A házasság hetét egyházmegyéinkben számos közösség ünnepelte, a maga módján és lehetőségei szerint kínálva programokat a házaspároknak. Hűség szabadsága mottóval a csatószegi plébánia, a Házas Hétvége Mozgalom csatószegi tagjai szervezésében, a csíkszentsimoni önkormányzat társszervezésében rendezték meg házasság hete programjait február 12–15. között. Az alábbiakban a résztvevők visszajelzéseiből rajzolódik ki a közösségi élmény.
Az első nap a gyergyószentmiklósi Kopacz házaspár tett tanúságtételt, „Aki azt hiszi áll, vigyázzon el ne essen!” címmel.
„Csodálatos érzés volt közösségben megünnepelni a házasságunkat. Számomra boldogság, amikor látom, hogy férj és feleség beszél őszintén a házasság örömeiről, ajándékairól, de a nehézségekről, kísértésekről, botlásokról is. Amikor a kultúrházba szétnéztem, és a hallgatóság soraiban több fiatal házaspárt is láttam, akkor még egyszer megbizonyosodtam, hogy érdemes a házasság intézményét erősíteni ilyen rendezvényekkel. Jó érzés látni, mennyi falutársamnak fontos a párjával való kapcsolata. Interaktív lett az előadás, ami még nagyobb büszkeséggel tölt el, hiszen tudjuk, hogy nem mindenki számára könnyű a nehézségekről vagy akár érzelmekről őszintén beszélgetni.” (A. Zs. M.)
„Számomra a Kopacz házaspár tanúságtétele remény adott, megerősítést, hogy évek múltán is tud lenni minőségi házastársi kapcsolat. Felhívta a figyelmem, hogy nemcsak a szexualitással kapcsolatba lehet/fontos megélni a hűséget, hanem a mindennapok apró kapcsolódásaiban, döntéseiben, egymásra figyelésünkben is. Az este lehetőséget adott nekünk, hogy a hűségről mélyebben, személyesebben tudjunk beszélni, fájdalmainkat kimondani, egymás iránti szeretetünk csiszolódott.” (M. M.)
„A szombaton a csíkszentgyörgyi házasság útján zarándokoltunk, amelyre csoportosan mentünk, jó hangulatban hiszen a nap is úgy mosolygott ránk, mint a jó Isten jókedvében, és ekkor úgy éreztem, tenyerén hordoz mindenkit. A keresztúthoz hasonlóan állomásoknál elmélkedtünk, imádkoztunk és beszélgettünk a párunkkal. Minden résztvevő kapott egy stációt, ahol felolvasott, és a végén elhangzott egy gondolatébresztő kérdés. Számomra olyan volt mintha az életutamat jártam volna be. Minden lépést, botlást, csúszást, megpihenést, támogatást, figyelmet, mosolyt, szomorúságot, könnyet úgy éltem meg a többiekkel együtt, mint ha az életem valamelyik filmkockáját élném újra, majd az utolsó stációknál megcsillant a jövő, ami vár rám, és mindezt a férjemmel összekapcsolódva éltem meg. A dombtetőn lélegzetelállító látvány fogadott, és akkor ott mennyországot képzeltem el, hiszen a párommal, papunkkal, falubeli házastársakkal ott lehettem, imádkoztunk, hálát adtunk. Boldog voltam, mert egy kicsit közelebb kerültünk mind egymáshoz, és rájöttem, hogy két dolog már biztos összeköt minket: szeretjük a jó Istent, és nagyon fontos a házasságunk, illetve szeretjük a párunkat”. (A. Zs. M.)
„Szombaton öröm volt bennem, öröm volt felidézni pillanatokat az együtt eltöltött éveinkből, életünkből, házasságunkból, viszont a végén, mély szomorúság volt bennem, amikor a gyermekeink elvesztésről volt az elmélkedés. Nagyon megérintett, de a fókuszom inkább, a megszületett gyermekeink felé irányult, és azokra, akik felnőtt gyermeket veszítettek el. Viszont a mi meg nem született gyerekeink is hiányoztak, hiányoznak. Így a házasság útján közösen éltük meg örömeinket, háláinkat, fájdalmainkat, amelyek segítik a gyógyulásunkat, és még jobban összekovácsolnak.” (M. Á. &M.)
A vasárnapi szentségimádás és szentmise megkoronázta a házasságaink megünneplését.
„Mély hála volt bennünk, mikor egymással szemben, kezünket fogtuk, és mondtuk a hálaadást, tiszta szívemből jött a hála házastársamért, hogy a jó Isten megajándékozott vele engem, és felnéztünk az oltárra, láttuk a gyerekeinket. Nagyon felemelő érzés volt. Köszönöm a jó Istennek, hogy vagyunk egymásnak, hogy megajándékozott gyerekekkel, újra felismertük, hogy Isten kegyelme, szeretete, védelme hordoz minket. Isten áldása kísérjen bennünket.” (M. Á. & M.)
„Megújítottuk házastársi ígéreteinket és a hála, boldogság könnyei mosták az arcomat. Felemelő érzés volt számomra, és nagyon megajándékozottnak érzem magam, hogy ilyen meghitt rendezvénysorozat szervezője és résztvevője lehettem. Köszönöm, pap bácsi, köszönöm a csatószegi HH-házaspároknak és minden falutársamnak. Istennek legyen hála!” (A. Zs. M.)
A szervezők
