Korábban hírt adtunk a versenyről magáról, illetve olvashatták a húszéves évforduló apropóján Benedek Ramónával, a Szent László Római Katolikus Líceum hitoktatójával készült rövid visszatekintést is. Most a gyimesközéploki egyházi középiskola vezetőjét, a versenyre a csapatot minden évben elkísérő Bálint Róbertet kérdeztük arról, mit jelent számára tanárként, kísérőként a vetélkedőn való részvétel.
Minden valóságos élet – találkozás. – mondja Martin Buber. Ez a gondolat jutott eszembe, mikor legutóbb, immár a 20. alkalommal megrendezett Hivatások nyomában országos versenyre indultunk. Már a kezdetektől részt veszünk ezen a különleges eseményen, amely nem csupán verseny, hanem valódi találkozás, közösség és tanulás ötvözete. Emlékszem, az első alkalommal még ismeretlenként érkeztünk, fogalmunk sem volt, ki kicsoda, milyen feladatok várnak ránk. De amint beléptünk, egy derűs mosoly, egy „Isten hozott!”, egy kedves arc fogadott minket, amely mindent elmondott: „Vártunk benneteket.” Ebben a pillanatban hamar átérezhettük, hogy itt a lényeg nem a versengés, hanem a találkozás öröme.
Tanulnivaló persze mindig akadt, de a hangsúly sosem a pontszámokon vagy a helyezéseken volt. Mindig volt valami, ami a közösséget építette: csapatfeladatok, kreatív kihívások, ahol mindenki hozzájárulhatott saját ötletével. A diákok lelkesedése szinte tapintható volt. Valahogy ők sem érzékelték a verseny hagyományos stresszét, mert csapatban minden könnyebbnek tűnik. A készülődés izgalma, a közös ötletelés, a nevetés és az apró bakik mind hozzátartoznak az élményhez.
A tudás mellett a kreativitásnak is kiemelt szerepe van. Legyen szó rövid előadás elkészítéséről vagy különböző más feladatokról, mindig vidám volt a hangulat. Sokszor a legjobb ötletek a spontán pillanatokban születtek, és ha éppen nem jött azonnal ihlet, az sem szegte kedvünket: együtt nevettünk, tanultunk, és tapasztaltuk, hogy a folyamat maga is érték. Minden feladat lehetőség volt a fejlődésre, és a diákok lelkesen várták ezeket a kihívásokat.
Hazaúton szinte mindig elhangzik a klasszikus mondat: „Jövőre is szeretnék jönni!” Ilyenkor érződik igazán, hogy a diákok belekóstoltak abba az érzésbe, hogy „jó nekünk ott lenni”. Jöttünk, láttunk, és már vissza is mennénk. Ez a verseny igazi varázsa: nem az eredmény számít, hanem az élmény, a közösség és a visszatérő öröm.
Nem lehet nem beszélni a vendégszeretetről, amely minden alkalommal körülölel bennünket. Ebben külön köszönet illeti Benedek Ramóna tanárnőt, aki az egész verseny lelke. Anyai gondoskodással, végtelen kedvességgel fogad minden résztvevőt, és már a kapcsolattartás során érezhető, mennyire szíve-lelke benne van a találkozásban. Böcskei László püspök úr pedig mindig jó házigazdaként vár bennünket. Jelenléte, közvetlensége, figyelmessége mindenkihez elér. A diákokkal elbeszélget, emlékszik rájuk, visszajelzéseket ad, és valódi atyai gondoskodással támogat mindenkit. Nem csupán házigazda, hanem barát, aki valóban ott van velünk.
Élményekkel gazdagodva és sok sok ajándékkal megpakolva térünk haza, függetlenül attól, milyen eredményt értünk el. Mert a legnagyobb ajándék maga a találkozás, a nevetés, a közös élmény, amely évek múltán is felidézhető. Mit ad a Hivatások nyomában verseny? Azt, hogy a diák és tanár egyaránt elveszítik a hagyományos versenyekre jellemző félelmeket és túlzott izgalmakat, és helyettük vidáman, szeretettel körbevéve, közösségben élnek meg minden pillanatot. Ha egy szóval kellene kifejezzem: megunhatatlan!
Bálint Róbert, az Árpád-házi Szent Erzsébet Teológiai Líceum igazgatója
Fotók: nagyváradi egyházmegye
