Március 15. kapcsán könnyű a történelem nagy pillanataira gondolni: forradalmakra, kiáltványokra, tömegekre és látványos fordulatokra. A történész azonban emlékeztet arra, hogy a történelem nemcsak a nagy eseményekből áll. Tőtős Áron nagyváradi történész, a Collegium Varadinum alapítója és vezetője szerint a változások gyakran a mindennapokban kezdődnek.
Társadalomtörténészként úgy látja: a történelmet nem pusztán a politikatörténeti események alakítják. A mindennapi emberek döntései, indítékai és cselekedetei ugyanúgy részei annak, amit történelemnek nevezünk. Ha a múltat nem felülről, hanem alulról kezdjük nézni, hamar kiderül, hogy az emberek nem csupán elszenvedői az eseményeknek, hanem cselekvő szereplői.
Magánemberként a „mindennapi forradalmak” kifejezés számára elsősorban a személyes változás lehetőségét jelenti. Úgy fogalmaz: bár közhelynek tűnhet, mégis igaz, hogy a változás az egyénnel kezdődik. Ha valaki a saját életében képes megvalósítani azt a célt, amelyet maga elé tűz, az már egyfajta forradalomnak is tekinthető. A változás – értelmezésében – itt a jobbra törekvést jelenti, azt a belső mozzanatot, amely végül közösségi hatással is bírhat.
A forradalmak történetében a fiatalok mindig kiemelt szerepet játszottak. Arra a kérdésre, hogy a mai fiatalokban is megvan-e az igazság és a szabadság melletti kiállás bátorsága, Tőtős Áron azt válaszolja: alapvetően igen. Tapasztalata szerint minden emberben ott él az igazság iránti vágy, különösen a fiatalokban, akik saját igazságuk keresésének időszakát élik.
Ugyanakkor szerinte a mai társadalmi környezet erős nyomást gyakorol rájuk. A közösségi média világa olyan képet mutat, mintha minden tökéletes lenne: minden sikeres, minden szép és problémamentes. Ez a látszat azonban sok fiatalban bizonytalanságot és önértékelési problémákat idéz elő. Ha valaki nem illeszkedik a „trendinek” tekintett gondolkodáshoz, könnyen attól tarthat, hogy kinevetik vagy bántják, ezért inkább hallgat. A társadalom többsége – fogalmaz – inkább a „csendesek táborába” tartozik.
Collegium Varadinum, a tehetséggondozó műhely
Ebben a helyzetben született meg néhány évvel ezelőtt a Collegium Varadinum gondolata is. A nagyváradi szakkollégium létrehozását Tőtős Áron saját életében is egyfajta „mini forradalomnak” nevezi. Egyrészt személyes kihívás volt számára, másrészt új kezdeményezés a városban: egy olyan tehetséggondozó műhely, amely a Nagyváradra érkező magyar egyetemistákat támogatja.
A kollégium programja három pillérre épül. Az első a szakmai fejlődés: a diákok saját kutatásaikon dolgoznak, tudományos diákköri konferenciákon vesznek részt, amelyekből később publikációk vagy szakdolgozatok születnek. A második a készség- és kompetenciafejlesztés. A szakkollégium interdiszciplináris képzési hétvégéket szervez, ahol olyan készségeket fejlesztenek, amelyekre az egyetemi képzésben ritkán jut idő, de a munka és a mindennapi élet szempontjából elengedhetetlenek. A harmadik cél a közösségépítés. A Collegium Varadinum nem csupán lakhatást kínál, hanem olyan közeget szeretne teremteni, ahol a diákok megnyílhatnak egymás előtt. „Nemcsak a fizikai tér adott, hanem egy szellemi műhely is” – fogalmaz Tőtős Áron. Olyan hely, ahol a fiatalok megtanulhatják, hogy nem kell mindenben egyetérteni, de fontos meghallgatni egymást, és érvekkel képviselni a saját álláspontjukat.
A kollégium működését keresztény szemlélet hatja át, ahol mindenféle felekezetű diák megfordul. Különböző háttérrel érkező diákok élnek együtt, Erdély szinte minden részéből: Székelyföldtől a Partiumig. „A tehetség kibontakozásához nemcsak a szakmai fejlődés kell, hanem az, hogy az emberi fejlődéshez is valamilyen módon hozzá tudjunk járulni” – fogalmaz Áron.
A mindennapi élet apró gesztusai ebben különösen fontosak. Megtanulják például a közös felelősséget – akár olyan egyszerű dolgokban is, mint a szelektív hulladékgyűjtés –, de ugyanilyen fontos az is, hogy odafigyeljenek egymásra. Ha valakinek nehéz napja van, leülnek vele beszélgetni. Tőtős Áron szerint ezek az apróságok hordozzák az igazi változást. Az empátia és az odafigyelés mondhatni „lesajnált dolgok”, az egymás irányába való nyitás, önmagunk őszinte megmutatása álarcok nélkül ma szinte forradalmi cselekedetnek számít – mondja.
A mai kor „tizenkét pontja”
Amikor arról kérdezem, mi lehetne a mai kor „tizenkét pontja”, néhány alapértéket emel ki. Az első az emberség és a becsület, valamint az ezekkel összefüggő morális értékrend. Fontosnak tartja a nyitottságot és az őszinteséget, a tudás iránti vágyat, valamint azt, hogy az ember ne zárkózzon be saját szakterületének határai közé. A közösségi felelősségvállalás is lényeges – nem feltétlenül politikai értelemben, hanem a közösség, a közélet iránti odafigyelés formájában.
Úgy látja, a mai világban különösen fontos a humanista szemlélet. Egy olyan korban, amikor sokszor az erőszakos hang és az egysíkú gondolkodás kerül előtérbe, szerinte éppen az emberség, a megértés és a természetközeliség felé kellene fordulni. „Ide tudnám az egész szakkollégiumnak a lényegét visszavezetni, hogyha jobb emberekké tudunk egyénenként válni, akkor a közösséget is jobbá tudjuk tenni.”
„Nagyon fontos, hogy értsük a mai folyamatokat, akár a világban zajló jelenségeket is, de az igazi forradalom belülről, önmagunkkal kezdődik. Hogyha önmagunkkal tisztában vagyunk, akkor a világgal is tisztában tudunk lenni” – fogalmaz. Ha egy emberrel sikerül jót tenni – mondja –, már az is értelmet ad a munkának, az életnek.
A beszélgetés végén egy egyszerű, de fontos gondolatot fogalmaz meg Tőtős Áron: ne féljünk hinni. Elsősorban Istenben, de abban is, hogy képesek vagyunk a jóra és a változásra. Ha ezt elhisszük, akkor szebbé, jobbá tudjuk tenni saját magunkat és a környezetünket is.
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/11-es számában a Fókusz-összeállítás részeként.
