A temesvári szalvatoriánus kolostor nagytermében tartott bibliai témájú kurzus résztvevőinek utolsó előtti találkozóját március 21‑én, szombaton tartották 10 és 16 óra között. A képzést Imogen Tietze, a temesvári egyházmegye oktatási referense vezette. A foglalkozás fő témája Júdea római provinciává válása Heródes király halála után, a messiási királyok fogalma, a Második Templom, valamint Jeruzsálem pusztulása volt.
„Az »Isten által felkent király« (mashiach = felkent) gondolata már Izrael és Júda uralkodóinak korában megjelent. Közülük a legismertebb Dávid király és Salamon király. A királyság kettészakadása után (északon Izrael, délen Júda) e két uralkodó alakja egyre idealizáltabbá vált. A próféták, valamint a nép egy olyan jövőbeli királyról kezdtek beszélni, aki hozzájuk hasonló lesz: Dávid házából fog származni, helyreállítja az ősi királyság területét, igazságot és békét hoz, és Isten nevében vezeti a népet. Ezek a várakozások egyre erősödtek, ahogy a politikai helyzet mind válságosabbá vált. Így történt, hogy Nagy Heródes, aki Róma vazallusaként uralkodott, valamint néhány utóda is igyekezett magáról azt a képet kialakítani, hogy ő az Isten által küldött király. Nagy Heródes halála után rendezni kellett a trónutódlást. Végrendeletében a fiai közül hármat nevezett meg örököséül: Heródes Antipászt, Fülöpöt és Arkhelaoszt. Mivel azonban ők nem uralkodhattak a római császár jóváhagyása nélkül, Arkhelaosz Rómába indult, hogy megszerezze ezt az engedélyt. Arkhelaosz utazását két példabeszéd is megemlíti: – Lukács evangéliuma 19,11–17; Máté evangéliuma 25,14–30” – ismertette Imogen Tietze, aki továbbá ennek kapcsán azt is hangsúlyozta, hogy a példabeszéd nem azonos az allegóriával. „A példabeszéd mindig egy összehasonlítási pontra összpontosít, ebből érthető meg a tanítás lényege. Ezzel szemben az allegóriában minden szereplőnek külön szimbolikus jelentése van. Ezért például a példabeszédben szereplő király, akit kemény és szigorú emberként írnak le, nem azonosítható sem Istennel, sem Jézus Krisztussal” – magyarázta Imogen Tietze.
A korszak időrendi táblázatából a résztvevők többek között a következőket tudhatták meg:
- Kr. u. 1–2. körül Heródes fia, Fülöp, aki tetrarchaként uralkodott, felépítette, illetve kibővítette Júliász (Betszaida) városát – Szent Péter, András és Fülöp apostolok szülőhelyét –, valamint Paneást, más néven Caesarea Philippit (Fülöp Cézáreája), ahol Szent Péter megvallotta, hogy Jézus a Messiás: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!”
- Kr. u. 6–15. között született Tarzuszi Pál, aki egy ideig Gamáliel tanítványa volt.
- Kr. u. 17. körül Heródes Antipász megalapította Tiberiás városát.
- Kr. u. 26–36. között Poncius Pilátus volt Júdea római helytartója (prokurátora).
- Kr. u. 27-ben Heródes Antipász feleségül vette Heródiást, féltestvére, Fülöp feleségét, noha ő maga már házas volt a nabateus király lányával. Emiatt Keresztelő Szent János bírálta őt.
- Kr. u. 35. körül került sor a szamaritánus felkelésre a Garizim-hegyen, amelyet Pilátus parancsára a római katonák véresen levertek.
- Kr. u. 43-ban vagy 44-ben Agrippa király elrendelte Jakab apostol, János testvére kivégzését, és Péter apostol letartóztatását, hogy kedvezzen az antikeresztény zsidó köröknek (ApCsel 12). Ekkor kezdett egyre mélyülni a szakadás a keresztények és a zsidók között.
Eközben fokozódott a feszültség a zsidók és Róma között, valamint az izraelita nép nemzeti és vallási függetlenség iránti vágya. Így Kr. u. 66-ban Alexandriában zsidó felkelés tört ki, amelyet zavargások követtek Jeruzsálemben és Cézáreában. A konfliktus eszkalálódott, és végül Jeruzsálem ostromához és pusztulásához, valamint a Második Templom lerombolásához vezetett Kr. u. 70-ben, Titus, Vespasianus császár fia által.
A résztvevők kiscsoportos beszélgetés keretében Szent Pál apostolnak az első tesszalonikai leveléből dolgoztak fel egy szövegrészt. Ez a levél valójában az Újszövetség legkorábbi dokumentuma, és egyben a legkorábban fennmaradt keresztény szöveg. Megírására Kr. u. 52 körül került sor Korinthusban (vö. ApCsel 17–18.). A levél régebbi, mint az evangéliumok, valamint a rómaiaknak, a galatáknak vagy a korintusiaknak írt levelek. Ez az első írásos tanúságtétel a Krisztus feltámadásába vetett hitről, valamint az őskeresztény közösség életéről.
A kurzus utolsó találkozójára április 18-án kerül sor.
