Nagyvárad nem csupán a 20. század eleji társadalom számára volt vonzó és meghatározó, jó kezdeményezések és másokat is oda vonzó események napjainkban is zajlanak. Immár két évtizede várja egy minden túlzás nélkül is különlegesnek mondható vetélkedő a katolikus osztályokba járó fiatalokat és kísérőiket. Az idei versenyre, visszatekintendő a húszéves múltra, régebbi résztvevőket is meginvitáltak a szervezők, és egy tanulságos kerekasztal-beszélgetésre is sor került, ami túlmutatott a puszta emlékidézésen. Ennek apropóján mi is „minikerekasztalra” hívtunk többeket, a versenyt a kezdetek óta szervező Benedek Ramóna hitoktatót, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum igazgatóját, az intézmény csapatát minden évben elkísérő Bálint Róbertet, most pedig a korábbi résztvevők közül idővel kísérőtanárrá vált Vinkler Valter, a nagykárolyi Kalazanci Szent József-iskolaközpont oktatója gondolatait olvashatják.
Diákként lehetőségem volt részt venni az első két Hivatások nyomában hittanversenyen. A versenyre való felkészülés során elmélyültünk a kiválasztott szent életű személyek életében, valamint az életükből választott jelenet bemutatása során is kidomboríthattuk példaértékű jellemüket. Már ezért is megérte készülni a versenyre. Ugyanakkor ez egy remek alkalom volt arra, hogy találkozzunk az ország magyar nyelvű katolikus iskoláinak vagy osztályainak diákjaival.
Ami nagyon megmaradt bennem, az a verseny napján közösen ünnepelt szentmise, amelyen minden csapat a saját népviseletében vett részt: érdekes volt látni a partiumi ismert viseletek mellett az erdélyi, székelyföldi és bánsági népviseleteket is. Jó volt megélni, hogy bár az ország különböző pontjairól érkeztünk, mégis összetartozunk. A másik nagy élmény az volt, amikor megnézhettük a nagyváradi székesegyházat és találkozhattunk a püspök úrral is. Nemcsak új ismeretségek, barátságok születtek, hanem a meglévő kapcsolatok is elmélyültek csapaton belül is. Olyan élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam, ami meghatározó volt számomra a későbbiekben is.
Tanárként már több, mint tíz éve készítek fel, és lehetőség szerint kísérek csapatot a versenyre, ami azóta már benne van az országos versenynaptárban is. Tanárként azért más részt venni a versenyen, bár én is benne vagyok a folyamatban, de csak a háttérből próbálok segíteni, a nagyobb szerep a diákokra hárul. Közös vonásai is vannak a dolognak, ugyanis együtt izgulok én is a diákjaimmal, mind a feladatlap kitöltésekor, mind a bemutatott jelenetek alatt. Emellett jó találkozni a többi katolikus iskola diákjaival, tanáraival, ilyenkor tapasztalatcserére is sor kerül, megbeszéljük, ki milyen nehézségekkel küszködik, hogy próbál megoldást találni a kialakult nehézségekre, mi tölti el örömmel, tehát nagyon hasznos mindenféle szempontból ez a három nap.
Bár van versenyjellege, de a találkozás sokkal fontosabb ennél. Számomra nemcsak találkozás, több annál: áldott találkozás! Örülök, és hálás vagyok, hogy ennek a részese lehettem mind diákként a kezdetekkor, mind felkészítőként a jelenben, és remélem a jövőben is!
Vinkler Valter
