Érdekes és tanulságos látogatásokat tettek az Örökségünk őrei versenyben résztvevő gyulafehérvári iskolások, Szent Mihály őrei, sok új dolgot hallottak, láttak, tapasztaltak.
A székesegyházban tett felfedezőút során ezúttal Kovács Mihai történész mesélt Várdai Ferenc püspök életéről, aki a 16. században élt, művelt, tanult egyházi vezető volt, aki fontosnak tartotta az oktatást és az építkezéseket. Nevéhez köthető a Várdai-kápolna, valamint a székesegyházhoz kapcsolódó különálló lépcső is, amelyek ma is meghatározó részei az épületnek.
Az érsekségen Jakubinyi György nyugalmazott érsek válaszolt a kérdésekre, és mesélt arról, hogyan döntötte el fiatal korában, hogy pap szeretne lenni, milyen út vezetett oda, hogy érsek lett, mit jelent az érseki tisztség, és miben különbözik a püspökitől. Beszélt a mindennapi feladatairól is, elmondta, hogy az érseki szolgálatban a szentmisét szerette/szereti a legjobban, valamint arról, mivel tölti szívesen a szabadidejét, és mi okoz neki örömet egy átlagos napon.
Orgonák ,,lelke”
Különleges és tartalmas élmény volt Schneider Arnold kántor bemutatásában a székesegyházi orgonákat megismerni. Jövőre 150 éves a nagyorgona, annak felépítését, működését és gazdag hangzásvilágát mutatta be Schneider Arnold, valamint azt is, hogyan képes ugyanaz a dallam egészen különböző hangszíneken megszólalni. Ez Kolonics István 134. orgonája, pályafutása során ez a legnagyobb, viszont az orgonák sorában általánosságban közepes méretűnek számít. Szerkezete két fő egységből áll: a sípokat rejtő orgonaszekrényből és a játszóasztalból. Két, kézzel megszólaltatható billentyűsora (manuálja) és egy lábbal játszható billentyűsora (pedálja) van, vagyis kétmanuálos és egypedálos orgona. A manuálok mellett találhatók a húzórudak, amelyek az egyes sípsorok, más néven regiszterek bekapcsolására szolgálnak. A felső manuálhoz tartozó sípsorok az orgona középső részében helyezkednek el, az alsó manuál sípjai az északi torony felőli oldalon, míg a pedálmű sípjai a déli oldalon kaptak helyet. Az orgonán összesen 32 regiszter található, amelyek összesen 2424 sípot szólaltathatnak meg.
A szemléletes bemutató során a látogatók meghallgatták, hogyan csendülnek fel ugyanazok a dallamok különböző hangszíneken a különféle regiszterek megszólaltatásával. Az orgonában vannak különösen érzékeny sípok, amelyek a hőmérséklet és a páratartalom változásai miatt könnyen elhangolódhatnak, sőt az is előfordulhat, hogy egy szelep leragad, és a hangszer akkor is megszólal, amikor éppen nem játszik rajta senki. Az orgona „lelkét” rejtő szekrényben apró lécek és fenyőfa huzalok segítségével nyílnak és záródnak a sípok szelepei. Ezt az összetett húzó- és vonórendszert az orgona traktúrájának nevezik. Van olyan traktúraelem, amely meghaladja a tizenegy métert is.
A karzaton egy kisebb orgona is helyet kapott, amely a nagy orgonával egy időben épült. Hat regisztere és 336 sípja van, traktúrája rövidebb, de akusztikailag kedvező elhelyezésének köszönhetően szépen betölti a teret. Schneider Arnold kántor a kereszthajóban elhelyezett kisebb orgonát is bemutatta. Ez egy barokk stílusú hangszer, amely 2008-ban készült. Papp Zoltán orgonakészítő munkája Diósi Dávid vicerektor ajándékaként került a székesegyházba. Egy manuállal és egy pedállal rendelkezik, összesen hat regisztere van.
Időutazás a Gyulafehérvári Érseki Levéltárban
Különleges élmény volt a Gyulafehérvári Érseki Levéltárban Tóth Krisztián segítségével a székesegyházhoz kötődő levéltári kincseket testközelből megcsodálni. Archív fotókat, régi dokumentumokat, vendégkönyveket, valamint felmérési rajzokat tekintettek meg. Ezek a források nemcsak történelmi emlékek, hanem élő bizonyítékai annak, milyen gazdag az örökségünk.
A múltba való betekintés megerősítette a csapatot abban, hogy a múlt megismerése kulcs a jövő építéséhez.
