A 2024–2025-ös évekre visszatekintve mindenekelőtt embereket látunk. Embereket történetekkel, törésekkel, reménnyel – és nagyon is konkrét szükségletekkel. A Gyulafehérvári Caritas munkája pontosan ott születik meg, ahol ezek az egyéni élethelyzetek találkoznak Románia nagy társadalmi folyamataival – alább Márton András igazgató világít rá a Gyulafehérvári Caritas munkájára.
A társadalmi közeg, amelyben a Caritas dolgozik
Románia továbbra is mélyreható társadalmi kihívásokkal küzd. A lakosság mintegy egyharmadát fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség veszélye. Különösen érintettek a gyerekek, az idősek, a vidéken élő családok, valamint a roma közösségek. Ezzel párhuzamosan erőteljes demográfiai átalakulás zajlik: a társadalom gyors ütemben öregszik, sok fiatal külföldön dolgozik, és fokozatosan szétesnek azok a családi támogató hálók, amelyek korábban a társadalmi biztonság jelentős részét biztosították.
Románia lakosságának közel 20 százaléka 65 év feletti, és ez az arány tovább növekszik. Ugyanakkor az idősek egészségben eltöltött várható élettartama jelentősen elmarad az európai átlagtól, miközben a hozzáférhető hosszú távú gondozási szolgáltatások a legtöbb helyen teljes mértékben hiányoznak. Az idősek számára mindez nemcsak egészségügyi korlátokat jelent, hanem magányt, bizonytalanságot és az ellátások hiányát is. Általában a falvakban mindennemű szolgáltatásokhoz való hozzáférés erősen korlátozott.
A gyermekek helyzete szintén aggasztó. Románia továbbra is az EU egyik legmagasabb gyermekszegénységi arányával rendelkezik, valamint az egyik legmagasabb a korai iskolaelhagyás aránya is. Különösen riasztó a funkcionális analfabetizmus mértéke, amely a teljes lakosság körében megközelíti a 47 százalékot. Az oktatási egyenlőtlenségek, a korai iskolaelhagyás és a fejlesztő programok hiánya sok gyermek mindennapjait határozza meg – különösen ott, ahol a szegénység, a fogyatékosság és a társadalmi elszigeteltség egyszerre van jelen.
A Gyulafehérvári Caritas szerepe
Ebben a környezetben munkánkat továbbra is nélkülözhetetlen kiegészítésnek, gyakran tartópillérnek, és – reményeink szerint – a társadalmi rendszer kovászának tekintjük. Akkreditált szociális szolgáltatóként öt megyében és több mint 120 településen vagyunk jelen. Csak az elmúlt évben mintegy 12 500 embert kísértünk közvetlen módon egy méltóbb élet felé.
Mindennapi tapasztalatunk, hogy nem pusztán szolgáltatásokról van szó, hanem kapcsolatokról, bizalomról és kiszámíthatóságról. Munkánkat jelenleg 617 főállású munkatárs és több száz önkéntes végzi. Sokan közülük maguk is azoknak a közösségeknek a tagjai, ahol dolgoznak – ismerik az embereket, gondjaikat és erőforrásaikat.
Idősek – méltóság, közelség, életminőség
Munkánk egyik központi területe az idősek gondozása és kísérése. Mintegy 7400 gondozásra szoruló idős ember ellátását biztosítjuk – otthonaikban, nappali központokban vagy bentlakásos intézményekben. Az otthoni ápolás gyakran kulcsfontosságú: lehetővé teszi, hogy az emberek saját, megszokott környezetükben maradjanak, akkor is, ha már nincsenek hozzátartozók. Ugyanakkor reális képet nyújt a társadalmi helyzetről is (ápolási válság, szegénység, a tömeges munkamigráció következményei, „szociális árvák” stb.).
Újra és újra megtapasztaljuk, mennyire fontos a minőségi idő, a meghallgatás és az emberi közelség, az orvosi és ápolási kompetencia mellett. Sok ember számára mi vagyunk az egyetlenek, akik rendszeresen megnyitjuk ajtajukat. Ez a felelősség és munkánk értelme közvetlenül érezhető.
