Jusepe de Ribera 1588-ban látta meg a napvilágot Játivában, a mai Spanyolországban. Élete folyamán főként Nápolyban működött. Alkotóéveinek kezdetén Ribalta tanítványa volt Valencia tartományban, a későbbiekben pedig Nápolyba, majd Rómába költözött. Itt hatással voltak rá az itáliai festők munkái, sokak szerint Caravaggio műveit is tanulmányozta. Tanulmányútjai után végül Nápolyban telepedett le, és itt élte le életét. Az általunk itt bemutatandó munkáján egy, a kereszténységben széles körben ismert és tisztelt remetét, Szent Pált jeleníti meg.
Szent Pál gyerekkorában nem nélkülözött, hiszen a hagyomány szerint vagyonos szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Miután 16 éves korában elvesztette szüleit és húgát férjhez adták, az élete viharossá vált. A Decius-féle keresztényüldözés elől menekülve egy barlangra találva az ideiglenes menedék végső otthonává vált. Imádságos rejtett élete sokak számára a keresztény életideált jelenítette meg. Ribera a remetét elhagyatottságában, a barlang sötétségében ábrázolja, ahol egy belső fényforrás által nyer megvilágítást mint egyetlen ábrázolt alak. Teste erőteljes kontrasztot képez az őt körülvevő háttérrel szemben, amely drámai hatást kelt. A barlang nyílásán keresztül egy elhagyatottnak tűnő tájrészlet rajzolódik ki, megtörve a monokróm színhatást. A művész Szent Pált olyan ruhában ábrázolja, amely pálmalevelekből készült, ahogy azt a legendák is említik. Bár nyugalmi testhelyzetben látható a remete, kezei és tekintete elmélyült imádságot tükröznek, amely egyfajta feszült várakozásként hat. Előtte nincs más, mint egy emberi koponya, amely az elmúlást és a végességet szimbolizálja.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
