Főegyházmegyénk Caritas-szervezete évtizedek óta a „hétköznapok útja” mellett köteleződött el, mindenekelőtt a szükséget szenvedők hétköznapjaiban akarunk jelen lenni. Amikor az nem annyira látványos, amikor éppen „nincs divatja”, amikor elhalványul az ünnepek, rendkívüli események varázsa, halmozott öröme és lélekáradása – mondta Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója, akit arra kértünk, beszéljen röviden terveikről, fontosabb programjaikról, s arról, mire tanította őket az elmúlt két év nehézsége.
Ezt a munkát közel 700 elkötelezett munkatársunk, több mint 500 önkéntes segítőnk végezte az elmúlt évben is, az év minden napján, gondoskodott közel tízezer felebarátunk életének élhetőbbé, emberibbé tételéről. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ünnepkörök, így az adventi felkészülés, a karácsony, ne lennének kiemelt időszakok szervezetünk életében is. Kicsit úgy van, mint egy nagy családban. Az élet zajlik, örömeivel, gondjaival, nehézségeivel: mindennap asztalt kell teríteni, mosni, mosogatni, a leckéket megtanulni, fájdalmat, szomorúságot együtt hordozni, lehetőség szerint enyhíteni, mindeközben lelkünket ünneplőbe öltöztetni, másoknak ünnepet, fényt, reményt, derűt ajándékozni.
Szervezeti életünkben a karácsonyi előkészület időszaka egybeesik az intézményi működés követelményeinek évvégi hajszájával, hivatalos beszámolókkal, elszámolásokkal, évzáró jelentésekkel. Ez mindig embert próbáló, és nem igazán lelkesítő. Sok feszültséggel, határidős nyomással jár. Ennek ellenére idén sem maradt el sehol a „Caritas-karácsonyozás”. Számos szép, meghitt ünneplésre került sor cseperedőinkben, iskolás- és időscsoportjainkban, fejlesztőinkben. Meleg ebéd, ünnepi finomság került idősek asztalára, a hagyományos cipősdobozcsomagok idén is megtalálták útjukat a rászoruló gyermekekhez. Ünnepi műsorok, kántálás, Superar-csoportjaink koncertjei hirdették az örömhírt: Krisztus közénk született, velünk jár, és mindannyiunkat el akar vezetni az Atyához. Csupán követnünk kell őt és szeretnünk kell egymást…
Végtelen hála van bennem munkatársaink, önkénteseink iránt, elkötelezett, ajándékozó, evangéliumi lelkületükért. Azért, ahogy az ünnepi időszakban, megterhelő mindennapi feladataik és kötelezettségeik, magánéletük terhe és ünnepi készülete dacára önzetlenül és lelkesen ajándékozták önmagukat másokért. Hálás és bizakodó vagyok azért is, hogy munkánkat, törekvéseinket egyre több erdélyi magánember és vállalkozó támogatja. Nélkülük sokkal kevesebbet tudnánk másokért tenni, de ami annál is fontosabb, velük és általuk válhatunk valóban és hitelesebben közösségi szolgálattá.
Az elmúlt két esztendő rendhagyó volt mindannyiunk életében. A világjárvány gyökeresen felforgatta megszokott, kiszámíthatónak és tervezhetőnek vélt életvitelünket, ugyanakkor hangsúlyosan láttatta velünk, mi segít abban, hogy a rendkívüli időszakban is hatékonyan segíthessünk. Talán a legfontosabb a közelség, a közvetlen emberi kapcsolat azokkal, akik mellett elköteleződtünk. Ez leginkább a lezárásokkor mutatkozott meg. Az akkor uralkodó érintkezési félelem, szorongás, bizonytalanság mellett számtalan esetben a Caritas munkatársai jelentették az egyedüli hídfőállást a kormányzati és közösségi segítőszándék, valamint a félelem és az intézkedések által elszigeteltségükben még inkább elszigetelt emberek között. Megerősödtünk abban a meggyőződésünkben is, hogy a hatékony, emberséges és fenntartható segítség az emberek otthonában, közvetlen életkörnyezetükben kell kezdődjön, és ha szakad a kötél, oda is szorul vissza.
Mindenki a saját életét szeretné élni, szeretné minél önállóbban és szabadabban alakítani életvitelét, kapcsolatait, akár egyénekről van szó, akár közösségekről. Az emberi élet legméltóbb és legtámogatóbb talaja az otthona, családja, és közössége tud lenni. Addig segítünk jól, amíg ehhez segítjük hozzá felebarátainkat.
Eddigi hangsúlyaink az új évben sem változnak. Továbbra is az idősek és betegek ápolására-gondozására, valamint a hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok felkarolására, fejlesztésére, felzárkóztatására összpontosítunk. Keressük a hatékony és kivitelezhető válaszokat és megoldásokat e két, igen kritikus és összetett, szociális kihívásra. Folytatni és bővíteni akarjuk közösségfejlesztési ténykedésünket, különösen az extrém szegénységben élő közösségekben. Idén is meg kell majd küzdenünk meglévő szolgálataink fenntarthatóságáért. Továbbra is hozzá akarunk járulni a szociális ellátás keretfeltételeinek előmozdításához, érvényesítéséhez.
A hétköznapok hűséges, kiszámítható és beszámítható segítői akarunk lenni, az irgalmas szeretet szolgálatának tereit akarjuk tágítani. Ehhez kérjük mindenkor az éltető Szentlélek erejét, útmutatását, és minden jószándékú ember segítségét.
Márton András
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/5-ös számában A szolgáló szeretet elkötelezettjei; Év elején az elesettek és rászorulók földi őrangyalainál című összeállítás részeként.