Nagy hangsúlyt fektetünk az önállóság erősítésére is, hiszen a legtöbb ember addig marad velünk, amíg újra képes nem lesz önállóan gondoskodni magáról. A bentlakásos otthonok várólistái azonban mindenütt rendkívül hosszúak, így sokan nem jutnak időben ellátáshoz.
Hangsúlyosan foglalkozunk az aktív idősödést és közösségi részvételt támogató programokkal is: vidéki közösségekben működő csoportok, találkozók, mozgásos és kulturális alkalmak – például szenior tánccsoportok –, amelyekhez közel 1000 idős ember kapcsolódik rendszeresen.
Gyermekek és fiatalok – jelen lenni, amíg nem késő
Ugyanilyen fontos számunkra a gyermekekkel és fiatalokkal végzett munka. Több mint 3000 gyermeket és fiatalt kísértünk az elmúlt évben – korai fejlesztésben, családtípusú gyermekotthonunkban, oktatási és szabadidős programjainkban, illetve fogyatékkal élő gyermekek célzott támogatásában.
A korai támogatás gyakran egész életutakat határoz meg. Ott, ahol időben jelen tudunk lenni, megelőzhetők az iskolaelhagyások, erősödik az önbizalom, és új távlatok nyílnak. Számunkra ez a szociális munka egyik legfenntarthatóbb formája.
Fogyatékkal élők és nehéz élethelyzetben lévők
Fontos terület továbbá a fogyatékkal élő emberek – 2024-ben mintegy 650 személy – valamint a szenvedélybetegséggel élők és összetett szociális problémákkal küzdők kísérése. Nappali központok, terápiás programok és strukturált támogatás segíti az önállóság és a társadalmi részvétel erősítését, még akkor is, ha az út gyakran hosszú és nem egyenes.
Számunkra különösen fontos, hogy a támogatás ne álljon meg a gondozásnál. Fogyatékkal élő felnőttek számára védett munkahelyeket is biztosítunk, valódi munkavégzéssel és felelősséggel. Főállású munkatársaink mintegy 5 száaléka fogyatékkal élő, elsősorban a szociális étkeztetésben és az ahhoz kapcsolódó vendéglátási tevékenységekben dolgoznak. Legtöbbjük számára ez nem csupán jövedelmet jelent, hanem strukturált mindennapokat, közösségi jelenlétet, önbecsülést és azt az élményt, hogy értékes, hasznos tagjai a társadalomnak.
Civil társadalom – jelen van, de sérülékeny
Romániában élénk civil társadalom működik: körülbelül 127 000 civil szervezet van bejegyezve, de ezeknek csak mintegy kétharmada aktív. A felnőtt lakosság kevesebb mint 30 százaléka végez önkéntes munkát – részben az egzisztenciális nyomás miatt, részben pedig azért, mert az önkéntesség a kommunista múltban a kényszermunkával kapcsolódott össze.
A civil szervezetek továbbra is bizonytalan pénzügyi környezetben, jelentős adminisztratív teherrel és növekvő szakemberhiánnyal dolgoznak. Mi magunk is ezt a nyomást érezzük. Az állami források gyakran projektszerűek és rövid távúak, miközben a társadalmi problémák hosszú távú válaszokat igényelnek. Az adományok, nemzetközi támogatások és megbízható partnerségek teremtik meg azt az – egyre szűkülő – mozgásteret, amelyben dolgozni és újítani, fejleszteni tudunk.
Jogszabályi keretek és pénzügyi szűkösség
Amikor a szociális munkáról beszélünk, a jogi és pénzügyi kereteket sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen ezek határozzák meg nagyon konkrétan, hogy mi lehetséges és mi nem.
Az elmúlt években, különösen 2024–2025-ben, a szociális szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok tovább fejlődtek. Az ellátási standardok, akkreditációs és ellenőrzési mechanizmusok egységesebbé váltak, közelebb kerülve az európai normákhoz. Ez az ellátottak számára alapvetően pozitív. Civil és egyházi szolgáltatóként azonban ennek árnyoldalát is tapasztaljuk. A dokumentációra, a személyzet képzettségére, a jelentéstételre és az infrastruktúrára vonatkozó elvárások folyamatosan nőnek – gyakran gyorsabban, mint a rendelkezésre álló erőforrások. Ez több adminisztrációt, magasabb fix költségeket és kevesebb időt jelent a közvetlen emberi munkára.
