Az Iskola másként hét különleges lehetőséget kínált a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai számára: Böcskei László megyés püspök nagylelkű vendégszeretetének köszönhetően a püspöki palota egyházmegyei hittanterme adott otthont azoknak a lelki alkalmaknak, amelyek a tanulók számára nemcsak ismeretszerzést, hanem mély személyes megtapasztalást is jelentettek.
A foglalkozásokat Benedek Ramóna hitoktató vezette, aki a Franz Kett-pedagógia módszerére építve vezette be a diákokat a virágvasárnap misztériumába. Ez a pedagógiai szemlélet az egységes, értelemorientált tanulást helyezi középpontba: nem pusztán ismeretek átadására törekszik, hanem arra, hogy a résztvevők testi, lelki és közösségi szinten egyaránt kapcsolódjanak a megélt tartalomhoz.
A hét első napjaiban a 3.B, 7.B és 11.B osztály tanulói vettek részt a foglalkozásokon. A legkisebbek kreatív módon jelenítették meg a jeruzsálemi bevonulás kapuját, amelyen keresztül az Úr Jézus belépett a szent városba. Az események felelevenítése során ők maguk is az ünneplő közösség részeseivé váltak: Hozsannát zengtek, és jelképes ruháikat az Üdvözítő elé terítették.
A foglalkozások egyik fontos momentuma volt, hogy a diákok saját „belső otthonukat” is megformálták. Ez a szív belső terét jelképezte, ahová Krisztust hívják. Az alkotást csend és elmélyülés követte, majd közös megosztás során fogalmazták meg, milyen az a szív és közösség, amely méltó arra, hogy az Úr belépjen oda.
A nagyobb diákok hasonló módon, de életkoruknak megfelelő mélységben kapcsolódtak be a szemlélődésekbe. A közösen elkészített kapu és út szimbolikus jelentést kapott: saját életútjuk képeként jelent meg, amelyen Krisztus ma is jelen van, és minden emberhez eljut.
Az Iskola másként hét 3–4. napján (2026. március 25–26.) további osztályok – a 6.B, 8.A, 9.B és 10.B – kapcsolódtak be ezekbe az alkalmakba. A püspöki palota méltóságteljes környezete különleges hátteret biztosított a lelki elmélyüléshez, segítve a diákokat abban, hogy kilépjenek a mindennapok zajából, és nyitott szívvel közeledjenek az isteni jelenlét felé.
A Franz Kett-pedagógia különösen abban segítette a résztvevőket, hogy átélhetővé váljon a hit – nemcsak hallották, hanem meg is tapasztalták a virágvasárnap eseményeit; belső elmélyülésre jussanak – a csend, az alkotás és a szemlélődés révén saját életükre vonatkoztatták a tanultakat; közösségi élményt szerezzenek – együtt alkottak, énekeltek és reflektáltak; személyes kapcsolatot építsenek ki – Krisztussal való találkozásukat nem elméletként, hanem belső élményként élhették meg. Ez az egységes, értelemorientált pedagógia tehát nemcsak tudást közvetít, hanem segít abban is, hogy a tanulók hite, önismerete és közösségi érzékenysége egyaránt fejlődjön.
Az Iskola másként hét ezen alkalmai valódi lelki úttá váltak a diákok számára, amelyben a hit, a közösség és a személyes tapasztalat szorosan összekapcsolódott.
Benedek Ramóna hitoktató, egyházmegyei módszertanos / Varad.org
