A pedagógusok kitartó munkáját elismerő Orbán Balázs-díjakat a marosvásárhelyi Kultúrpalotában január 28-án délután adták át. Az idei díjazottak: Tamási Zsolt József, Maros megye; Pető Mária, Kovászna megye; Magyar Ferenc, Hargita megye.
Szívből gratulálunk a díjhoz Tamási Zsolt Józsefnek, és kívánjuk, hogy még sok éven át világítson lámpásként közösségünk számára!
Az Orbán Balázs-díjat a Székelyföld megyei önkormányzatok alapították, és olyan oktatási szakembereket, valamint pedagógusokat díjaznak vele, akik munkájukkal és törekvéseikkel jelentősen hozzájárultak a térség fejlesztéséhez, a szülőföldön való megmaradáshoz és a közösségi értékek megőrzéséhez. Ebben az évben Kovászna megyéből Pető Máriát, Hargita megyéből Magyar Ferencet, Maros megyéből pedig Tamási Zsolt Józsefet díjazták.
A díjátadó ünnepségen Tóth László, Magyarország csíkszeredai főkonzulja kiemelte, hogy a rangos kitüntetésnek jelzésértékű üzenete van: a közös kultúra és történelem révén összetartozó három megyében olyan lámpás emberekre van szükség, mint a kitüntetett személyek, akik nemcsak jó szakemberek, hanem jó példával és iránymutatással segítenek az eligazodásban.
A Maros megyei tanács részéről Péter Ferenc tanácselnök adta át a kitüntetést Tamási Zsolt Józsefnek, a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc katolikus líceum igazgatójának. A laudációt Balla Imre iskolalelkész mondta.
Tamási Zsolt olyan ember, aki épít, alkot és alakít. Igazgatóként figyelemmel kíséri és segíti a diákok fejlődését, támogatja pályájukat, inspirálja és ösztönzi a tanári közösség munkáját, felkarolja ötleteiket. A helyi magyar közösség számára példakép is: az önálló katolikus oktatás elindításáért vívott harc során a meg nem alkuvás és kitartó állhatatosság szimbóluma lett, aki töretlenül bízik és harcol az igaz ügy győzelméért. A sokat emlegetett szakmai, közéleti feladatkörei mellett a római katolikus egyháznak is példamutató tagja, aki mind egyházmegyei, mind helyi szinten számos feladatot vállal: egyebek közt a főegyházmegyei kreativitási verseny főszervezője, a Római Katolikus Státus tagja, a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébánia egyháztanácsosa és akolitusa, valamint a Házas Hétvége lelkiség aktív tagja, akire mindannyian méltán vagyunk büszkék.
Szakmai tudása mellé őszinte elhivatottság, állandó tettrekészség, alázat és jó adag szerénység társul. A díj átvételekor is erről tett bizonyságot. „Nagyon meglepett a díj. Ez a díj annak az ügynek szól, amelynek az élére kerültem. Egy óriási zenekar vesz körül, aminek valamilyen szinten a karnagya vagyok. A mögöttem álló diákok, szülők, támogatók miatt állhatok ma itt” — mondta a díj átvételekor.
Szerénysége dicséretére válik, azonban a díjat messzemenően megérdemelte, hiszen amint a főkonzul is mondta: ilyen lámpás emberekre nagy szükség van Erdély-szerte. És „senki sem gyújt lámpát azért, hogy elrejtse, vagy a véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy akik bemennek, lássák a világosságot” (Lk 11,33).
Fotó: Balla Imre, Bucseneanu Bogdan
Balla Imre: Laudáció dr. Tamási Zsolt Józsefről
CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE – ISTENNEL A HAZÁÉRT ÉS A SZABADSÁGÉRT (II. Rákóczi Ferenc)
Ez a közismert jelmondat, nemcsak a Rákóczi féle szabadságharcot vagy az 1848/49-es eseményeket befolyásoló jelige csupán, hanem a napjaink kisebbségi megmaradásáért folytatott küzdelmeiben is erős alapot jelentő szellemi-lelki cél. Ennek a láthatatlan vezéralapnak a jegyében kötelezte el magát Dr. Tamási Zsolt József is, a Marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum iskolaigazgatója.