Különösen nehéz, hogy sok szociális szolgáltatás ugyan jogilag elismert, finanszírozása azonban projektszerű, időben korlátozott és elégtelen. A hosszú távú kísérés – például az ápolásban, a fogyatékkal élők ellátásában vagy a gyermekekkel végzett munkában – nem illeszthető rövid projektciklusokba.
További kihívást jelent az úgynevezett interregnum: új törvények születnek, de végrehajtási rendeletek hiányában nem lépnek életbe, míg a régiek hatályukat vesztik. Ez bizonytalanságot okoz munkatársaink, az önkormányzatok, a kliensek számára – végső soron minden érintett esetén. A hibák elkerülése érdekében az önkormányzatok ilyenkor gyakran inkább visszalépnek a szerződésektől.
Állami megszorítások és következményeik
A 2024–2025-ös időszakban intenzív állami megszorításokkal, közvetlen és közvetett adóemelésekkel is szembesültünk, amelyeket költségvetési hiány, infláció és növekvő közkiadások idéztek elő. Ezek a folyamatok többszörösen sújtják a szociális szektort:
- az állami támogatások stagnálnak vagy csökkennek,
- az energia-, szállítási és személyi költségek jelentősen nőnek,
- a szociális szektor bérei alig tudják követni az inflációt.
Egyházi civil szervezetként mindez folyamatos egyensúlyozást jelent: növekvő minőségi elvárások mellett egyre szűkülő pénzügyi mozgástérrel kell dolgoznunk, miközben a szakemberhiány is erősödik.
Önkormányzatok helyzete – korlátozott partnerségek
Az önkormányzatok pénzügyi helyzete is érzékelhetően romlott. Az állami újraelosztás csökkenése és a saját bevételek korlátozottsága miatt sok település egyre kevesebb szabad forrással rendelkezik. Ennek közvetlen hatása van a helyi szociális ellátásokra és az együttműködésekre.
A helyi hatóságok gyakran rá vannak utalva a civil szervezetekre ahhoz, hogy egyáltalán biztosítani tudják a szociális szolgáltatásokat. Ugyanakkor sok esetben nem képesek ezeket a partnerségeket hosszú távon és kiszámíthatóan finanszírozni. Ez számunkra azt jelenti, hogy egyre nagyobb felelősséget vállalunk – gyakran a szükséges strukturális biztonság nélkül.
Mit jelent ez számunkra?
Ebben a valóságban arra törekszünk, hogy stabilak maradjunk, kreatívan reagáljunk, és továbbra is megbízhatóan jelen legyünk az emberek életében. Sok energiát fektetünk az együttműködésekbe, az önkéntességbe, a nemzetközi partnerségekbe és az adományszervezésbe – nem stratégiai ambícióból, hanem létszükségletből.
Ma Romániában a szociális munka minden eddiginél inkább a szakmaiság, az elkötelezettség és a szolidaritás együttállása. Erős civil társadalom nélkül ezek a szolgáltatások egyszerűen nem léteznének.
35 év Gyulafehérvári Caritas – felelősség tapasztalatból, remény a jövőre
2025-ben Gyulafehérváron ünnepeltük fennállásunk 35. évfordulóját, egy kettős jubileumi évben. Ez az ünnep számunkra nem lezárás volt, hanem hálaadás és tudatos előretekintés.
Harmincöt év a Gyulafehérvári Caritas életében tanulást, alkalmazkodást és jelenlétet jelent. Láttuk Románia politikai, gazdasági és társadalmi átalakulását, és megtanultuk: feladatunk nem az, hogy mindent megoldjunk, hanem hogy ott maradjunk, ahol másoknak már nincs választásuk. Ugyanakkor követhető mintáit szeretnénk állítani az emberközpontú, fejlesztő szemléletű, korszerű szociális ellátásnak.
Az ápolás, mint jövőkérdés – kapacitásbővítés és minőségfejlesztés
A következő évekre tekintve egy dolog világos számunkra: az ápolás túlélési kérdés. A bentlakásos ellátások várólistái már ma is drámaian hosszúak. Sok ember túl későn jut lehetőséghez. Ezért – lehetőségeinkhez mérten – célzottan szeretnénk bővíteni ápolási kapacitásainkat, különösen a hosszú távú bentlakásos ellátás területén.
