A pápák különböző nemzetközi látogatásainak nem pusztán spirituális szempontból van jelentősége, nemcsak egy-egy meghívásnak való udvarias elégtételként lehet ezekre gondolni, hanem mindig mélyebb összefüggései is vannak. Természetesen politikai vonulata is van minden ilyen utazásnak olyan értelemben, hogy a pápa nemcsak a katolikus egyház vezetőjeként érkezik úti céljához, hanem Vatikánváros Állam államfőjeként is. Ennek, mint minden hivatalos állami látogatásnak, főként protokolláris jelentősége van – de minthogy egyházfőről is beszélünk, az ugyancsak meglévő egyházi protokolláris előírásokon, illetve a hívekkel való találkozáson túl is van, lehet szimbolikus vagy konkrét üzenetértéke egy-egy ilyen útnak. Vajon miért lehet jelentős XIV. Leó pápa március 28-ai monacói útja?
Miért éppen Monaco?
A hivatalos bejelentések (az utazást megerősítő, illetve a részletes programot ismertető cikkek) szerint Leó pápa idei első nemzetközi útja március 28-án a Monacói Hercegségbe vezet, miután elfogadta a monacói hatóságok többrendbeli meghívását. A hivatalos álláspont rámutat néhány olyan tényre, amely valóban fontos szempont lehetett az úti cél kiválasztásakor: a Monacói Hercegség olyan sajátos európai valóságot képvisel, ahol az államvallás katolikus, és nem csupán elvileg, hanem gyakorlatilag is jelentősége van ennek, például a polgári intézmények és az egyház közötti párbeszédben, sőt, még a nyilvános vitákban is. A hercegség emellett számtalan érték kapcsán vall a pápához hasonló nézeteket.
Ugyanakkor e vitathatatlan tényeken túl felvetődik továbbra is kérdés, miért éppen Monaco? Európában is több ország várja a szentatyát, mint köztudomású nemrég Sulyok Tamás magyar köztársasági elnök is invitálta a pápát Magyarországra. XIV. Leó első európai útja azonban nem valamelyik politikailag jelentős – vagy válságban lévő – országba vezet, hanem egy stabil városállamba.
Ráadásul olyan törpeállamba érkezik, amelyben eddig még sosem járt hivatalos úton pápa, hiszen a jelenleg mindössze alig két négyzetkilométeres ország nagysága vagy jelentősége ezt nem indokolta, és jóllehet a Grimaldi-ház mindig is szoros diplomáciai kapcsolatot ápolt a Vatikánnal, a találkozókra többnyire a pápaság székhelyén vagy más országokban került sor. Tehát 2026-ban először érkezik katolikus egyházfő az országba – épp egy évvel két jelentősebb évforduló előtt: 1247-ben engedélyezte az egyház az első plébánia létrehozását Monaco szikláján, illetve a monacói egyházmegyét 1887-ben hozta létre a Vatikán, ettől kezdve lépett hivatalos politikai kapcsolatba a két ország. Illetve idén egy kisebb jelentőségű évfordulóra is megemlékezhetnek a Vatikán–Monaco-kapcsolatokból: 45 éve, 1981 júliusában a Szentszék és Monaco egyezményt írt alá, amely kimondta, hogy Monaco hercege hajlandó lemondani a helyi egyházmegye érsekének kinevezésére vonatkozó jogairól, és ezt a feladatot Rómára bízza. II. János Pál pápa ekkor emelte Monacót érseki székhelyi rangra – derül ki a Monaco Life öt évvel ezelőtti, Parolin bíboros monacói látogatásáról szóló cikkéből.
A hercegné annak ellenére visel feketét, hogy rangjánál fogva azon kevesek közé tartozik,
akik a pápával való találkozáskor hordhatnak fehéret. Fotó: monacói hercegi palota / Facebook
Jelentős jelentéktelenség?
