A kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség a piarista templomban és a templomhoz tartozó helyiségekben tevékenykedik, októbertől új felállásban. A nagyszámú érdeklődőnek és a sok lelkes fiatalnak köszönhetően térbővítésre volt szükség, amelyről Jánossi Imre egyetemi lelkész számol be.
Az elmúlt héten a fizikai munka volt „vendégszereplőnk” az egyetemi lelkészségen. Pincefelújításba kezdtünk azzal a céllal, hogy közösségi teret alkossunk a már meglévő, használaton kívüli helyiségekből.
Körülmény
Októbertől rajtvonalhoz merészkedő egyetemi lelkész mivoltom egyik legbizonytalanabb kérdése volt a „hol”. A piarista templomhoz szervesen kapcsolódó intézmény mindig is helyszűkében élte mindennapjait, a lehetőségekhez mérten azonban teret adott annak minden csoportja számára. A templom szentélyének szomszédságában két helyszínen, a coenákulumban és a hamarosan újjászülető Orbán László-emlékszobában zajlottak javarészt közösségformáló alkalmaink; van irodánk, mely az adminisztratív feladatok elvégzésének, valamint a programszervezéseknek bölcsője; Szentegyház utcai termünk pedig a Mécses-közösség otthona.
Igény
A késő őszi vasárnap esti szentmisék után mindig megtelt élettel a templom előtti tér, így született az ötlet, hogy ezt mindenestől betessékeljük valahová, lehetőleg közel. A választás a pincére esett, melyet minimális takarítás után megnyitottunk és hamar otthonná lett minden eddigi vasárnap emberei számára.
Tettek
Új esztendőnk beköszönte, s egyetemistáink visszatérte után ötleteltünk: miért ne újítanánk fel mi? A legnagyobb lelkesedéssel igent mondtam a helyzetjavításra, bár bizonytalan volt az anyagi háttér és munkaerő biztosítása. Rolanddal [Forró Roland diakónus] kitaláltuk a célt, a szervezés zökkenőmentesen révbe ért, megalakultak a munkacsoportok, s naponta dolgoztunk reggeltől estig: takarítás, fölös vakolat eltávolítása, téglacsiszolás, villanyvezetés, dekoráció: minden, ami kell egy jobb és szebb világhoz.
Szombat este 9-kor volt a porszívó-záróra: elkészült.
Azzal a céllal, hogy legyen terünk találkozni, beszélgetni, játszani, énekelni, olvasni.
A tegnap este megáldottuk, fergeteges gitáresttel felavattuk. Jó volt látni, ahogy a szentmise után mindenki berajzik, köztük sok gyerek – a másodgenerációs KEL-fiak. Van jövőnk, rengeteg tenni akarással.
Otthon
Az álmom egyszerű: legyen ez mindenkinek otthon, menedék, a hely. Eszközként is tekintek rá, a bevonzás erejét látom benne: közösségem szkeptikus baráti társaságához állandó meghívó. Az oroszlánrész a Léleké.
Jánossi Imre