Pál apostol megtérésének napján, január 25-én, kedden a Népek Apostola falakon kívüli római bazilikájában ünnepi esti imádsággal zárta le Ferenc pápa a keresztények egységéért folytatott imahetet. Homíliájában az imahét – „Láttuk csillagát Napkeleten” – mottójának megfelelően a bölcsek vonulását elemezte három pontban: Keletről indultak a csillagnál nagyobb fény keresésére, betértek Jeruzsálembe és az írás szavával indultak tovább, végül pedig ajándékaikkal megérkeztek a betlehemi házba.
Ferenc pápa beszéde kezdetén köszöntötte Polikárp metropolitát, az ökumenikus pátriárkátus képviselőjét és Ian Ernest tiszteletest, a Canterbury anglikán érsekség személyes képviselőjét. Fogadjuk be Jézus szívből jövő kérését, hogy „egy legyünk” és az ő kegyelmével haladjunk a teljes egység felé! – fogalmazta meg a szentatya a keresztény felekezetek közös szándékát.
Keletről – ahol felkel a nap – indulnak a bölcsek a feltűnt csillag nyomában, de ők egy annál nagyobb fényt keresnek, mert többre vágynak. Ezért is vállalják a kockázatos utat. Mi is induljunk el és ne féljünk az evilág villámaitól, sem a felsziporkázó hullócsillagoktól – bíztatott a pápa. Az üstökösök kihunynak, ezért inkább Krisztusra szegezzük a tekintetünket és kövessük az ő evangéliumát, amely az egységre hív minket. Járjunk együtt, támogassuk egymást, elfogadva a hagyományok és tapasztalatok különbözőségét. Kelet másfelől a háborúktól és az erőszaktól megtizedelt térségekre utal, ezért is készítették idén a Közel-Kelet egyházai az imahét útmutatóját. Az ottani keresztény testvéreink számos nehézségük ellenére tanúságot tesznek, reményt adnak és arra intenek, hogy Krisztus csillaga – amely nem ismer alkonyt – felragyog a sötétben.
A keletről jövő bölcsek Jeruzsálembe érkeznek – folytatta a második ponttal a pápa –, hogy imádják az új királyt, akinek csillagát követték. Ám ott csak a nyers valósággal találkoznak, ami a világ sötét ellenállása, Heródesé és az egész városé. Zavar és félelem béníthat le minket most is az újdonságoktól, amelyek elbizonytalaníthatják hagyományainkat és megszokott mintáinkat. Ne féljünk attól, hogy testvéreinket a félelmeink elé helyezzük! – sürgette a pápa. Az Úr azt kéri, hogy bízzunk benne és egymásban, korlátaink és bűneink ellenére. Ebben segítenek nekünk a bölcsek, akik Jeruzsálemben, a csalódás és ellenállás városában felfedezik, hogy Betlehembe kell menniük. Az eltűnt csillag helyébe az Írás szava lép és ez arra utal, hogy mi keresztények sem nélkülözhetjük az Isten szavát ahhoz, hogy eljussunk Jézushoz.
A bölcsek útjának utolsó állomása Betlehem, ahol belépnek a házba és imádják a gyermeket. Olyan ez, mint az evangélium végén az apostolok találkozása az emeleti teremben a Feltámadottal: leborulva imádják őt. Az útitársak prófétai jelekké lesznek a világ útjain. Mi is úgy juthatunk el az Úrhoz, ha együtt útra kelünk, a Szentírás útbaigazító szavával, és végül eggyé leszünk az ő imádásában. Ehhez a bölcsek példájára nekünk is le kell borulnunk az „alázat bátorságával”. Ekkor vehetjük elő az ajándékainkat és éppen az imádásban vetünk számot kincseink valódi értékével, amelyek valójában mindenkié és amelyek arra várnak, hogy megosszuk egymással, Isten népének az épülésére. Végül pedig a hazatérés „más úton” történik, a megtérés adta új utakon. A bölcsek – miként Pál apostol – más utakon tértek haza, valójában más emberként, mert rátaláltak az Urukra – zárta homíliáját Ferenc pápa a keresztények egységéért folytatott imahét záró vesperás imádságán.
Forrás: P. Vértesaljai László SJ/Vatican News