Dr. Tamási Zsolt József családjával Marosvásárhelyen él. Általános iskolai tanulmányait a marosvásárhelyi 7-es számú általános iskolában végezte, amelynek később tanára, majd igazgatója is lett. Középiskoláit Marosvásárhelyen, a Papiu Ilarian Líceumban (1989–90) és a gyulafehérvári római katolikus kisszemináriumban végezte (1990–93), utána a gyulafehérvári Római Katolikus Teológia (1993–98), majd a BBTE teológia–történelem szakos hallgatója volt (1998–2001), ugyanitt szerezte meg a doktori címet 2005-ben.
Marosvásárhelyen tanít történelmet és katolikus hittant (2001–2002-ben, majd 2005-től folytatólagosan), közben szemináriumvezető a BBTE Római Katolikus Teológiai Karán, 2001-től óraadó a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, 2008-tól egyháztörténetet tanít a marosvásárhelyi Márton Áron Teológiai Továbbképzőn. Közben 2007-től 2010-ig, illetve 2017-től 2020-ig Bolyai posztdoktori ösztöndíjas kutató az MTA BTK kötelékében. 2007-től az MTA külső köztestületi tagja. 2015-ben kerül az újrainduló Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum élére, amelynek a 2016-ban kezdődő meghurcolása után 2018 augusztusától újra az igazgatója. 2020-tól a marosvásárhelyi önkormányzat iskolákért felelős tanácsosi szerepét is betölti.
Első írását 1999-ben közölte. A különböző szaklapokban megjelenő mintegy 70 szaktanulmány mellett 28 alkalommal jelentek meg írásai különböző gyűjteményes és konferenciakötetekben. Hat önálló kötet szerzője, illetve szerkesztője. Ezek legtöbbjében az 1848/49-es forradalom időszakának erdélyi katolikus vonatkozásaival foglalkozik.
Munkásságát 2010-ben az MTA Pedagógus Kutatói Pályadíjjal, 2011-ben a Keresztény Szó folyóirat Szerzői Nívódíjjal, 2014-ben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ezüst fenyő díjjal, 2016-ban az önálló római katolikus oktatás szervezéséért a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége emlékplakettel, 2017-ben Magyarország kormánya Külhoni magyarságért díjjal ismerte el. 2019-ben megkapta a Könyv és gyertya RMDSZ által alapított elismerést is.
A hazáért és a szabadságért itthon… Nagy döntés az itthon maradás egy ilyen szellemi tőkével és teherbírással rendelkező értelmiségi számára. S különösen igaz ez, amikor a haza iránti szolgálatkészséget karhatalmi erőkkel próbálják visszaszorítani. Amikor ellehetetlenítik, hogy az ember a becsületes munkáját és szolgálatát ellássa… Ma ezen a téren zajlanak a mi szabadságharcaink… Az 1990-es márciusi események kapcsán tömegesen hagyták el a várost a marosvásárhelyi magyarok… A katolikus iskola körüli hercehurca kapcsán is támadhatnak az emberben olyan gondolatok, hogy innen menekülni kell. És mégsem! Dr. Tamási Zsolt itthon marad és folytatja a küzdelmet, mert a haza és a népe szeretete ideláncolja. Így fogalmaz: „Számomra ez a helyzet megerősítést hozott. Biztosabbá lettem abban, hogy a helyemen vagyok. Lehettem volna pap, főállású egyetemi tanár vagy kutató, maradhattam volna hitoktató vagy történelemtanár, mehettem volna akár érdekképviseleti térre a diákképviselet után, de úgy érzem, ezek a lehetőségek és tapasztalatok arra voltak jók, hogy hatékonyabban tudjam végezni azt a munkát, amit a katolikus iskola szervezése, irányítása jelent.” (Vasárnap katolikus hetilap)
Természetesen méltán érdemli meg az elismerés szavait, aki olyan szerteágazó módon, mégis mindvégig fáradhatatlan lendülettel, hittel és szerénységgel állt helyt a megpróbáltatás idején. De nem helyénvaló, ha nem említjük meg a mögéje felsorakozott emberek százait: a családja tagjait, az iskola diákjait, az iskola tanárait, a szülőket, az egyháziakat, az iskola ügyéért imádkozókat, a tenni akaró politikusokat és az erdélyi értelmiséget. Minden elismerés közösségi jellegű is, az egyén győzelme a közösség győzelme is. Az ő személyében együtt örülünk annak, hogy a hit erejével, Istennel épül a mi erdélyi jövőnk! CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE – ISTENNEL A HAZÁÉRT ÉS A SZABADSÁGÉRT
2022. január 28. – Orbán Balázs-díj díjkiosztó
Marosvásárhely
