Egy, az emlékének szentelt új internetes oldal elindításával, a nevét viselő – sorban a tizennyolcadik – emlékdíj átadásával, az életéről nemrég elkészült dokumentumfilm vetítéseivel, az Életünk újság Ötvenhez ötven akciójával és széles körű sajtókampánnyal készül Jakab Antal püspökké szentelése fél évszázados évfordulójának megünneplésére a Jakab Antal Keresztény Kör. A szervezők úgy látják: a járványhelyzet 2022-ben lehetővé teszi, hogy az online aktivitások mellett jelenléti eseményeket is megvalósítsanak, és ezáltal minél szélesebb közönségréteg előtt rámutassanak: jó kezekbe került a pásztorbot 1972. február 13-án a római Szent Péter-bazilikában.
„A kereszténység és a magyarság egy és szétválaszthatatlan. Ha szétválasztjuk, az olyan, mint amikor a test a lélektől válik el: az a halál.”Sokszor idézzük a Gyulafehérvári Főegyházmegye (korábban Egyházmegye) néhai főpásztora, Jakab Antal sommás megállapítását, különösen napjainkban, amikor mindkettőt, az egymástól elválaszthatatlan kereszténységet és a magyarságot is komoly, létét alapjaiban megrengetni szándékozó veszélyek fenyegetik. Éltünk már át hasonlót nemegyszer történelmünk folyamán, s mindig voltak előrelátó, bölcs világi és egyházi vezetők, akik átsegítették egyházi és nemzeti közösségeinket a bajokon, nehézségeken. A vérzivataros huszadik század hitvalló katolikus elöljárói között feltétlenül említést érdemel Jakab Antal püspök is, akit a kommunizmus alaposan meghurcolt – tizenhárom évet (1951–1964) töltött börtönökben teljesen ártatlanul, a szabadságát általános amnesztia adta vissza – és aki a diktatúra legnehezebb évtizedében, 1980 és 1990 között vezette az erdélyi egyházmegyét, megalkuvás nélkül.
Isten tervében még ott rejtőzött Róma
„Lent a bánya mélyén ki hihette volna: / Isten tervében még ott rejtőzik Róma” – írja versében Baricz Lajos marosszentgyörgyi pap költő (Ha Isten meghívott). És valóban: Jakab Antal harminc évvel római tanulmányai befejezése után és tizenhárom keserves börtönévvel a háta mögött ismét visszatért az Örök Városba, mégpedig azért, hogy Szent Péter utódjától pásztorbotot vegyen a kezébe. Érdemes feleleveníteni, hogy Isten szolgája Márton Áron püspök 1970-es – főpásztori ideje alatti első – római látogatásának egyik célja a gyulafehérvári segédpüspökkérdés előmozdítása volt. Szent VI. Pál pápa tehát Márton Áron határozott kívánságára nevezte ki később gyulafehérvári segédpüspöknek Jakab Antalt, mégpedig utódlási joggal, ami azt jelenti, hogy az előd visszavonulása vagy halála esetén automatikusan veheti át annak helyét. Jakab Antal segédpüspöki kinevezését a Szentszék 1971. december 23-án írta alá és közölte hivatalosan. A hírt másnap, december 24-én este a Hittudományi Főiskolán tartott karácsonyi ünnepségen Márton Áron püspök maga jelentette be a jelen lévő tanároknak, kispapoknak és alkalmazottaknak, és megosztotta hallgatóival az értesülést a Szabad Európa Rádió is. Azon a gyulafehérvári estén hangzottak el az újonnan kinevezett segédpüspök Szent Tamás apostoltól kölcsönzött meglepetésszavai, amelyeket jelmondatául is választott: „Dominus meus et Deus meus!” Vagyis: „Én Uram és én Istenem!”
Jakab Antal püspök. Lukácsovits Magda festménye
Márton Áron azt szerette volna, hogy segédpüspökét a saját püspökké szentelésének évfordulóján, 1972. február 12-én, annak helyszínén, a kolozsvári Szent Mihály-templomban szentelhesse. Mivel azonban az államhatalom tartott a külföldi vendégek jelenlététől és az eseményt kísérő tömeg nagyságától, Rómában pedig 1972. február 13-án VI. Pál pápa több ország részére kijelölt püspökök felszentelésére készült, egyre nagyobb esély mutatkozott a második megoldásra, vagyis arra, hogy Jakab Antal püspökké szentelése is a vatikáni Szent Péter-bazilikában történjék.
