Életének 86. évében, papságának 62. évében 2026. április 7-én hajnalban Katona István protonotárius, tiszteletbeli kanonok, nyugalmazott plébános megtért Teremtőjéhez – tudatta az esztergom-budapesti főegyházmegye. Katona István az Emmausz Közösség alapítója és a magyarországi katolikus karizmatikus megújulás meghatározó alakja volt, aki derűs hittel és a Szentlélek tüzével szolgálta egyházát.
Katona István 1940. szeptember 8-án született Sáregresen. Teológiai tanulmányait követően 1964. június 21-én szentelték pappá Esztergomban. Papi szolgálatát káplánként kezdte meg Nagyorosziban (1965–1967), majd Budapest-Felsővízivárosban, a Szent Anna-plébánián (1967–1975) folytatta.
Fiatal papként a Regnum Marianum-közösség kötelékében végzett ifjúsági munkája miatt az államhatalom célkeresztjébe került: 1970. szeptember 8-án illegális tevékenység vádjával letartóztatták, és két év börtönbüntetésre ítélték. 1972-es szabadulása után folytatta budapesti szolgálatát, ahol a Batthyány téri közösség mellett a Szent Rita-plébánián (1975–1977) működött.
Életútjának meghatározó szakasza 1977-ben kezdődött a pesti ferenceseknél (Alkantarai Szent Péter-templomigazgatóság), ahol közel negyedszázadon át, 2001-es nyugállományba vonulásáig szolgált káplánként és gyóntatóként. Ebben az időszakban vált a hazai katolikus karizmatikus megújulás meghatározó alakjává közösségszervező munkája, Szentlélek-szemináriumai és lelkiségi kiadványai révén.
Élő valóság a Szentlélekkel való találkozás, amikor egyik napról a másikra átalakul valakinek az élete” – vallotta.
Nyugállományban 2001-től a budapesti Emmausz Közösségi Házban végzett lelkipásztori tevékenységet. Kimagasló egyházi szolgálatának elismeréseként 2012. február 25-én az esztergomi főszékesegyházi káptalan tiszteletbeli kanonokjává nevezték ki.
„A börtönben volt időm és alkalmam arra, hogy elmélyedjek az imában. Ott értettem meg igazán, hogy a szenvedés és az üldöztetés nem akadály, hanem kegyelem, ha az ember Jézusért vállalja. Később, a lelkiségi mozgalmakban is ezt kerestem: hogyan tudunk nem csupán megszokásból, hanem a Szentlélek tüzétől vezetve élni. Az egész életem és szolgálatom nem más, mint válasz arra az egyszerű örömre, hogy tehettem valamit Jézusért és az Ő Egyházáért” – fogalmazott a gyémántmiséjét követően vele készített interjúban, melyet 2024 júniusában ünnepelt.
Az örök világosság fényeskedjék neki.
Forrás: Magyar Kurír
Nyitókép: Merényi Zita fotójának felhasználásával
