A házasság hetét egyházmegyéinkben számos közösség ünnepelte, a maga módján és lehetőségei szerint kínálva programokat a házaspároknak. Csatószegről ez egyik szervező-résztvevő, András Zsuzsánna Mária osztja meg élményeit személyes hangvételű beszámolójában.
Amikor Keresztes Zoltán, plébánosunk január derekán elmondta, hogy milyen jó lenne ha Csatószeg is kapcsolódna a házasság hete programsorozathoz és a falubeli házas hétvégés párokkal közösen szervezzük meg, akkor nagy öröm és lelkesedés költözött a szívembe, hiszen egy új közösség fog kialakulni, és ennek mi is tagjai lehetünk (nagyon hiszek a közösség megtartó erejében).
Nekiláttunk a szervezkedésnek és mindenkinek jutott feladat, amit szorgosan végeztünk. Összeállt a program: csütörtökön a gyergyói Kopacz házaspár tanúságtétele, szombaton zarándoklat a csíkszentgyörgyi Házaspárok útján majd vasárnap közös szentségimádás házasokkal, házasokért majd az ünnepi szentmise.
Csodálatos érzés volt közösségben megünnepelni a házasságunkat. Számomra boldogság, amikor látom, hogy férj és feleség beszél őszintén a házasság örömeiről, ajándékairól, de a nehézségekről, kísértésekről, botlásokról. Amikor a kultúrházba szétnéztem, és a hallgatóságban több fiatal házaspárt is láttam, akkor még egyszer megbizonyosodtam, hogy érdemes a házasság intézményét erősíteni ilyen rendezvényekkel. Jó érzés látni, mennyi falutársamnak fontos a párjával való kapcsolata. Interaktív lett az előadás, ami még nagyobb büszkeséggel tölt el, hiszen tudjuk, hogy nem mindenki számára könnyű a nehézségekről vagy akár érzelmekről őszintén beszélgetni.
A szombati zarándoklatra csoportosan mentünk, jó hangulatban hiszen a nap is úgy mosolygott ránk mint a jó Isten jókedvében és ekkor úgy éreztem, tenyerén hordoz mindenkit. A keresztúthoz hasonlóan állomásoknál elmélkedtünk, imádkoztunk és beszélgettünk a párunkkal. Minden résztvevő kapott egy stációt, ahol felolvasott, és a végén elhangzott egy gondolatébresztő kérdés. Számomra olyan volt mintha az életutamat jártam volna be. Minden lépést, botlást, csúszást, megpihenést, támogatást, figyelmet, mosolyt, szomorúságot, könnyet úgy éltem meg a többiekkel együtt, mintha az életem valamelyik filmkockáját élném újra, majd az utolsó stációknál megcsillant a jövő ami vár rám, és mindezt a férjemmel összekapcsolódva éltem meg.
A dombtetőn lélegzetelállító látvány fogadott és akkor ott a mennyországot képzeltem el, hiszen a párommal, papunkkal, falubeli házastársakkal ott lehettem, imádkoztunk, hálát adtunk. Boldog voltam, mert egy kicsit közelebb kerültünk mind egymáshoz, és rájöttem, hogy két dolog már biztos összeköt minket: szeretjük a jó Istent, és nagyon fontos a házasságunk, illetve szeretjük a párunkat.
Miután visszatértünk a faluba, egy közös falatozás után, feldíszítettük a templomunkba a házasság piciny oltárát. Vasárnap nagy izgalommal mentünk a szentségimádásra, amin nagyon sokan részt vettünk, majd jött a szentmise, ahol megújítottuk házastársi ígéreteinket, és a hála, boldogság könnyei mosták az arcomat. Felemelő érzés volt számomra, és nagyon megajándékozottnak érzem magam, hogy ilyen meghitt rendzvénysorozat szervezője és résztvevője lehettem.
Köszönöm, pap bácsi, köszönöm a csatószegi HH házaspároknak és minden falutársamnak. Istennek legyen hála!
András Zsuzsánna Mária
