Jézus borrá változtatta a vizet. Lehet, hogy az alkoholt kellett volna vízzé változtatnia. Erős bennem a kontraszt: miközben egy alkoholizmusról szóló témával foglalkoztam jelen cikk megírása előtt, olvasom, hogy a víz világnapját ünnepeljük március 22-én. Látszólag a két témának nem sok köze van egymáshoz, számomra most mégis összekapcsolódnak.
1992-ben az ENSZ közgyűlése kezdeményezte, így 1993-tól kezdődően március 22. a tiszta víz fontosságára irányítja a figyelmünket. A víz elengedhetetlen alkotóeleme az életünknek, sejtjeink jelentős hányada vízből áll. A növények és az állatok számára is létfontosságú, így bolygónkon elképzelhetetlen az élet víz nélkül. Mi mégis sokszor figyelmen kívül hagyjuk ezt az alapvetést: a tiszta víz helyett cukrozott üdítőitalokat, energiaitalokat, kávét, rosszabb esetben alkoholos italokat fogyasztunk korlátlan mennyiségben.
Egyszer megdöbbenve realizáltam, hogy sok alkoholproblémával küzdő személy nem feltétlen az alkoholra vágyik, amikor iszik, hanem „csak” szomjas. A rossz berögződések miatt azonban ahelyett, hogy egy kis tiszta vizet innának, sörhöz, borhoz, egyéb italhoz folyamodnak. Mert alkohollal csillapítják a szomjukat. És ezt sokszor sem ők maguk, sem a környezetük nem tudatosítja. Csak a beidegződött sémák törnek a felszínre: „Megint iszol!” Persze sokszor nem ilyen egyszerű a helyzet: sok esetben valami többre, valami másra, jobb életre szomjaznak, akik végül részegre isszák magukat, de van, amikor tényleg csak hétköznapi szomjúságról van szó. De erre a hétköznapi, természetes szükségletre annyi szenny és alkohol rárakódott, hogy már fel sem ismerjük.
És miközben a tiszta víz fogyasztása helyett alkohollal mérgezzük magunkat és környezetünket, generációkat átívelően nyomorítjuk meg gyermekeinket, unokáinkat, s tesszük csüggedtté felmenőinket. Erős képi megjelenítéssel terjednek a közösségi oldalakon azok a szimbolikus, metaforikus jelenetek, amikor egy pohár borba vizet kezdenek engedni. Kezdetben a burgundi színe dominál a pohárban, de minél több víz kerül a pohárba, annál világosabb lesz a pohár tartalma. A bordó szín egyszer csak vörösre vált, majd lassan rózsaszín lesz, végül pedig annyira kitisztul, hogy már csak egy kis opálosság jelzi, hogy valamikor a pohár a tiszta vízen kívül egyebet is tartalmazott. Ha elég sokáig engedjük a tiszta vizet a pohárba, a végén csak a tiszta víz marad a bor helyén. Sok szenvedéstől kímélnénk meg magunkat és másokat, ha magunkat is hasonlóképp, tiszta vízzel mosnánk át.
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/12-es számában.
