A szentévi „reménység” téma után Leó pápa új katekézissorozatot indított a 60 évvel ezelőtt véget ért II. vatikáni zsinat dokumentumairól. Elsőként a Dei Verbum (Isten Igéje) kezdetű, az isteni kinyilatkoztatásról szóló dogmatikai konstitúciót elemzi, és ezúttal Jézus Krisztus küldetését vizsgálta, aki „az Atya egyetlen kinyilatkoztatója”.
Egy hete Leó pápa rávilágított, hogy Isten a „szövetség párbeszédében” nyilatkoztatja ki magát, amelyben barátként fordul hozzánk. Ez a megismerés kapcsolatból ered, amely nem pusztán eszméket közöl, közös történelmet ír és kölcsönösen közösségre hív minket. Ennek a kinyilatkoztatásnak a beteljesülése egy történelmi és személyes találkozásban valósul meg, amelyben Isten önmagát adja nekünk, jelenvalóvá teszi magát, mi pedig önmagunkat a legmélyebb igazságunkban ismerjük meg. Ez történt Jézus Krisztusban. A dokumentum kijelenti: „Isten és az ember üdvösségének benső igazsága Krisztusban ragyog fel előttünk, aki minden kinyilatkoztatás közvetítője és teljessége is” (DV, 2).
Jézus úgy nyilatkoztatja ki nekünk az Atyát, hogy bevon minket a vele való kapcsolatába. Az Atyaisten által küldött Fiúban „az embereknek a Szentlélekben útjuk nyílik az Atyához”. Ezért Isten teljes megismerésére azáltal jutunk el, hogy belépünk a Fiú és az Atya kapcsolatába, a Lélek működése által. Leó pápa példaként Jézus örömét említi: „Abban az órában fölujjongott a Szentlélekben és így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” (Lk 10,21–22) Mi Jézusnak köszönhetően ismerjük Istent, ahogyan ő ismer minket (vö. Gal 4,9; 1Kor 13,13).
Az Atya ismeri minden szükségünket
Krisztusban ugyanis Isten feltárta magát előttünk és egyúttal kinyilatkoztatta nekünk igazi gyermeki mivoltunkat, akik az Ige képére teremtettünk. Ez az „örök Ige megvilágosít minden embert” (DV, 4), feltárva az ember igazságát az Atya tekintetében: „Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked” (Mt 6,4.6. – mondja Jézus; és hozzáteszi, hogy „az Atya ismeri minden szükségünket” (vö. Mt 6,32). Jézus Krisztus által felismerjük az Atyaisten igazságát, miközben felfedezzük, hogy ő általa, mint gyermeket ismer meg az Atya minket a Fiúban, akik ugyanarra a teljes életre nyertünk meghívást. Szent Pál ezt írja: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született…, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” (Gal 4,4-6).
Jézus Krisztus saját embersége által nyilatkoztatja ki az Atyát
Végül Jézus Krisztus saját embersége által nyilatkoztatja ki az Atyát. Pontosan azért, mert ő a megtestesült Ige, aki az emberek között lakik, Jézus a maga igazi és teljes embersége által nyilatkoztatja ki nekünk Istent, ahogy a zsinat tanítja: „Ezért ő – akit, ha valaki lát, az Atyát is látja (vö. Jn 14,9) – egész jelenlétével és minden megnyilvánulásával, szavaival és tetteivel, jeleivel és csodáival, főként pedig halálával és a halálból való dicsőséges föltámadásával, végül pedig az igazság Lelkének elküldésével nyilatkoztatja ki az Istent” (DV, 4). Ahhoz, hogy megismerjük Istent Krisztusban, el kell fogadnunk az ő teljes emberségét: Isten igazsága nem nyilvánul meg teljesen ott, ahol valamit elvesznek az emberségből, ahogyan Jézus emberségének integritása sem csökkenti az isteni ajándék teljességét. Jézus teljes embersége az, ami elmondja nekünk az Atya igazságát (vö. Jn 1,18) – hangsúlyozta Leó pápa.
Jézus személye a kinyilatkoztatás forrása
Nem csupán Jézus halála és feltámadása ment meg minket, hanem maga a személye: az Úr, aki megtestesül, megszületik, gyógyít, tanít, szenved, meghal, feltámad és közöttünk marad. Ezért a megtestesülés nagyságának megbecsüléséhez nem elég Jézust intellektuális igazságok közvetítése csatornájának tekinteni. Ha Jézusnak valóságos teste van, akkor az isteni igazság feltárása ebben a testben valósul meg, a valóság érzékelésének és megtapasztalásának saját módján, ahogy ő világban él és mozog. Jézus maga hív minket, hogy osszuk meg a valóságra irányuló tekintetét: „Nézzétek az ég madarait, nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, mert mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek náluk?” (Mt 6,26) Ilyen módon, Jézus útját mindvégig követve meggyőződhetünk arról, hogy „semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől: „Ha Isten velünk, akkor ki ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, (…) vajon ne ajándékozna-e nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,31-32) Jézusnak köszönhetően a keresztények ismerik az Atyaistent, és bizalommal rá hagyatkoznak – összegezte és zárta katekézisét Leó pápa.
Forrás: Vatican News