Rómába indulásakor a hatóság válasza még nem érkezett meg, így Jakab Antal a bizonytalanság terhével érkezett január végén az Örök Városba. Ebben a feszült helyzetben töltötte napjait a Pápai Német–Magyar Kollégiumban (Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum), míg az állami döntést kézhez nem vette. Amint az várható volt, a kolozsvári szentelést nem engedélyezték, lehetővé tették viszont hét közeli rokon és hét paptárs Rómába utazását és részvételét a püspökszentelésen. A rokonok közül Jakab Ernő, Jakab László és neje, Anna, Csibi-Pál Zsuzsanna és Csibi-Pál Ferenc testvérpár, György Julianna és férje, Imre, a papok közül pedig Dávid László, Antóni János, Székely Gergely, Bakos Sándor, Bálint Lajos és Csenkey Ágoston utazott el Rómába (Faragó Ferenc nem vállalta a repülőutat). VI. Pál pápa Márton Áron püspököt külön meghívta, hogy az ünnepi szentmise társszentelő püspöke legyen, de ő ezt nem fogadta el, így tiltakozott a román állam önkényes magatartása ellen. A püspökszentelésre megérkezett még Németországból Ambrus Szaniszló, Jakab Antal volt évfolyamtársa, akkori frankfurti magyar lelkész és Kurkó Alajos csíkszentdomokosi származású, Olaszország Bobbio Egyházmegyéjében szolgáló pap. A Via Tamagnon lakó, Az Isteni Megváltóról elnevezett magyar nővéreknél elszállásolt vendégekről a zetelaki születésű és Rómában élő P. Márton Hugó premontrei szerzetes, az Ostpriesterhilfe főmunkatársa gondoskodott, a Rómában tanuló erdélyiek pedig – Jakubinyi György, Szabó Árpád, Tamáskó Péter és Vencser László – mindenben készségesen segítettek nekik.
A szentelés előtti napokban VI. Pál pápa fogadta Gyulafehérvár jövendő segédpüspökét, és megajándékozta őt liturgikus kellékekkel, többek között azzal a miseruhával, amely Jakab Antal végrendeletének megfelelően jelenleg a kilyénfalvi egyházközség tulajdonában van.
Jakab Antal VI. Pál pápával a püspökszentelés előtt 
1972. február 13. 
Jakab Antal VI. Pál pápával a püspökszentelés előtt
A püspökszentelésen az említett vendégek mellett jelen voltak Rómában élő magyarok, a Germanicum et Hungaricum számos növendéke – köztük a négy erdélyi – és sokan mások. VI. Pál pápa a tizenkilenc szentelendő között tizenharmadikként szentelte püspökké Jakab Antalt.
Az Erdélyből érkezett rokonok az ünnepi szentmisén, a szentelendő kifejezett óhajára, kilyénfalvi székely népviseletben jelentek meg. Az olaszok és a Rómában tartózkodó külföldi turisták még a Szent Péter téren is csodálták és fényképezték őket. Az olasz sajtó román népviseletbe öltözött erdélyiekről cikkezett. Nehézséget jelentett számukra annak megértése, hogy Romániából magyar nemzetiségűek is érkezhetnek Rómába.
Jakab Antal a püspökké szentelést követő napon ismét találkozott a szentatyával, ezúttal a vendégei társaságában. VI. Pál pápának francia nyelvű beszédet készítettek elő. Amikor bevezető szavaiban a szentatya megjegyezte, hogy azért szól francia nyelven a csoporthoz, mert a románok értik a francia nyelvet, Jakab püspök udvariasan megjegyezte, hogy ezek a vendégek nem románok, hanem erdélyi magyarok. Akkor a szentatya – eltérve a diplomáciai szokásoktól – odaadta titkárának az előkészített szöveget, és szabadon, olasz nyelven szívhez szóló beszéddel köszöntötte a csoportot, Jakab püspök pedig fordította. Jakab Antal az erdélyi művészeti tárgyakkal kifejezett figyelmessége mellett egy szimbolikus jelentőségű ajándékot is átadott VI. Pál pápának, amely az ötvenes évek erdélyi papjainak, népének, sőt egész Erdélynek a sorsát jelképezi: egy, a börtönben készített csontkeresztet, amelyet a levesből kiszedett csontból egy darab dróttal formált keresztté. Zöld szalaggal kötötte át, úgy adta át a szentatyának, aki, miután megismerkedett történetével, úgy tekintett rá, mint a szenvedések szimbólumára.
Püspökszentelés. Jobbról a negyedik Jakab Antal 
Püspökszentelés 
Családi csoportkép 1972. február 13-án Rómában
Püspökszentelési szentkép 
A szentelést követően a Collegium Germanicum et Hungaricum akkori rektora, a jezsuita P. Claudius Mayer-Lauingen ünnepi ebéddel ajándékozta meg az új püspököt és vendégeit, az intézet kórusa pedig az ebéd alatt műsorral köszöntötte őket.
Az erdélyi zarándokcsoport római tartózkodását kirándulás zárta a Monte Cassino-i bencés apátságban, másnap pedig újonnan szentelt segédpüspökükkel együtt hazatértek Erdélybe.
