„Én hordoztam őt, de igazából ő hordozott engem.” Ezzel a megérintő mondattal távoztam arról a Háló-találkozóról, amelyet a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-plébánián szerveztek február 7-én, szombaton. Az egyik résztvevő arról mesélt, hogy a családjában fennálló függőség orvoslására egy szakembert hívtak, akit a későbbiekben ő hordozott orvosi kezelésekre. Ezzel az élménnyel kapcsolatban fogalmazta meg a fenti mondatot.
Bár ismertem a Háló tevékenységét, korábban sosem vettem részt a Háló által szervezett bármiféle találkozón vagy rendezvényen. Ezért is ért váratlanul Pázmán Attila Háló-bogozó felkérése, aki gyakorlatilag ismeretlenül fektette belém bizalmát, és hívott el a délelőtti kerekasztal-beszélgetésre, valamint a délutáni műhelymunkára, vakon bízva abban, hogy építő dolgokat tudok majd mondani a résztvevőknek. Hogy bogra futottam-e e téren, nem tudom, erről a hallgatóságot kellene megkérdezni.
A találkozó mottója: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” (Mt 4,19b). Ennek mentén folyt a délelőtti kerekasztal-beszélgetés, amelyen beszélgetőtársaim Kelemen Levente lelki kísérő és pedagógus, valamint Bátor Botond pálos szerzetes voltak. Nagy örömet jelentett számomra, hogy két ilyen nagyszerű, a lelkiekben elmélyült, hiteles emberrel együtt keresgélhettem a válaszokat a feltett kérdésekre. A beszélgetést Tímár Sándor vezette, aki mindannyiunkat az Istennel való együtt járásunk történetéről, annak zsákutcáiról és örömeiről kérdezett. Ezt a beszámolót kiscsoportos beszélgetés, majd közös ebéd követte. A délután folyamán pedig műhelymunkában tudták elmélyíteni a délelőtt elhangzottakat a résztvevők, ami gyakorlatias, játékos elemeket vitt bele a személyes megosztások sorába. Végül pedig az együtt töltött napot közös szentmisével koronáztuk meg, amely méltó befejezése volt a találkozónak.
Ezúton is köszönöm Pázmán Attilának a meghívást, valamint a jelenlévőknek a figyelmet és bekapcsolódást!
Gagyi Katinka
