Régi ismerősök és új arcok üdvözölték egymást március 21-én, szombaton délelőtt az arad-belvárosi plébánián a marosi főesperesi kerület kántorainak szervezett egyházzenei lelki-szakmai napon. De nemcsak kántorok, hanem előénekesek, kórustagok, illetve a liturgikus ének iránt érdeklődők is gyülekeztek a kápolnában, ahol a Veni Creator Spiritus kezdetű himnusz eléneklésével hívták segítségül a Szentlelket.
Az eseményt Wojciech Kulig minorita tartományfőnök nyitotta meg, aki beszédében a ferences jubileumi programokat ismertette, és arra biztatta a jelenlévőket, hogy használják ki ezt a kegyelmi időszakot, és kérjék Assisi Szent Ferenc közbenjárását a szolgálatukban való megerősödéshez.
Az egyházzenei nap vezetője Bakó László nagyiratosi plébános volt, aki beszédében a kántori szolgálat lelki dimenzióira irányította a figyelmet. Előadásában számos olyan szempontot tárt a résztvevők elé, amelyek segítettek újragondolni saját helyüket a liturgiában: „Ki vagyok én, aki éneklek? Mit sugárzunk mások felé a szolgálatunkkal? Mi vonja el a figyelmünket Istenről?” A plébános Jézus megkísértésének evangéliumi részletét magyarázva lelki tükröt tartott az egybegyűltek elé, felvázolta a szolgálat során leginkább rájuk leselkedő veszélyeket, buktatókat. Az önvizsgálat csendje a 138. zsoltár közös éneklésében oldódott fel.
A szünet után Tankó László arad-belvárosi kántor tartott előadást az énekrend-összeállítás szempontjairól az egyház előírásainak tükrében. Fejtegetéseit a Liturgikus Konstitúció 121. pontjára építette: „A szent énekre szánt szövegek feleljenek meg a katolikus tanításnak, merítsék azokat elsősorban a Szentírás és a liturgia forrásaiból.” A választás szabadsága és a liturgia rendje közötti kényes egyensúly kérdéskörét az alábbi üzenettel zárta: „Nekünk, kántoroknak az a feladatunk, hogy megajándékozzuk az ünnepeket a saját énekeikkel, pontosabban engedjük, hogy az ünnepek ajándékozzanak meg minket és a ránk bízottakat a saját énekeikkel.”
Felemelő élményt jelentett mindenkinek a közösen elénekelt sexta imaóra. Ezt követően a résztvevők a kántori szolgálat során tapasztalt közös nehézségeket és sikereket osztották meg egymással. Csatlakozott hozzájuk Király Árpád marosi főesperes is, akivel közösen keresték a megoldásokat a felmerült problémákra. A kötetlen beszélgetés ebéd közben is folytatódott, amire mindenkit meghívott Artur Prenkiewicz minorita szerzetes, plébános, akinek a jelenlévők ezúton is köszönetet mondanak, hogy jó házigazdaként fogadta és támogatta őket. Köszönetet mondtak Wojciech Kulig minorita tartományfőnöknek a bátorító szavakért, Bakó László plébánosnak a lelki, szakmai, gyakorlati tanácsaiért, továbbá a szervezésben nyújtott segítségéért, valamint Király Árpád főesperesnek az ügy iránt tanásított érdeklődéséért és támogatásáért. Természetesen nagy köszönet illeti a kántorokat, akik nyitottsággal és érdeklődéssel válaszoltak a felhívásra, és erre a nemes célra áldozták az szabadidejüket.
A lelki és szakmai gazdagodáson túl az esemény egyik legértékesebb tapasztalata a találkozás öröme volt, amely tapintható volt mind a közös éneklések, mind a kötetlen beszélgetések során. „Folytatni kell!” – így köszöntek el egymástól a több évtizede szolgáló kántorok és a még szolgálatuk elején tartó fiatal kollégák. Igen, folytatni kell Isten nagyobb dicsőségére!
Tankó László arad-belvárosi kántor, szervező
Forrás: temesvári egyházmegye