Jakab Antal több mint két évtizeden keresztül – nyolc évig Márton Áron segédpüspökeként, tíz éven át megyés püspökként, rövid ideig apostoli kormányzóként, visszavonult püspökként pedig további három évig – szolgálta hűséggel egyházát és népét.
Életpéldájából bátorságot meríthetünk
A Jakab Antal születésének századik évfordulója alkalmából szervezett, 2009. március 12-től 2010. március 13-ig tartó Jakab Antal-emlékév Európa 5 országán, 13 egyházmegyéjén és 43 településén átívelő, 72 programot magában foglaló eseménysorozatának sokrétű tapasztalatai ösztönöztek bennünket arra, hogy a centenáriumi év lejárta után is folytassuk az összmagyarság figyelmének az erdélyi egyházi múlt meghatározó személyiségeire irányítását. Ebből a megfontolásból alakítottuk meg rokonok, barátok, tisztelők egy csoportjával 2010. március 13-án – Jakab püspök születésének 101. évfordulóján – a nem jogi személyű Jakab Antal Keresztény Kört. Eddigi tizenkét évünk igazán esemény- és eredménygazdag volt: a róla megjelentetett életrajzi könyvek után Jakab püspök szentbeszédeit is sajtó alá rendeztük és gyűjteményes kiadásban napvilágra segítettük. Világszerte emlékrendezvények százait valósítottuk meg: konferenciákat rendeztünk, előadásokat tartottunk, emlékkiállításokat vándoroltattunk; emléktáblák állítását és terek elnevezését kezdeményeztük. Jakab Antal-emlékdíjat alapítottunk, amit eddig tizenhét kitüntetettnek nyújtottunk át. Nagy örömünkre, többéves előkészítő munkánk eredményeként Csúcs Mária és Csúcs Péter 2019-ben az első dokumentumfilmet is elkészítette hitvalló főpásztorunk életéről. A Küzdve és bízva – Jakab Antal püspök életútja című, másfél órás alkotást a legnagyobb videómegosztón elérhetővé tettük, a romániai/erdélyi magyar televíziók is többször vetítették, rövidebb változatát pedig a magyarországi Duna TV is sugározta.
Eredeti céljainknak megfelelően, kerek évfordulóikhoz kapcsolódóan programsorozatokkal emlékeztünk meg 2011-ben Pálfi Géza mártír sorsú paptanárról, 2012-ben Hajdó István gyergyószentmiklósi főesperes-plébánosról, 2013-ban András Imre SJ szerzetesről és a ditrói Jézus Szent Szíve-templom felszentelésének századik évfordulójáról, 2014-ben Márton Áron püspökké szentelésének 75. évfordulójáról, 2015-ben az erdélyi katolikus sajtó újraindulásának és az egyházmegyei Caritas megalakulásának 25. évfordulójáról, 2016-ban az 1916-os székely menekülés és befogadás centenáriumáról, 2017-ben a búzásbesenyői templom és plébánia jubileumi ünnepeiről – és ezeken kívül megszámlálhatatlanul sok más kezdeményezés szervezői és közreműködői voltunk Erdélyben és a nyugati diaszpórában.
A Germanicum tetőteraszán 1972. február 13-án 
A Germanicum tetőteraszán 2012. február 13-án 
A római magyar kápolnában 2012. február 13-án
Jakab Antal püspökké szentelésének évfordulója minden esztendőben figyelmünk középpontjában áll. A 40. évfordulóra, 2012. februárban 40 év, 40 ember – Dr. Jakab Antal püspök nyomdokain Rómában címmel ötnapos zarándoklatot szerveztünk az Örök Városba, hogy felkeressük mindazon intézményeket és helyszíneket, amelyek életútjához kapcsolódtak: ahol először az egyházjog doktorává (Lateráni Egyetem, Santa Maria dell’Anima német papi kollégium, Pápai Magyar Egyházi Intézet), majd pedig püspökké lett. Csoportunkban öt olyan személy is jelen volt, akik 1972-ben is részt vettek a püspökszentelésen! Zarándoklatunk csúcspontja volt, amikor a szentelés 40. évfordulója napján, 2012. február 13-án annak helyszínén, a Szent Péter-bazilikában szentmisét ünnepeltünk. Kovács Gergely jelenlegi gyulafehérvári érsek, a Kultúra Pápai Tanácsának akkori irodavezetője szentbeszédében így fogalmazott: „Jakab Antal életútja nemcsak megyés püspökként volt nehéz: római tanulmányainak évei a második világháború idejére estek, papi szolgálatát a kommunista egyházüldözés igyekezett béklyóba verni. Viszont a nehézségek, a nélkülözés, a szenvedés nem törték meg életkedvét, nem fosztották meg az Istenbe vetett szilárd bizakodástól. Életpéldájából ma is mindannyian bátorságot meríthetünk…” Szentmise után mi is elmentünk és ebédeltünk is a Collegium Germanicum et Hungaricumban, majd ugyanott, ahol negyven évvel azelőtt az ünneplő vendégek csoportképe készült, az épület tetőteraszán mi is csoportképet készítettünk…
