Közös imával kezdődött meg pénteken, április 10-én 18 órakor a XXIX. dalosünnep a kézdivásárhely-kantai Szentháromság-templomban, amelyen a kézdivásárhelyi házigazda Cantus kamarakórus (karnagy: Fórika Balázs) mellett fellépett a kovásznai Pastorala kamarakórus (karnagy: Szántó Kinga), a sepsiszentgyörgyi Pro Musica kamarakórus (karnagy: Sipos Zoltán) és a Vox Humana kamarakórus (karnagy: Szilágyi Zsolt Herbert).
A bevezető fohász után egy mondat erejéig köszöntötték – távollétében is – a több mint ötven éve (1972) alapított Vox Humana kamarakórus korábbi karnagyát Szilágyi Zsoltot névnapja és két nappal korábban töltött nyolcvanadik születésnapja kapcsán.
Ezután a műsorvezetést Deszke Kriszta Bea és dr. Szöllősi Tamás (a Cantus kamarakórus tagjai) vették át, ismertetve röviden a fellépőket és a megszólaló műveket.
A sorkezdő Cantus kamarakórus II. Rákózi Ferenc születésének 350. évfordulója okán Bárdos Lajos, Petőfi soraira írt Rákóczi c. kórusművét adta elő, majd Marc-Antoine Charpentier Laudate Dominum és Batsányi J. – Csíky Boldiozsár Neved új díszére c. műve következett.
A kovásznai Pastorala kamarakórus (karnagy: Szántó Kinga) kulturális egyesületként és női karként jött létre 1998-ban, majd 1999-ben vegyes karrá bővült. Idei műsorukon: Julius Abel Úgy kérünk Téged, Giacomo Carissimi Bűnbánó szívemet, és Charles Gounod Ave verum Corpus c. művét szólaltatták meg gyönyörű kidolgozottsággal.
A sepsiszentgyörgyi Pro Musica kamarakórus (karnagy: Sipos Zoltán) az elmúlt nagypénteken a sepsiszentgyörgyi Szent József templomban sorrakerült nagypénteki zenés áhítat keretében bemutatott: Deák Bárdos György – Parasceve (nyolcrészes ciklus) négy tételét szólaltatta meg. A Tristis est anima mea (szomorú az én lelkem), Crucifigatur (keresztre véle!), Eli, Eli (Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?), valamint Ének a világ megvetéséről című tételek kidolgozott, átélt megszólal(tat)ásának méltatásához már nem elégséges a szó, azt hallani kell…
A sor méltó zárásaként a sepsiszentgyörgyi Vox Humana kamarakórus lépett fel (karnagy: Szilágyi Zsolt Herbert). Szergej Rahmanyinov Ave Maria c. művének ilyszerű művészi megszólaltatását csak nagyon ritkán lehet hallani. A záróműként előadott Antonio Scandell Bonzorno Madonna c. kórusmű előadásával pedig felvonultatták a kóruséneklés szinte teljes tárházát: dinamika, frazeálás, tempóváltások, szöveg, nyelvhű hangsúly, precíz dallamvonal, hibátlan ritmika.
Ezek azok a fontos kellékek, amelyek hitelesen életrekeltenek egy művet, és amelyek könnyed, felszabadult kezelésével a rengeteg munkáról, fegyelemről és pontosságról tanúskodnak.
Különösen hálásak vagyunk, hogy ezek a kórusok mindig megtisztelnek jelenlétükkel és megszólaltatott repertoárjuk (a páratlan hangélmény mellett!) valóságos szaktanfolyam minden kórusénekes és karvezető számára.
Szombaton, április 11-én pontban 10 órakor vette kezdetét a kórusünnep második napja a kézdivásárhely-kantai Szentháromság-templomban, amelynek keretében a környékbeli templomi kórusok mutatták be műsorukat.
A találkozó a keresztség évének jegyében zajlott, így kezdésképp Isten-gyermekségünkre, Krisztushoz való tartozásunkra összpontosítva, közös imával kezdtük a dalosünnepet (akárcsak előző nap). Együtt fohászkodtunk egykori dalostársainkért, kórusvezetőinkért, betegeinkért.
S hogy a szeretetparancsnak még hosszú évekig eleget tehessünk, a világbékéért is imádkoztunk.
Ezután a házigazda templomi énekkart követően (karnagy: Fórika Balázs), a következő sorrendben léptek fel a kórusok: nyújtódi templom énekkara (karnagy: Klára József), ozsdolai templomi énekkar (karnagy: Vajda Alpár), csernátoni templomi énekkar (karnagy: Lukács Mihály), kézdialmási templomi kórus (karnagy: Klára József), gelencei templomi énekkar (karnagy: Kosztándi Botond), a kézdivásárhelyi Maassluis nyugdíjasklub Rozmaring kórusa (karnagy: Hodor Tamás) adták elő két-két kórusműből álló repertoárjukat. A fellépők sorát a kézdiszentléleki templom Szakács Antal vegyeskara zárta (karnagy: Dávid István) méltóságteljes, igényes előadásával.
Ezután Vargha Béla főesperes plébános, az esemény házigazdája emléklapot nyújtott át a részt vevő kórusok vezetőinek. Rövid szünet után szólamokra válva az egyesített kórus Bárdos Lajos Vexilla Regis prodeunt c. nagyböjti kórusművét tanulta meg, amelyet alternatim – váltakozó- gyakorlat szerint a magyar versszakokat (Dávid István orgonakíséretével) a szoprán unisono, ezek latin változatát pedig az egyesített kórus a capella énekelt el. Befejezésképpen a Himnuszt énekelték el szintén Dávid István orgonakíséretével. Sajnos, egészségi és egyéb objektív okok miatt négy kórus nem tudott eljönni az idei találkozóra, ezért hiányérzettel zártuk ünnepségünket, de a hosszú évek alatt összegyűjtött tapasztalat, a kitartó közös munka vitathatatlanul megmutatkozott a fellépő kórusok szervezettségében, fegyelmében, tartásában, és megszólalásában egyaránt. Istennek hála érte!
Zárszóként – a jövő évi, 30. kórusünnepre hangolólag – kértük a mennyei Atya kegyelmét, hogy az eddig tapasztalt lelkesedés, munkakedv még sokáig kitartson és összetartson minket, hogy mindig együtt zenghessük az ő dicsőségét!
Fórika Balázs karnagy
Fotók: Kozma Eszter
