A gyulafehérvári főegyházmegye csütörtökön nyitotta meg hivatalosan a Márton Áron 130 emlékévet Kolozsváron a Szent Mihály-templomban, pontosan 87 évvel azután, hogy a püspököt 1939. február 12-én ugyanebben a templomban szentelték püspökké. A szentmisét megelőző sajtótájékoztatón Kerekes László segédpüspök, Szabó Ödön parlamenti képviselő, Lázár Csilla, a Márton Áron Múzeum igazgatója, valamint Bőjte Csongor, a Verbum Egyesület igazgatója számolt be az emlékév programjairól.
A római tartózkodása miatt rögzített videóüzenetben megszólaló Kovács Gergely érsek Márton Áron püspök egykori dolgozószobájából köszöntötte a sajtótájékoztatón megjelenteket. A sajtó képviselőihez szólva az érsek a hiteles kommunikáció fontosságát hangsúlyozta és a médiát hídépítő szolgálatként értelmezte, amely nem csupán információt közvetít, hanem bizalmat épít, közösséget teremt és az igazság keresésének terepe. Külön kiemelte, hogy a fiatal Márton Áron maga is aktív sajtómunkát végzett, lapot szerkesztett, publikált, jól ismerte a szó és a nyilvánosság erejét, és pontosan tudta, milyen felelősség a közvélemény formálása. Az emlékév egyik legfontosabb céljaként azt jelölte meg, hogy Márton Áron üzenete a fiatal generációkhoz is eljusson.
Kerekes László segédpüspök arról beszélt, hogy Márton Áron nem pusztán történelmi személyiség, élete nem egy letűnt esemény, hanem ma is élő lelki valóság az egyház számára. Rámutatott: prédikációi, írásai és tanítása különösen aktuális kérdéseket érintenek. Márton Áron világító jel – ahogyan imádkozzuk –, aki ma is eligazítást adhat. Kerekes László emlékeztetett, hogy Márton Áron nemcsak példa, hanem közbenjáró is, akihez bizalommal lehet fordulni.
Szabó Ödön parlamenti képviselő a román parlamentben elindított törvénykezdeményezés hátteréről számolt be, amelynek célja, hogy az emlékévet országos szinten is hivatalosan kihirdessék. Elmondta: tudatosan keresték azt a személyiséget, aki nemcsak a magyar közösség, hanem a többségi társadalom számára is hiteles erkölcsi mértéket képvisel. Meggyőződésük szerint Márton Áron ilyen alak: olyan püspök, aki a diktatúra legsötétebb éveiben is bátran kiállt az üldözöttek, a kisebbségek és az egyház védelmében, vállalva a börtönt, a meghurcoltatást és a házi őrizetet is. A képviselő hangsúlyozta: ritka egyetértés övezte a kezdeményezést, amely mögé a román parlament demokratikus erőinek képviselői is felsorakoztak. Kifejezte abbéli reményét, hogyha a törvénykezési folyamat többi része is az eddigiekhez hasonlóan halad, akkor a közeljövőben kihirdetik az országos szintű emlékévet is.
Lázár Csilla, a Márton Áron Múzeum igazgatója az emlékév konkrét programjait ismertette. Elmondta: egy háromnyelvű, fiatalokat megszólító, történetmesélésre épülő honlapot készítenek, amely hiteles formában mutatja be a püspök életét és tanítását. Készül egy animációs rövidfilm is, Magdó Lehel fiatal erdélyi alkotó közreműködésével, valamint egy kiállítás, amely nem pusztán információkat, hanem mély lelki élményt kíván nyújtani a látogatóknak. Kiemelte: alkotópályázatot hirdettek fiatalok számára, amelynek központi kérdése Márton Áron egyik provokatív gondolatára épül. A pályázat arra keresi a választ, mit jelent ma, a digitális zaj és értékkavalkád közepette keresztényként élni.
Az év során konferenciák, zarándoklatok, ifjúsági és kulturális programok sora várható, amelyek célja, hogy Márton Áron öröksége ne csak az emlékezés tereiben, hanem a közösségi életben is jelen legyen. Remélik, hogy az emlékév országos szintűvé válik, így külön hangsúlyt kap a román nyelvű megszólítás is, hiszen az emlékév szervezői fontosnak tartják, hogy a többségi társadalom is mélyebben megismerje a püspök életútját.
