A gyulafehérvári Szent Mihály őrei csapat az Örökségünk őrei verseny keretében a helyi római katolikus székesegyház történetét tanulmányozza. Legújabb vizsgálódásaikat olvasóinkkal is megosztják. A vasárnapi szentmise után szórólapokat osztottak és örömmel beszéltek tevékenységeikről. „Számunkra hatalmas erőt és ösztönzést jelent, amikor látjuk, hogy értékelik munkánkat”, vallják.
Bocskai István temetése
1607. február 22-én különleges gyászmenet érkezett Gyulafehérvár falai közé. A menet egy olyan uralkodót kísért utolsó útjára, aki nemcsak Erdély fejedelme volt, hanem a magyar rendi szabadság egyik legnagyobb védelmezője is. Bocskai Istvánt a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház falai között helyezték örök nyugalomra.
Miért éppen Gyulafehérvárt? Bocskai István 1606. december 29-én hunyt el Kassa városában, röviddel azután, hogy felkelése győzelmet aratott, és sikerült kiharcolnia a magyar rendek jogainak elismerését a Habsburg-dinasztia uralkodóival szemben. Bár Kassán érte a halál, végakarata és politikai jelentősége egyaránt Gyulafehérvárhoz kötötte. Gyulafehérvár volt az Erdélyi Fejedelemség fővárosa, a fejedelmi hatalom központja. Bocskai temetése tehát nem csupán búcsú volt egy embertől, hanem szimbolikus megerősítése annak, hogy ő Erdély törvényes és elismert fejedelme.Egy temetés üzenete a jövőnekA székesegyházban való temetés különleges jelentőséggel bírt. Ez a hely nemcsak egyházi központ volt, hanem az erdélyi államiság egyik szimbolikus szíve is. Bocskai nyughelye azt hirdette: Erdély képes volt saját sorsát alakítani, és voltak vezetői, akik ezért áldozatot hoztak.Bocskai István temetése Gyulafehérváron ma is emlékeztet arra, hogy a székesegyház nem csupán kövek és falak együttese, hanem történelmünk őrzője – fejedelmek, döntések és sorsfordító pillanatok tanúja.A székesegyház többszöri pusztítása miatt ma már csak a néhai síremlékek kis része maradt fenn. Az elpusztult síremlék helyett ma már csak modern feliratos tábla állít emléket a fejedelemség-kor meghatározó alakjának, Bocskai Istvánnak.
Bethlen Gábor és Gyulafehérvár
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem uralkodása (1613–1629) a politikai stabilitás, a gazdasági fejlődés, a vallási türelem és az oktatás fellendülésének időszaka lett. A gyulafehérvári székesegyház 1600 körül, a tizenötéves háború idején jelentős károkat szenvedett, amelyet Bethlen Gábor idejében állítottak helyre. A fejedelem megrendelésére 1628–1629 között Dressel András kassai mester és egy bécsi asztalos készített orgonát a székesegyháznak, amelyet a megrendelő halála után a reformáció kálvini ágának követői eltávolították a templomból.
Politikai téren Bethlen Gábor megerősítette Erdély nemzetközi helyzetét. Ügyes diplomáciával egyensúlyozott a Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom között, megőrizve az ország viszonylagos önállóságát. Gazdasági és társadalmi téren tudatos államépítő munkát végzett. Támogatta a kézműipart és a kereskedelmet, állami monopóliumokat hozott létre a fontos nyersanyagokra, valamint külföldi mestereket hívott be az országba. Ennek köszönhetően Erdély gazdasága megerősödött, és a fejedelmi udvar a térség egyik kulturális központjává vált. Vallási téren Bethlen a korához képest kiemelkedően türelmes politikát folytatott. Megerősítette a vallásszabadságot, és támogatta a protestáns felekezeteket (különösen a református egyházat), miközben biztosította más bevett vallások jogait is. Ez hozzájárult Erdély felekezeti békéjéhez és belső stabilitásához. Oktatási és kulturális téren különösen nagy jelentőségűek voltak intézkedései. Fejlesztette az iskolahálózatot, támogatta a diákok külföldi egyetemeken való tanulását, és jelentős összegeket fordított a könyvkiadásra. A gyulafehérvári akadémiát európai színvonalú intézménnyé emelte. Összességében Bethlen Gábor uralkodása idején Erdély jól szervezett államnak számított: politikai önállóságával, vallási türelmével és kulturális fejlődésével kiemelkedett a korszak közép-európai viszonyai közül. A kereszthajóba voltak eltemetve a 17. századi Erdély nagy fejedelmei, több családtagjukkal együtt. A Krakkóban élő olasz mesterek által készített síremlékek töredékei a napjainkban is látható négy barokk márványoltárba beépítve maradtak fenn. Bethlen Gábor fejedelem (1613–†1629) egykori sírhelyét egy modern emléktábla jelzi: Erdély aranykorának református fejedelme emlékére állították a magyar reformátusok 2010-ben.Az Érseki Levéltárban jártunkkor dr. Tóth Krisztián megmutatott egy 1613-ban kelt iratot, amely Bethlen Gábor szakács mesterének évi járadékát tartalmazza.
I. Rákóczi György uralkodása alatt (1630-1648) Gyulafehérvár Erdély politikai és kulturális fővárosa volt. A fejedelem itt tartotta udvarát, és jelentős építkezéseket, fejlesztéseket támogatott.A városban működött az akadémia (főiskola), amelyet még Bethlen Gábor alapított, de Rákóczi bőkezűen támogatta. Külföldi (németalföldi, angol, német) professzorokat hívott ide, így Gyulafehérvár a korszak egyik fontos protestáns szellemi központja lett.A román nyelvű Újszövetség (1648)• I. Rákóczi György egyik legjelentősebb kulturális tette a román nyelvű Újszövetség kiadásának támogatása volt.• A mű 1648-ban Gyulafehérváron jelent meg, és gyakran „Bălgrádi Újszövetségnek” nevezik.
A fordítást román ortodox és református tudósok közösen készítették, ami ritka felekezetközi együttműködés volt.
A fejedelmet a gyulafehérvári székesegyházban temették el, sírköve fekete márványból készült, antikva vésett betűkkel. A síremléket 1652-ben állították és az 1658. évi tatár betöréskor elpusztult. A disztichonokban írt feliratot Bisterfeld, német származású teológus és filozófus, a Rákócziak diplomatája írta. A ma is látható barokk mellékoltárok felépítményét a Bethlen és Rákóczi fejedelmi családok síremlékeinek maradványaiból alakították ki, amelyek a 17. század második felében, a török és tatár támadások következtében súlyosan megsérültek.
Síremlék-részlete a székesegyház előcsarnokában látható.