A konkrét lépések már előkészítés alatt állnak vagy folyamatban vannak:
- Respiro-központ kialakítása Székelyudvarhelyen a gondozó hozzátartozók tehermentesítésére,
- új ápolási otthon tervezése Csíkszeredában, erős helyi közösségi részvétellel és szolidaritással,
- együttműködés a főegyházmegyével és érdeklődő önkormányzatokkal további kapacitások létrehozására,
- az „étel házhoz” (Essen auf Rädern) és a szociális konyhák továbbfejlesztése.
Számunkra alapelv marad: az ápolás nem csupán gondozás, hanem aktivizálás. A minőségfejlesztés, az ápolási innováció és a szociális gondoskodás aktivizáló megközelítései nem luxust jelentenek, hanem feltételét annak, hogy korlátozott erőforrások mellett is minél több ember számára biztosíthassunk méltó életet.
Gyermekek, fiatalok, családok – a jövő az iskola után kezdődik
A fiatalabb generációkról sem feledkezünk meg. Különösen a szegény vidéki térségekben látjuk, mennyire fontosak az iskola utáni szocializációs és fejlesztő programok. Ezért – ahol csak lehetséges – tovább szeretnénk fejleszteni:
- délutáni és közösségi programjainkat,
- Biztos Kezdet házainkat,
- A diódi családi típusú gyermekotthonunkat,
- a hátrányos helyzetű fiatalok pályaorientációs és átmeneti programjait.
Ezen felül véglegesíteni szeretnénk – mintaállítás szándékával – a csejdi szociális közösségi központunk építését, amely első sorban a gyerekek és ifjak felzárkóztatása révén keres élhető válaszokat egy elzárt kistelepülés szociális szükségleteire.
Ezek a törekvéseink kapaszkodót, irányt és perspektívát adnak ott, ahol az iskola és a család önmagában nem elegendő.
Fogyatékkal élők – fejlődés támogatása, családok erősítése
Különösen fontos számunkra a fogyatékkal élő gyermekek és fiatalok szakmai fejlesztése. Nemcsak őket szeretnénk kísérni, hanem családjukat is támogatni a mindennapi terhek hordozásában és az érdekképviseletben.
Útkeresésben vagyunk a fogyatékkal élő felnőttek munkavállalásának strukturált elősegítésében. Ez a terület Romániában a végsőkig elhanyagolt és kultúra-idegen.
Egy töredezett támogatási rendszerben folyamatos jelenlétre és megbízható kapcsolatokra van szükség.
Szervezetet erősíteni, hogy embereket kísérhessünk
Mindez egyre összetettebb környezetben zajlik. A jogi és adminisztratív elvárások folyamatosan nőnek. Ahhoz, hogy cselekvőképesek maradjunk, tudatosan fejlesztjük:
- ERP-alapú online adminisztrációs rendszerünket,
- annak alkalmazkodását az új jogszabályi követelményekhez,
- munkatársaink tehermentesítését a felesleges adminisztrációtól.
Ezzel párhuzamosan elindítottuk a szervezeti tanulás és tudásmenedzsment fejlesztését is. A fenntartható szociális munka nemcsak elköteleződést, hanem megosztott tudást, reflexiót és folyamatos fejlődést igényel.
Korlátozott eszközökkel a lehető legtöbbet tenni
Minden törekvésünk mögött közös felismerés áll: tudjuk, hogy lehetőségeink korlátozottak. Éppen ezért igyekszünk felelősen, kreatívan és szolidárisan bánni velük – azzal a céllal, hogy még nehéz körülmények között is minél több embernek tudjunk konkrét segítséget nyújtani.
Miért számít a támogatás?
Ha egyetlen tanulságot kellene megfogalmaznunk a 2024–2025-ös évekből, az ez: a szociális munka nem rövid távú projekt. Folytonosságra, bizalomra és közös felelősségvállalásra épül. Minden támogatás – legyen az anyagi, erkölcsi vagy személyes jelenlét – hozzájárul ahhoz, hogy közel maradhassunk az emberekhez ott is, ahol mások már nem tudnak jelen lenni.
Hálásak vagyunk mindazoknak, akik velünk együtt járják ezt az utat, és hisszük, hogy a szolidaritás akkor válik valósággá, amikor közösen éljük meg.
Márton András / Gyulafehérvári Caritas
