Vicente Masip tekinthető a 16. századi Spanyolország egyik vezető festőjének, akinek származása andillai művészcsaládra vezethető vissza. Életéről kevés információ áll rendelkezésünkre, ennek ellenére alkotásai maradandó nyomot hagytak, mint például a Segorbe katedrális főoltárképe. Stílusát tekintve a quattrocento mestereként tartja számon a művészettörténet. Fő segítője fia, Juan volt, aki szintén a művészpályát tekintette sajátjának.
A Szent Ágnes vértanúsága címet viselő festmény Vicente Masip remekműve, amely a spanyol reneszánsz stílusjegyeit követve nagy hangsúlyt fektet az események részletes bemutatására és a drámai megjelenítésre. A reneszánsz korban elterjedt kör alakú kompozíció, vagyis tondo megteremtette a mű harmonikus elrendezésének lehetőségét. Az alkotásra jellemző az egy futópontos perspektíva használata, amelyet a kompozíció középpontjában lévő lépcsősor és a háttérben lévő épületek hangsúlyoznak.
Az alkotás témája a 4. században élt és vértanúhalált halt római szűz, Szent Ágnes története. Szent Ágnes mint főszereplő a földön térdelve és hosszú hajától eltakarva jelenik meg, amely a sebezhetőségét és ártatlanságát, valamint Isten védelmét hangsúlyozza. Két hóhér látható mellette, akik közül az egyik mártíromságának eszközét, a kardot tartja a kezében. Ágnes ölében egy bárány fekszik, amely a latin agnus (bárány) névből eredeztethető szójáték, és a szüzesség, valamint az áldozat szimbóluma. Emellett a földön szétszórt, parázsló rönkök is felfedezhetőek, mint a legenda első felvonására utaló szimbólumok, amely szerint a szentet máglyán akarták elégetni, de a lángok csodálatos módon nem bántották. A kép felső részén angyalok jelennek meg a felhők között, koronát és pálmaágat hozva, amelyek a vértanúság jutalmát és az égi dicsőséget jelképezik.
Összességében a műalkotás a hit állhatatosságát és a mártír szent diadalát hirdeti a halál felett, hiszen a fiatal Ágnes, nem félve a megaláztatástól, bántalmazástól és haláltól, képes volt a végletekig kitartani keresztény hite mellett.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2026/4-es számában.
