Az újságírók és írók védőszentjének, Szalézi Szent Ferencnek január 24-én ünnepeljük a liturgikus emléknapját. Az 1567-ben született Szalézi Szent Ferenc nyomtatásban is terjesztette a hitet, korát megelőzve publikálta írásban is prédikációit, ezért válhatott az újságírók és írók védőszentjévé. Emléknapja apropóján az online világ újságírásra ható kortárs kihívásait villantom fel.
Szalézi Szent Ferenc óta is igaz a kijelentés, hogy az írott szónak ereje és hatalma van, azonban a közbeszéd és a társadalmi nyilvánosság a rohamtempóban fejlődő kommunikációs eszközök révén az elmúlt évszázadban jelentős változáson ment keresztül. Több mint százéves múltra tekint vissza a rádiózás története, illetve a televíziózás az 1950-es évektől része a magyarországi és a romániai társadalomnak. Magyarországon éppen 69 éve, 1953. január 23-án született döntés a televíziózás megindításáról, egy évvel később, 1954. január 20-án indultak az első próbaadások. A Román Televízió 1956. december 31-én kezdte meg adását Bukarestben egy kis filmstúdióban. Az addig többnyire egyeduralkodó írott és nyomtatott szó kiegészült a rádió és a televízió audiovizuális tartalmaival, ezáltal az érzékelés és a tájékozódás új formáját vezetve be az emberek hétköznapjaiba.
Az internet megjelenésével, illetve a közösségi oldalak egyre nagyobb térnyerésével ismét megváltozott a nyilvánosság, a hétköznapi emberek hírfogyasztókból a hírek terjesztőivé, sok esetben pedig maguk is tartalom-előállítókká váltak. Az online felületek fragmentált nyilvánosságában az újságírók így egyre inkább elvesztik a hírgyártás monopóliumát. A hálózati hírökoszisztémában, ahol a médiaplatformok algoritmusai és a felhasználók preferenciái játsszák a legnagyobb szerepet, Barta Judit nemzetközi szakirodalomra támaszkodva úgy látja, hogy ahhoz, hogy kiemelt információs csomópontok maradhassanak az újságírók, „hálózati újságíróvá” kell váljanak. A hálózati újságíró sokkal kollaboratívabb a közönséggel, egyfajta szűrőként kell funkcionálnia az információs zajban, aki a hírek szintetizálására, magyarázatára, kontextusba helyezésére összpontosít, miközben meghódítja az új platformokat és aktívan használja a közösségi oldalakat, dialógusba lépve a felhasználókkal, továbbá a beszélgetésfacilitálás és a felhasználókkal való kollaboratív hírgyártás jellemzi.
A kapuőr szerep kikerült az újságírók és szerkesztőségek kezéből és a fogyasztókhoz, kiszivárogtatókhoz került át. A Kurt Lewintól származó „kapuőr” (gate keeper) fogalmat David Manning White alkalmazta először a médiára. A hivatásos újságírók és szerkesztők töltötték be a közelmúltig az „információk kapuőrének” szerepét, ők döntötték el, hogy a számtalan esemény közül egy adott nap mi kerül be a tudósításokba. A közösségi média felületein tartalmakat megosztó emberek a fogyasztás mellett egyben az új kapuőrök is lettek. Az elmúlt évtizedekben az internetfelhasználók a kisebb számú professzionális tartalomgyártók fogyasztóiból elmozdultak a nagyobb számú, nem professzionális felhasználók által létrehozott tartalmak fogyasztásának irányába.
Az információk terjedésében tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az emberi tényező mellett hangsúlyos szerep jut magának a technológiának, a közösségi oldalak algoritmusainak. Az egyes felhasználókra szabott hírfolyamokat azok a mesterséges intelligenciák állítják össze, amelyek a felhasználók korábbi tevékenységei és preferenciái alapján válogatnak egyfajta „kapuőrként” a megjeleníthető tartalmak közül. Itt tehát nem egyszerűen az előállító szándéka, netán a befogadó választása dönti el, hogy a felhasználó mivel szembesül, hanem a tartalmakat szelektáló algoritmus.
„A hírből élő, online és nyomtatott termékeket készítő cégek profitja igencsak törékeny” – foglalja össze tömören Vékey Zoltán az online médiapiac alapvető problémáját. Megállapítása szerint a nyomtatott termékek kiadói a 2008-as válság óta szenvednek a csökkenő olvasótáborok és eladott példányszámok mellett a zsugorodó hirdetési árbevételek miatt. Hiába növekszik az online reklámköltés, azok nagy része a globális tech-cégekhez, a Google-höz és a Facebookhoz kerül. Az online térbe lépő, hagyományosan nyomtatott tartalmakat előállító újságok és kiadóvállalatok egy része online felületeire bevezette a fizetőfalat. A fizetős online hírek sikerességéhez azonban szükség van fizetőképes keresletre…
Miközben a hivatásos tartalom-előállítók rendszerint az üzleti modelleket keresik, hogy biztosítani tudják a fennmaradásukhoz szükséges bevételt, addig a kattintásvadász, sokszor álhíreket terjesztő oldalak nagy része éppen a kattintásokból származó hirdetési bevételekből tartja el magát. Míg a hagyományos médiamunkások jelentős erőforrásokat használnak fel a hiteles hírek begyűjtésére és feldolgozására, addig a kétséges tartalmú oldalak számára a valósághoz való hűség és ragaszkodás hiánya lehetővé teszi a tartalmak korlátlan, kötöttségek nélküli előállítását, átvételét, variálását és újrahasznosítását.
Mivel világszerte egyre inkább elterjedőben van a fizetéses online médiatartalmak bevezetése, a szakmai hír- és véleményanyagok egyre szűkebb kör számára, az erre pénzt áldozó, többé-kevésbé tudatos médiafogyasztók számára érhetők el csupán, miközben a kevésbé tudatos online médiafogyasztók, vagy egyszerűen a szegényebb rétegek, amelyek nem engedhetik meg maguknak az előfizetéseket, egyre inkább ki vannak szolgáltatva a kontrollálatlan, gyakran félrevezető és megtévesztő hírforrásoknak, sok esetben úgy, hogy ennek tudatában sincsenek.
Mivel a közösségi oldalakon a médiamunkásoktól származó tartalmak egy pályán versenyeznek a meghökkentő, felkavaró, az érzelmekre erősen ható, ellenőrizetlen vagy sokszor kitalált, félrevezető tartalmakkal, nemcsak az ingyenes híroldalakra pártolhatnak át az olvasók, hanem azok egyre szűkülő hányada miatt éppen az álhíroldalak növelhetik nézettségüket. A keresztény szellemiségű és elköteleződésű újságírónak ilyen kihívások közepette kell közvetítenie az Igazságot.
Megjelent a Vasárnap 2022/4-es számában.
