Az idén is nagy lelkesedéssel készültünk a házasság hetének megszervezésére Gyergyóremetén. Az első alkalom egy közös filmnézéssel kezdődött, amelynek címe A dal volt, majd a második alkalommal a plébánia közösségi termében vette kezdetét egy ötórás program. Nagy öröm volt számunkra, hogy együtt ünnepelhettük 22 házaspárral azt az ajándékot, amely egyszerre kihívás, küldetés és kegyelem: a házasságot. Albert István-Csaba gyergyóremetei káplán beszámolóját olvashatják.
A házasság hete arra hívott bennünket, hogy megálljunk egy pillanatra a rohanásban és újra ránézzünk arra az emberre, aki mellettünk áll. Ez az este arra is hívott, hogy észrevegyük az apró csodákat, a hűség erejét, a megbocsátás szépségét és az összetartozás mélységét.
Az idei mottó így szólt: „A hűség szabadsága.” A világ gyakran azt sugallja, hogy a szabadság azt jelenti: nem kötődni, nem elköteleződni, bármikor továbbállni. De mi azért gyűltünk össze, mert hisszük, hogy az igazi szabadság nem a menekülésben, hanem az odatartozásban rejlik.
A hűség nem bilincs, hanem biztonság. Nem korlát, hanem kapaszkodó. A hűség azt jelenti: újra és újra kimondom az igent, akkor is, amikor könnyű, és akkor is, amikor küzdelmes. Ez az este tér volt az ünnepre, az örömre és a gyógyulásra Isten jelenlétében.
A házaspárokkal a hűség útját jártuk körbe, ahol az állomásokban közös elmélkedésekkel, imákkal, kérdésekkel és meglepetésekkel hangolódtunk egymásra és Istenre. Egy fotósarokban pedig egy fényképész várta a házasokat egy képre, amelyet a program végén meg is kaptak a párok. A gyergyószentmiklósi Pongrácz házaspár, Tímea és József osztottak meg az életükből mélységeket, magasságokat, és kaptunk kapaszkodókat a továbblépéshez a kudarcainkból, felismeréseket a változtatás lehetőségéhez, megerősítéseket abban, ami jól működik.
Ezen az estén nemcsak egymásra hangolódtunk, hanem arra az Istenre is, akivel annak idején szövetséget kötöttünk az oltár előtt, és amikor Isten is része a szövetségnek, a hűség valóban szabaddá válik.
Az Útkészítők dicsőítő zenekar segítségével, Isten jelenlétébe helyezhettük magunkat, az ő színe elé vittük küzdelmeinket, nehézségeinket, hálánkat, örömünket és szeretteinket. Az énekek és imák alatt valóban a kötelék megújult és megerősödött. Majd a feleségek és férjek Isten áldását kérték, egymást megáldva. Bízom benne, hogy ezen este révén gazdagabbak lettünk, nem azért, mert minden kérdésünkre választ kaptunk, hanem mert volt időnk megállni, figyelni, egymásra nézni, meghallgatni és a szeretetben erősödni.
A végén egy közös agapé következett, ahol falatozás közben a házaspárok egymáshoz is tudtak kapcsolódni. Hazaérve nem egy program ért véget számunkra, hanem egy új lehetőség kezdődött: hogy a hétköznapokban éljük meg azt, amiben itt megerősödtünk.
Istennek legyen hála minden könnycseppért, minden mosolyért, minden érintődésért, és nem utolsó sorban minden házaspárért, akikkel együtt megélhettük mindezt.
Albert István-Csaba