A korábbi európai pápalátogatások főként a nagy katolikus országokra koncentráltak, majd kiterjedtek olyan államokra is, ahol nem tekinthető államvallásnak a katolicizmus, de a keresztény tudat erős. Ahogy arra már utaltunk, Monaco mérete „nem indokolta”, hogy pápalátogatást szervezzenek a hercegségbe. A szoros és jó diplomáciai kapcsolat mit sem változott, ahogy a városállam területe sem, ám XIV. Leó virágvasárnap előtti szombaton mégis ellátogat Monacóba. A látogatás formálisan az uralkodó meghívásának elfogadása. Szimbolikusan azonban tulajdoníthatunk neki jelentőséget. A pápalátogatás maga két jelentősebb, és politikai szempontból akár kockázatos, de mindenképpen üzenetértékű utazást előz meg. Ugyanakkor az új pápa diplomáciai programjának is ez az első mozzanata.
Monaco jóllehet hivatalosan független állam, önállósága 1297-ig vezethető vissza, a történelmi változások közepette és a különböző politikai felállások nyomán Franciaországgal szoros kapcsolatban áll, többek között védelmi és gazdasági vonalon is, illetve az 1918-as államközi szerződés értelmében Monaco külpolitikájának esetenként figyelembe kell vennie Franciaország érdekeit. A pápa tehát a városállamba érkezik, ám a francia geopolitikai térben nyilvánul meg. Franciaország mint ismeretes erősen szekuláris állam, a Monacói Hercegség pedig a maga két négyzetkilométerével pedig erősen katolikus identitású. Ez olyannyira így van, hogy a törvénykezésének némely szegmenségben is megnyilvánul ez – a legutóbbi szélesebb érdeklődésre igényt tartó eset az volt, amikor a tavaly terítékre került az abortusz legalizálásának kérdése, amelynek kapcsán Albert herceg határozottan kijelentette, a katolikus tanításokkal egybehangzóan védik az életet annak kezdetétől, ezért az abortusz semmilyen további formája (azaz a szigorú orvosi indokkal végrehajtott beavatkozásokon túl semmi) sem lesz legális Monacóban – és az erről szóló törvénytervezetet nem is jegyezte ellen. Franciaország a közel fél évig tartó, politikai és egyházi megnyilvánulásoknak (pl. Dominique-Marie David érsek körlevele a témában) is helyet adó vita idején többször is szót emelet az ellen, hogy az állam és az egyház ilyen szoros kapcsolatot ápol, illetve hogy Monaco a „problémáit” áthárítja szomszédjára, olyan értelemben, hogy a nők kénytelenek oda utazni, ha abortuszt szeretnének. Azaz a problémára a törpeállam válasza csupán elvi síkú, nem tudja megakadályozni az eseteket. Illetve a Nemzeti Tanács 2 ellene és 19 mellette szavazattal ugyacsak az európai trendekkel való azonosulást tükrözi, és csupán a herceg törvényhozó (nem formális, hanem tényleges) hatalma állt a törvénytervezet útjába.
A pápa megérkezése tehát egy ilyen térbe, alig négy hónappal a herceg fent említett döntését követően üzenetértékű lehet: az erősen szekularizált Európában Monaco államvallásként tartja számon a katolicizmust, és nem csupán névleg tekinti annak, hanem ténylegesen is, amint a fenti példa is mutatja. Így a látogatásnak lehet egy, a katolikus államot a többi közül kiemelő üzenete is – hiszen azt több, a törvénymódosítás elutasító cikk, köztük a Zenit is taglalja: Európa törvénykezése erőteljes egyneműsödés irányába tart, ezzel szemben a kis ország, Monaco kívülállósága, amely nem valami ellen, hanem valami mellett fogalmazódik meg, jelzésértékű.
Vatikán a legkisebb törpeállam, azt követi Monaco, tehát az esemény egyben a két legkisebb állam vezetőjének találkozása is, az úgynevezett soft power diplomácia keretében – a szimbolikus gesztusokra, a vallási/morális tekintélyre és a kulturális közvetítésre építve.
