A tavalyi évhez hasonlóan az nagyváradi egyházmegye lelkipásztorai a püspöki palotába látogattak, hogy megosszák egymással az elmúlt év lelkipásztori tapasztalatait, illetve a betegek kenetének szentségével kapcsolatos meglátásaikat. A továbbképzők időpontjai a következők voltak: január 27-én, kedden 10 órakor a váradi, a szilágysomlyói és az élesdi esperesség lelkipásztorai, január 28-án, szerdán 10 órakor pedig a bihari és az érmelléki esperesség lelkipásztorai találkoztak.
Pék Sándor székesegyházi esperes-plébános előadásában a szentség bibliai és történeti gyökereit, a dogmafejlődés főbb állomásait, valamint a jelenlegi liturgikus gyakorlat teológiai hangsúlyait ismertette, külön figyelmet szentelve annak, hogy a betegek kenete a gyógyító és megerősítő Krisztussal való találkozás szentsége. Az elméleti bevezetést követően a jelenlévő lelkipásztorok közösen keresték a válaszokat a szentség pasztorális gyakorlatát érintő kérdésekre, megosztva egymással tapasztalataikat, nehézségeiket és jó gyakorlataikat.
A beszélgetések során kiemelt hangsúlyt kapott a hitoktatás szerepe, illetve az, hogy miként lehet a katekézisek alkalmával leépíteni a betegek kenetével kapcsolatos félelmeket és tévhiteket. A résztvevők hosszasan beszélgettek az elsőpéntekes betegek látogatásának gyakorlatáról, az ehhez vezető lelkipásztori útról, az esetleges ellenállások okairól, valamint a rutin veszélyeiről és annak elkerülésének lehetőségeiről. Szó esett a kórházakkal, idősek otthonával és más szociális intézményekkel való kapcsolattartás fontosságáról, illetve az orvosokkal, egészségügyi és szociális dolgozókkal való együttműködés lelkipásztori jelentőségéről.
A résztvevők kiemelték a családtagok, hozzátartozók lelki kísérésének fontosságát, valamint a halállal való szembenézés segítését, illetve megosztották tapasztalataikat a betegek kenetének közösségi kiszolgáltatásáról, annak előkészítéséről, hangsúlyairól, valamint az ökumenikus érzékenységet igénylő helyzetekről. A beszélgetés érintette továbbá a temetések és a gyászpasztoráció kérdéskörét is, rámutatva arra, hogy ezek az alkalmak különösen fontos lehetőséget jelentenek az evangéliumi remény közvetítésére és a gyászolók lelki kísérésére.
A találkozó megerősítette a résztvevő papokat abban, hogy a betegek kenetének szentsége nem csupán liturgikus cselekmény, hanem a gyógyító, vigasztaló és reményt adó Krisztus irgalmas közelségének jele a mai lelkipásztori szolgálatban.
Forrás: nagyváradi egyházmegye
