A szentatya a Kiskorúak Védelmével Foglalkozó Pápai Bizottság tagjait fogadta audiencián március 16-án, akik plenáris ülésüket tartották a Vatikánban. Minden egyházi intézménynek felelősen kell kezelnie a megelőzés kérdését. A kiskorúak és sérülékeny személyek védelme nem az egyházi élet elszigetelt vetülete, hanem olyan dimenzió, mely áthatja a lelkipásztori gondoskodást, a képzést, a kormányzást és a fegyelmet.
XIV. Leó pápa köszöntötte a bizottság új elnökét, Thibault Verny érseket, majd háláját fejezte ki valamennyi tagnak és munkatársnak az egyház iránti szolgálatért, amelyet a gyermekek, serdülők és kiszolgáltatott felnőttek megóvásáért végeznek. Fárasztó, olykor csöndes, gyakran nehéz munkát, ami azonban lényeges az egyház élete szempontjából, és azért, hogy kiépítsük a gondoskodás valódi kultúráját – mondta beszédében a szentatya.
Párbeszéd, megelőzés, fegyelem
Utalt elődjére, Ferenc pápára, aki a bizottságot a római kúria keretein belülre helyezte, ezzel emlékeztetve az egész egyházat arra, hogy a visszaélések megelőzése nem fakultatív feladat, hanem az egyház küldetésének alapvető dimenziója. Leó pápát megválasztásától kezdve bátorította az a párbeszéd, amelyet a Hittani Dikasztérium fegyelmi részlegével elindítottak. Ezzel a megelőzés és a fegyelem hatékonyan együttműködik a cél érdekében.
Küldetésük, hogy garantálják a visszaélések megelőzését. Ez azonban sosem korlátozódik előírások és eljárások halmazára. Sokkal inkább arról van szó, hogy az egyházban kialakítsuk a gondoskodás kultúráját, amelyben a kiskorúak és a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek védelme nem egy kívülről jövő kényszer, hanem a hit természetes kifejeződése. Ez a megtérés folyamatát igényli, amelyben meghallhatjuk mások szenvedését és ez cselekvésre ösztönöz minket. Az áldozatok és túlélők tapasztalata pedig lényeges vonatkozási pont. Még ha fájdalmas és nehéz is meghallgatni, de erővel a napvilágra hozza az igazságot és alázatra tanít minket, miközben segíteni akarunk nekik. Ugyanakkor a megélt fájdalom elismerése megnyitja a remény és a megújulás hiteles útját.
Összefogás az egyházban és a civil társadalomban
Fontos része a bizottság munkájának a tudományközi és szerteágazó megközelítés beépítése – mutatott rá a pápa. A római kúria részeként a Hittani Dikasztériumon belül világos szerep hárul rájuk, amelyben párbeszédet folytatnak más dikasztériumokkal és intézményekkel, akik a védelem különböző területeiért felelősek. Még nagyobb együttműködésre biztatta őket a szentatya, hogy az elmúlt 11 év alatt összegyűjtött tapasztalataikat megoszthassák, különösen az áldozatoknak és hozzátartozóiknak nyújtott figyelmes és őszinte meghallgatás terén. A bizottság éves jelentése fontos eszköz, ami az igazság és a felelősség gyakorlását mutatja, de egyben a remény és a megfontoltság jele is, amelyeknek együtt kell haladniuk az egyház java érdekében. A remény megakadályozza, hogy engedjünk a csüggedésnek; az óvatosság pedig megóv az improvizálástól és a felületességtől az abúzusok megelőzésének kezelésében. A szerzetesi elöljáróknak is fel kell vállalniuk ebben a felelősségüket: az áldozatok meghallgatása és felkarolása minden egyházi közösség és intézmény feladata. Fontos, hogy segítsék a helyi egyházakat ebben, amihez a Memorare kezdeményezés értékes eszközt jelenthet. A pápa érdeklődéssel várja a harmadik éves jelentést az eddig elért bátorító eredményekről, és a még szükséges fejlesztésekről.
Egyetemes irányelvek
A Kiskorúak Védelmével Foglalkozó Pápai Bizottság minden szinten együttműködik az egyházzal, az áldozatokkal és hozzátartozóikkal, valamint a civil társadalommal is, ennek eredményeként két gyorsan változó fontos területet jelöltek meg a védelem kérdésében. Az egyik a kiszolgáltatottság fogalma az abúzusokkal összefüggésben, a másik a digitális térben könnyebben bekövetkező kiskorúak elleni visszaélések megelőzése. Az idők jeleit olvasva segítenek az egyháznak, hogy bátran szembenézzen a megóvás kihívásaival, azokra világos lelkipásztori fellépéssel és szerkezeti megújulással válaszoljanak. Mindez konkrét formát kezd ölteni az egyetemes irányelvek összeállításában, amelynek végleges javaslatát várja a pápa, hogy aztán megfelelő tanulmányozás és mérlegelés után közzétegyék.
Beszéde végén Leó pápa emlékeztetett: a kiskorúak és sérülékeny személyek védelme nem az egyházi élet elszigetelt vetülete, hanem olyan dimenzió, mely áthatja a lelkipásztori gondoskodást, a képzést, a kormányzást és a fegyelmet. Minden előrelépés ezen a téren közelebb visz Krisztushoz és egy evangéliumibb és hitelesebb egyházhoz.
Gedő Ágnes, Vatican News