Teremtett világunk védelme
XVI. Benedek pápa és utódai számára is fontosnak bizonyult a teremtett világ védelme. II. Albert hercegről köztudomású, hogy az európai államfők közül ő az egyik leginkább elkötelezett a környezetvédelmi lépések mellett. A róla elnevezetett Prince Albert II of Monaco Foundation többek között tengervédelmi programokat finanszíroz, klímavédelmi kutatásokat támogat és együttműködik ENSZ-programokkal is. A herceget magát néha „tengerbiológusnak” is nevezik, mivel különösképpen is figyelmet fordít a tenger ökológiai egyensúlyának megőrzésére, és ahogy például több ENSZ-konferencián is tette, nem pusztán elvi vagy jóléti kérdésként közelített a témához, hanem etikai perspektívába helyezte azt. XVI. Benedek 2007-ben, illetve Ferenc pápa 2024-ben kiemelten is figyelmeztetett a vizi élőhelyek, különösképpen is a tengerek és a sarki jég védelmének, megőrzésének fontosságára, illetve többször is témájuk volt az etikus élet mint az ember létezésének releváns formája.
Az uralkodó januári vatikáni útján is beszéltek a környezetvédelmi kérdésekről a pápával, és tekintve, hogy azonos elveket vallanak a témában, a monacói látogatásnak óhatatlanul ökoteológiai és klímapolitikai súlya is van, illetve e szempontból is érdemes elemezni. A Laudato si’ enciklika óta az egyháznak határozott elvei is vannak e téren, elvi szinten képes hatni a hívekre világszerte, Monacó pedig elvi és gyakorlati példákkal is elöljárva mutat rá arra, hogyan lehet a sürgető ökológiai kérdéseket megoldani, illetve fenntartható módon szervezni az életet és annak tereit. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a két törpeállam határozott célkitűzései között szerepel, hogy 2050-re teljesen karbonsemlegessé váljanak.
Mint ismeretes, Monaco a 20. században fokozatosan vált pénzügyi központtá, diplomáciai találkozóhellyé és egyben a kiemelkedő társadalmi hálózatok csomópontjává. Ezért több fronton is szerepet játszik, illetve játszhat nem csupán az ökoteológiai és geopolitikai kérdésekben, hanem a korábban említett soft diplomacy eszközeivel más téren is, például különböző filantróp projektek kivitelezésében. Úgy tűnik, az abortusz jogi vétója is a globális környezet védelme jegyében történhetett, az érsek körlevele is rámutat, nem hiteles az a környezetvédelmi törekvés, amely nem egységben látja az életet és annak tereit, és nem ugyanúgy óvja azokat a megsemmisüléstől – ez pedig rímel Ferenc pápának leselejtezés kultúrája elleni többszöri felszólalására.
Fontosnak tűnik az a törekvés is, amely az utóbbi időszakban jellemzi a monacói állami vagyon és a hercegi alapítvány tőkéinek befektetéseit illeti. A legutóbbi egyházi megnyilatkozások ( vö. Mensuram Bonam, 2022) szellemében a herceg igyekszik átcsoportosítani befektetéseit, és kivonni azokat a környezetszennyező, nem etikus vállalkozásokból, a fenntartható fejlődés jegyében.
Informális diplomácia
Monaco különösen az első világháborút követően fontos szerepet töltött be az európai elit, és így az uralkodócsaládok életében is, a találkozóhelyükké vált. Ez a hálózati csomópont szerep az egyház szempontjából is érdekes, hiszen az arisztokraták, politikusok, filantrópok és egyházi kapcsolatokkal rendelkező gazdasági szereplők találkoztak itt és a francia Riviérán, ezért a terület a vatikáni informális diplomácia egyik társadalmi tere lett.
Fontos hangsúlyozni, hogy a kis államok esetében, mint amilyen a két szóban forgó ország is, az informális – más néven: nem intézményesített – politika fontos szerepet kap. Azaz a politikai befolyás és döntéshozatal nem a hivatalos intézményeken, törvényeken vagy diplomáciai csatornákon keresztül történik, hanem személyes kapcsolatok, társadalmi hálózatok, kulturális események és bizalmi viszonyok kerülnek előtérbe. Monaco Vatikán és a globális politika szempontjából is olyan semleges terület lehet, amely megelőlegezhet találkozókat, beszélgetéseket olyan témákban, amelyek kényesek vagy amelyekben korai lehet a Vatikán megnyilatkozása, vagy amelyekben a pápai állam közvetítő szerepet játszik.