Bőjte Csongor az emlékév kommunikációs felelőseként elmondta, hogy az emlékév minden információja elérhető lesz a romkat.ro oldalon a Márton Áron 130 menüpont alatt, illetve külön közösségi média oldalakon is követhetők lesznek az események. A sajtó számára egy Márton Áronról szóló képgyűjteményt bocsátanak rendelkezésre ismert és kevésbé ismert felvételekkel, amelyeket az év során szabadon használhatnak illusztrációként.
Márton Áron gondolataival megelőzte korát
Az emlékév megnyitója 18 órától ünnepi szentmisével folytatódott a Szent Mihály-templomban, ahol a hívek és a papság mellett a testvéregyházak képviselői, az evangélikus, református, unitárius, görögkatolikus, ortodox felekezetek püspökei és elöljárói is bekapcsolódtak az ünneplésbe. A szentmise főcelebránsa Kerekes László segédpüspök volt. A kolozsvári Szent Cecília-kórus emelte a szentmise ünnepélyességét.
László Attila kolozs-dobokai főesperes, a Szent Mihály-templom plébánosa köszöntő szavaiban kifejezte a közösség örömét, hogy a Iuliu Hossu-emlékévet követően idén Tiszteletreméltó Márton Áron püspökre emlékezhetünk. A két püspök nemcsak az egyházi szolgálatban, hanem a szenvedésben is testvérek voltak.
A szentmise homíliájában a segédpüspök öt olyan alapvető pontot emelt ki, amelyek mentén Márton Áron püspök egyházképe és lelkipásztori szolgálata értelmezhető, többször hangsúlyozva, hogy gondolatai korát meghaladva összecsengenek a később megvalósult II. vatikáni zsinat tanításával.
Elsőként kifejtette, hogy Márton Áron az egyházat elsősorban Isten népeként, Krisztus misztikus testeként látta. Küldetését szolgálatként élte meg: püspökként mindenkihez egyformán tartozónak érezte magát, szegényhez és gazdaghoz, tanulthoz és a tanulás lehetőségeitől elzárthoz, bűnöshöz és kegyelmi állapotban élőhöz egyaránt, sőt felelősséget vállalt más vallású és más nemzetiségű hívekért is.
Másodsorban Márton Áron fontosnak tartotta, hogy az egyház szolgáló, nem diadalmas egyház. Püspöki jelmondata – „Non recuso laborem” (nem futamodom meg a munkától) – egész élete hivatását összefoglalta.
Kerekes László harmadikként hangsúlyozta, hogy Márton Áron az egyház feladatának tekintette a lelkiismeret formálását és védelmét. Meggyőződése szerint az egyház nem hallgathat ott, ahol az erkölcsi rendet megsértik, még akkor sem, ha ezért üldöztetés jár. A szenvedést nem kerülte, hanem vállalta, mert hitte: a megfélemlített egyház lehet gyenge, de az elhallgattatott egyház soha nem lehet igaz.
Negyedikként rámutatott arra, hogy Márton Áron egy nyitott, a társadalom sorsáért felelősséget érző egyházat képviselt. Az egyház szerepét nem a világtól való elzárkózásban, hanem az erkölcsi iránymutatásban látta. Kiemelten fontosnak tartotta a nevelést, az iskola és a család támogatását, valamint az egyház társadalmi felelősségvállalását, világosan elválasztva azt a pártpolitikától.
Végül hangsúlyozta: Márton Áron szerint az egyház csak akkor maradhat élő és hiteles közösség, ha az eucharisztiából merít erőt. Az Oltáriszentség tisztelete, az abból való táplálkozás és az imádság adja azt a lelki alapot, amelyből fakadhat a szolgálat, a nyitottság, a befogadás és az áldozatvállalás.
A sajtótájékoztató és az ünnepi szentmise egyaránt jelezték, hogy a Márton Áron 130 emlékév nem egyszerű történelmi megemlékezés, hanem élő üzenet a jelen számára. Az ünnepség kifejezte, hogy Márton Áron püspök személye nem lezárt múlt, hanem ma is iránytű: erkölcsi, lelki és társadalmi értelemben egyaránt.
