett sorsközösségnek. A diákokat, tanárokat és családjaikat megbélyegző, a tiltakozók szerint csak az akarat híján meg nem oldott helyzet mély, vérző sebet vág az amúgy is érzékeny együttélés barázdás arcára.

 

A rendezvény első felszólalója, a város főesperes-plébánosa, Oláh Dénes köszöntötte majd szólította imára az egybegyűlteket, majd Jakubinyi György érsek, a megmozdulást szervező Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány elnöke mondott beszédet magyar és román nyelven. A főpásztor hangsúlyozta: „Mi csak azt kérjük, amit 2014 elején is megfogalmaztunk: a törvényes keretek betartásával működhessen egyházi iskolánk. Az az iskola, amelyet szabadon választottak, választanak a szülők, amely iskolában biztosítva látják gyerekeik megfelelő nevelését.”

A következőkben Nagy Henrietta tizenkettedikes diáklány szólt fiatalos lendülettel a jelenlévőkhöz az iskola diáksága nevében, szenvedélyes beszédét többszörösen is megszakította a tüntetők tapsa. „Olyan ez az egész, mint az az időszak, amiről a szüleink azt mondták, soha nem jöhet vissza. Hát tévedtek. Visszajött.” – állapította meg a diáklány.

A szülői közösség nevében – román és magyar nyelven – Kapás Barna olvasta fel a tüntetés kiáltványát és hárompontos követelését: a gyermekek tanuláshoz való jogának biztosítását, a katolikus iskola jogi helyzetének rendezését, valamint a megbízott iskolaigazgató mandátumának meghosszabbítását és a tanárok alkalmazásának biztosítását.

A felszólalásokat az erdélyi történelmi egyházak képviselőinek áldása zárta, imát mondott Kató Béla református püspök, Jakubinyi György érsek, Gyerő Dávid unitárius főjegyző és Papp Noémi evangélikus lelkipásztor. A Templom és iskola című, közismert Reményik-vers két szakaszának közös elmondása után a tömeg a magyar és székely himnuszt énekelte el, végül Holló László, a Státus igazgatótanácsának elnöke mondott köszönetet a jelenlévőknek, köztük a több tucat, reverendában vagy palástban érkezett lelkipásztornak, akik Erdély minden szegletéből eljöttek, hogy testvéri közösséget vállaljanak a marosvásárhelyi iskolaügy szenvedőivel.

Mindez bő ötven percben. Hisztériakeltés és pátosz nélkül, de határozottan és eltökélten az igazság mellett. Mert bár olyan országban élünk, ahol gyakran gondolják sokan azt, hogy annak van igaza, aki hangosabban beszél, aki mögött nagyobb anyagi vagy egyéb természetű háttér áll, a marosvásárhelyi megmozdulás résztvevői európai és keresztény mivoltukról tettek tanúságot. Nem valakik ellen, hanem egy iskoláért, a gyermekek jogaiért és jövőjéért álltak ki szerda délután.

A huzavona lassan egy éve folyik, az iskoláért folytatott harc sok energiát felemésztett már, s remélhetőleg nem a szerdai tüntetés az utolsó lépés a katolikus iskola életében. Azon az úton azonban, amely a magyart a magyarral, születési helyre, politikai nézetekre és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül közelebb hozza és testvériségében erősíti, a marosvásárhelyi megmozdulás egy megerősítő, felemelő lépés volt. Köszönjük!

Szőcs Csaba

Fotók: Takó István