Jakab Antal 50 – emlékév 2022-ben
Jakab Antal püspökké szentelésének ötvenedik évfordulója alkalmából a Jakab Antal Keresztény Kör és az Életünk újság kiadóhivatala az egész esztendőn áthúzódó megemlékezéssorozatot szervez. Ennek nyitányaként Ötvenhez ötven alprogramunk keretében támogatók jóvoltából összesen 50 db éves Életünk-előfizetéssel ajándékoztuk meg mindazokat a településeket és intézményeket, amelyek Jakab püspök életében meghatározóak voltak: Gyulafehérvár és Róma mellett Kilyénfalvát, a szülőfalut; Hajdúnánást, az első világháború alatt a székely menekülteknek – köztük a Jakab családnak is – ideiglenes otthont nyújtó települést; Gyergyószentmiklóst, a tanulmányok és későbbi szolgálatok helyszínét; Ditrót és Kolozsvárt, kápláni éveinek helyszínét; Búzásbesenyőt, ahol börtönévei után plébániát alapított. Ezen települések éves újságelőfizetéssel való megajándékozását Varga László püspök és a Kaposvári Egyházmegye; Fazakas Z. Márton OPraem apát és a Csornai Premontrei Prépostság; Csáky András polgármester és Cegléd Város Önkormányzata; Lezsák Sándor elnök és a Lakiteleki Népfőiskola, valamint a Nemzeti Fórum; egy neve elhallgatását kérő ajándékozó; a Jakab Antal Keresztény Kör és a Misszió Média Kiadó felajánlása tette lehetővé. A megajándékozás tényéről a megajándékozottakat már értesítettük, a januári és a februári lapszámokat számukra már el is küldtük.
Az emlékévet hivatalosan február 13-án nyitjuk meg a Győri Egyházmegyében található Mezőörsön, a Sarlós Boldogasszony-templomban a vasárnap délelőtti szentmise után, a Jakab Antal-emlékdíj idei átadásával. Régóta készülünk arra, hogy Szabó Gyula plébánosnak, a Magyar Műhely Közhasznú Alapítvány elnökének a kitüntetést átnyújtsuk, a jó Isten pedig nagyszerűen elrendezte, hogy a legmegfelelőbb alkalommal: a püspökszentelés jubileumi évfordulójának talán éppen jubileumi pillanatában tegyük ezt meg. Gyula atya jól ismeri a sokat szenvedett püspök életét és életművét, Jakab Antal küzdelme a megmaradásért (Ki lesz az utód?) címmel 2013-ban könyvet is szerkesztett róla. Úgy tartja: „Erdély 20. századi történetének egyik legnagyobb püspöke volt.” Az elismerést Jakab Antal életművét kutató munkájáért, a falusi gyermekek és fiatalok felkarolása érdekében végzett sokrétű lelkipásztori és társadalmi tevékenységéért adjuk át neki.
A Jakab Antal-emlékdíj plakettje. Kolozsi Tibor szobrászművész alkotása
Reményeink szerint ezen a napon elindul és tartalmát tekintve hovatovább bővülni fog a www.jakabantal.eletunk.net internetes emlékoldal, amelyre összegyűjtjük mindazt, amit Jakab Antal püspök életéről és munkásságáról, valamint az élő emlékezetről tudni érdemes. A weboldal kialakítását, feltöltését és üzemeltetését ugyancsak támogatók nagyvonalúsága tette lehetővé, akik között eddig a magánszemély Pál László kismartoni püspöki vikáriust, Vencser László emeritus igazgatót, valamint a Lezsák Sándor elnök úr vezette Lakiteleki Népfőiskolát és Nemzeti Fórumot említhetjük. Azon dolgozunk, hogy az adományozók köre gyarapodjék, hogy a honlapot továbbfejleszthessük és biztonsággal fenntarthassuk.
Végül, de nem utolsósorban az emlékév folyamán szeretnénk pótolni a Küzdve és bízva című dokumentumfilm járvány miatt elmaradt ünnepélyes vetítéseit néhány kiemelt, Jakab Antal életéhez kapcsolódó településen.
„Hitünk és népünk ügyét soha el nem alkudtam” – hirdeti Jakab Antal püspök szavait az emlékév mottója. Pontosan ez az, amiért példaképül állítjuk őt a ma élő nemzedékek előtt.
Varga Gabriella, Vencser László, a JAKK alapító-vezetői
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/7-es számában.
