Életvégi kapcsolatok. A család ereje demencia idején címmel Berszán Lídia tartott előadást a kolozsvári Alzheimer Café februári találkozóján.
Berszán Lídia egyetemi docens, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet Szociális Munka Tanszékének oktatója a február utolsó szerdáján tartott Alzheimer Caféján a kapcsolathálókról, a kapcsolatok alakulásáról, a demencia következményeként szűkülő, leépülő kapcsolatokról beszélt. A szakember interaktív előadással készült, rögtön a, elején a jelenlevők közreműködésével sikerült szemléltetni, hány ember kell egy másik ember gondozásához. Ahogy felemelni se könnyű egy másik testet, legalább két ember kell hozzá, de egy magatehetetlen embert már legalább négy ember tud kényelmesen megemelni, ha azonban vinni, szállítani kell, ott már a négy is kevés. Azokat, akik viszik, hordozzák a beteget, szüksége van segítségre, támaszra, olykori váltásra.
A családban betegség esetén bizony mindenkire szükség van: a házastárs, gyermek, unoka, valamint a barát, a szomszéd, esetenként a fizetett gondozó is mind szükséges egy elhúzódó betegség, egy leépüléssel járó Alzheimer-kór felmerülésekor.
A betegnek szüksége van egy fő gondozóra, aki kezében tartja a szükséges adminisztratív, orvosi teendőket, de a család fiatal tagjait is jó bevonni, hogy ők is tapasztalják: nem csak a tökéletes, hanem a gyengeség, betegség is a dolgunk, a mi életünk része is, a leépülés is az élet része, és az idős, a leépülő családtag tiszteletteljes ellátása mindenki feladata. Az unoka, akit nagyszülője kisbabaként, kisgyerekként gondoskodó szeretettel vett körül, a beteg, leépülő nagyszülőt kedves, figyelmes jelenléttel tudja körülvenni, megértve, hogy a betegségben a szerepek felcserélődnek.
A gondoskodás feladata gondozást, az érintettről és helyette való gondolkodást jelent. Ezt megkönnyítendő néhány javaslatot tett az előadó. A rögzített rutin, a stabil napi program kialakítása, a gondozói feladatok beosztása nagy segítség, emellé ,,valami más”, séta, játék beiktatása is jó ötlet, ebben tud a gondozónak segíteni egy barát, egy szomszéd. A heti naptár kialakításába bekerül, ki mikor jön, mi mikor történik. Jó a betegnek, amíg csak lehet, valami könnyű feladatot, munkát adni, legyen ez memóriatréning, torna, kisebb feladat. A környezet akadálymentesítése is feladat, és mindezen feladatok mellett fontos minden napra beiktatni, betervezni egy ,,kis napsugarat”: ez az érzelmi feltöltődést jelenti, legyen ez bármi, ami örömet jelent, mosolyt csal az arcra. Ez nemcsak a betegre, de a fő gondozóra is kiemelten érvényes, a családnak, a környezetben, a kapcsolati hálónak ebben van nagy szerepe: a beteget és gondozóját tartani és megtartani.
