A Zárdatemplom őrei csapat folytatta feltáró munkáját. Miután a szatmári irgalmas nővérek helyi elöljárója, Szabó Rita beavatta őket a rend valamikori hétköznapjaiba és tevékenységeibe, megmutatva számukra a rend fotóarchívumát is, maj Ilyés Csaba általános helynök a zárdatemplom épületére koncentrálva ismertette a berendezési tárgyakat, útjuk Radu Davidhoz, a Ioan Slavici-iskola történelemtanárához vezetett, aki doktori disszertációjában a rend oktatói-nevelői tevékenységével foglalkozott. A tőle hallott adatokat kibővítve osztják meg olvasóinkkal az alábbiakban.
Hám János püspök munkássága a város életében jővőbe mutató volt. Több olyan intézkedést tett aminek évtizeden keresztül áldásos hatása volt a közösség számára. Szatmárnémetibe kerülése után a polgármesteri hivataltól alacsony áron megvette azt a földterületet, ahol a későbbiekben felépült a zárda, a templom és az iskola. Mivel egy iszapos terült volt, ezért alacsony áron és könnyen hozzá tudott férni, mert másnak nem kellett. A területtel nem történt semmi, ameddig Gonzeczky János színre nem lépett.
Gonzeczky János katonai lelkész volt, és kapcsolatban állt a Bécsben székelő katonai püspökkel, Johann Michael Leonharddal. Gonzeckynek tudomása volt arról, hogy Leonhard püspöknek van letétben 80.000 forint összege, amit adományozó lelkülettel iskolaépítésre szánna. Leonhard püspök elképzelése az volt, hogy olyan iskolát kell építeni, ahova a tisztek lányai járnak. Régebben a tisztek családostól a kaszárnya területék laktak, ám a lányaik számára a kaszárnya nem a legmegfelelőbb hely volt. Gonzeczky ismervén mindkét püspököt, kapcsolatba hozta őket egymással. A két püspök között a tárgyalások sikeresek voltak, így 1836-ban neki is kezdtek az építkezéseknek, amely 1842-re véget is ért. Felépült a templom, illetve a zárda két része, az északi és a déli. Mivel az épület elkészült, Hám János püspöknek célja volt, hogy élet is legyen benne. Hám János püspök kapcsolatba lépett a bécsi Páli Szent Vince lelkiségét követő rend apácáival. A nővérek idősekkel, fiatalokkal, betegekkel, gyermekekkel foglalkoztak, tehát főként karitatív tevékenységeket végeztek. Szatmárról vittek Bécsbe jelölteket azzal a céllal, hogy ott felkészítsék őket, és mindent, amit ott elsajátítottak, itthon kamatoztassák. A terv sikeres is volt.
Az építkezés befejezésekor Bécsből megérkeztek az apácák. Ennek köszönhetően 1842 őszén el is kezdődött az oktatás. Első évben csak katonatisztek lányainak az oktatása és nevelése folyt. Azonban ez már a következő évben változott, felvettek az intézménybe mások is, vallási és szociális hovatartozástól függetlenül. Az iskola befogadó szellemiségét jól tükrözi, hogy a múlt századfordulón a diákok nagyrésze zsidó származású volt. A folyamatos létszámnövekedés miatt szükség volt új épületekre, illetve új intézmények létrehozására. A tanítás megkezdése, 1842 után a következő fontos időpont 1857 volt, amikor megnyitotta kapuit a szatmárnémeti római katolikus tanitóképző. Az apácák megállapították, hogy szükséges lesz az oktatás számára biztosítani az utánpótlást. Tudták, hogy tanitónőkre szükség lesz. Eleinte kétéves volt az oktatás, majd az 1868-as oktatási törvény kimondta, hogy a képzés időtartama három év kell legyen. 1885-től egészen 1948-ig, amikor a kommunista rendszer megvetette lábát az oktatás területén, az képzés négy évig tartott.
1858-as évben az irgalmas nővérek óvodát is indítottak. Eleinte ide is csak lányokat vettek fel, azonban 1893-től már fiúk is bekerültek az intézménybe. Ennek is zavartalan műkődése 1948-ig tartott, amikor a kommunista rendszer mindent elvett és módositott.
1872-ben pedagógiai gyakorlati osztályokat hoztak létre a római katolikus elemi lányiskola keretében. 1874-ben hozták létre ugyancsak az apácák irányítása alatt az szabó-varró képző iskolát. A városban ez volt a legelső műszaki iskola. 1890-ben történt meg a Szatmárnémeti Római Katolikus Polgári Leányiskola létesítése. Az oktatás időszaka négy év volt. Ismét új létesítmény jött létre 1892-ben, mégpedig a katolikus óvónőképző intézet. Ebben az intézményben kikötés volt, hogy csak az iratkozhatott be, aki elvégezte az elemi iskola felső ciklusát vagy a polgári iskolát, illetve a betöltött 14 éves kor. 1894-ben létrehozták katolikus polgári tanítóképző intézetet, ennek a küldetése a tanárképzés volt az elemi és polgári iskolák felső ciklusa számára. Ebben a képzésben csak azok vehettek részt, akik elvégezték a tanítóképző iskolát. A képzések két részre voltak osztva szakirányt illetően. Volt egy természettudományok és matematika, illetve történelem és filológia szakképesítés. Ez az intézmény Románia legrégebbi ilyen típusú iskolája volt.
Az első világháború végén létesítették Szatmárnémeti a római katolikus leánygimnáziumot. 1923-tól kezdetét vette a románosítás. A két világháború között kettős tagozat volt, román és magyar nyelvű. A két világháború közötti időszak már többféle nehézséget és változást okozott, majd végül az 1948-as augusztusi kommunista oktatási reform következtében az intézmények államosítva lettek. Ennek következmény az volt, hogy a nővéreket eltávolították az iskolából. Itt ért véget az a munka, amit 1842-ben, 106 évvel előtte szolgálatuk révén magas szinten műveltek.
Zárdatamplom őrei
