2014 augusztusában egy olyan utazásra indultam, amely mélyen alakította az életemet – Taizébe, Franciaországba mentem. Hallottam már a kis faluról és annak különleges spirituális közösségéről egyik legjobb barátomtól, aki már járt ott korábban. Leírta, hogy egy olyan hely, amely a megszokottol teljesen eltérő, tele békével, elmélkedéssel és emberekkel való kapcsolódással Európa minden tájáról. Akkor még nem tudtam, hogy ez az utazás valójában egy zarándoklat lesz, egy spirituális kaland, amely örökre nyomot hagy bennem. Három barátommal együtt vágtunk neki az útnak, kíváncsian, nyitottan és készen arra, hogy átéljük az ismeretlent.
Mielőtt megérkeztünk, az utazás utáni hétre és Spanyolországba fókuszáltam – városlátogatás Madridban, Toledóban, Granadában és Barcelonában. A Spanyolország iránti izgalmam hatalmas volt. Régóta álmodtam róla, hogy láthassam a Santiago Bernabéu Stadiont, a kedvenc focicsapatom, a Real Madrid otthonát. Ugyanakkor nyitott szívvel érkeztem Taizébe, kíváncsian arra, hogy mit tartogat számomra ez a hely. Nem sejtettem, hogy az a hét nap olyan változást hoz az életembe, amit soha nem tudtam volna elképzelni.
Megérkezés és első benyomások
Taizébe érkezni olyan érzés volt, mintha egy másik világba léptem volna. Maga a falu kicsi és szerény, mégis olyan nyugalmat és közösségérzetet sugároz, ami azonnal befogad. Nyáron több ezer fiatal gyűl össze itt Európa minden tájáról, teremtve egy vibráló, multikulturális környezetet. Mi is ennek a dinamikus áramlásnak voltunk a részesei, készen arra, hogy tanuljunk, kapcsolódjunk és felfedezzünk.
Az első nap már feltűnt valami különleges – Taizé élete mélyen strukturált, ugyanakkor gyengéd ritmusban zajlik. A napi tevékenységek a műhelyek, imaalkalmak, étkezések és közösségi munkák köré szerveződnek. A műhelyek, amelyeket bibliacsoportoknak hívnak, a tartózkodásom egyik központi élményévé váltak. Minden nap egy bibliai témát kaptunk, amelyet kis csoportokban beszéltünk meg. Ezek az alkalmak nem csupán tanulmányi beszélgetések voltak; lehetőséget adtak személyes gondolatok, tapasztalatok és élmények megosztására. Beszélgettem fiatalokkal Spanyolországból, Portugáliából, Németországból, Norvégiából, Franciaországból, Hollandiából és Angliából. A nyelvi akadályok ellenére közös alapot találtunk, összekapcsolódtunk a kíváncsiság és az őszinte érdeklődés által.
Taizé ritmusa
Taizé élete ritmust követ, amely gyorsan kényelmessé válik. Naponta három étkezés van, amelyet több ezer ember számára szolgálnak fel fél órán belül – olyan teljesítmény, ami elsőre lehetetlennek tűnik. Az ételek egyszerűek, de táplálóak, emlékeztetve arra, hogy az élet lényege gyakran az egyszerűségben rejlik.
Az ima központi szerepet játszik Taizében, és egészen más, mint amit korábban ismertem. Naponta három ima van – reggel, délben és este. Minden alkalom ötvözi a Szentírást, a reflektálást és az éneklést. Ami leginkább kiemelkedő volt számomra, az az éneklés. Kis énekfüzetek és kivetített számok segítségével mindenki együttesen énekel különböző nyelveken. A dallamok ismétlődőek, meditációs hangulatot teremtenek, amely mély elmélkedésre ösztönöz. Ez a fajta istentisztelet teljesen új volt számomra, és mélyen megérintett.
Mély kapcsolat mindössze két nap alatt
Mindössze két nap kellett ahhoz, hogy Taizé felejthetetlen benyomást tegyen rám. A második nap végére azt mondtam magamnak, hogy ha valaha lesz még lehetőségem visszatérni, habozás nélkül megteszem. Mélyen megérintett valami a közösségben, az imában és az emberekkel való őszinte kapcsolatokban. Beleszerettem Taizébe, és abba, amit képvisel – egy helybe, ahol a spiritualitás, a közösség és a személyes fejlődés harmonikusan összefonódik.
Az évek során többször is visszatértem Taizébe – hét-nyolc alkalommal, mindegyik alkalom mélyítette a kapcsolatomat ezzel a hellyel. Érdekes módon az egyik legmeghatározóbb élmény sokkal később történt, amikor megismertem az akkor még jövendőbeli feleségemet. Taizé több lett, mint egyszerű úti cél; életutam egyik mérföldkövévé vált.
Közösségi munka és kisebb kihívások
Taizé élete nem csupán elmélkedésről és imáról szól – a közösségi felelősségvállalás is fontos. Minden látogató részt vesz a közös feladatokban, például mosogatás, zuhanyzók és WC-k tisztítása, az új érkezők üdvözlése vagy információs anyagok szétosztása. Bár ezek a tevékenységek hétköznapinak tűnhetnek, erősítik a közös céltudatot és az összetartozás érzését.
Apróbb kihívások adódtak, például a nyelvi akadályok, de ezek minimálisak voltak, hiszen a legtöbben legalább alapfokon beszéltek angolul. Egy másik apró nehézség az étel minősége volt – egyszerű és funkcionális, az a célja, hogy napi több ezer embert ellásson, nem az, hogy ínyenc élményt nyújtson. Ezek a kis kellemetlenségek azonban elenyésztek az élmény gazdagsága mellett.
Elmélkedések Spanyolországról
Egy hét Taizében való tartózkodás után csoportunk Spanyolországba utazott, olyan városokat felfedezve, amelyek tele voltak történelemmel, kultúrával és élettel. Madrid minden elképzelésemet felülmúlta, különösen a Santiago Bernabéu Stadion meglátogatása – minden Real Madrid-rajongó álma valóra vált. Toledo és Granada lélegzetelállító építészetet kínált, a középkori utcáktól az Alhambra nagyszerűségéig. Barcelona a gótikus és a modernista stílus keverékével tökéletes lezárása volt utazásunknak.
Bár Spanyolország lenyűgöző és vizuálisan káprázatos volt, a Taizében szerzett spirituális alapozás színezte az élményeimet. Tudatosabb, reflektívebb és érzékenyebb lettem a körülöttem lévő szépségre. A zarándoklat nem ért véget; továbbra is befolyásolta a világban való részvételemet.
Személyes átalakulás
Amikor hazatértem Taizéből és Spanyolországból, észrevettem a változásokat magamban – aprók, mégis mélyrehatóak. A 11 évvel idősebb unokatestvérem megdöbbent a változáson. Szinte hitetlenkedve kérdezte: „Ki vagy te? Mi történt veled Taizéban és Spanyolországban?” Szavai nem kritikusak voltak – örömteli felismerés volt, hogy „nőttem”, érettebb lettem, mélyebb megértést szereztem magamról és másokról.
Ez az utazás erősebb empátiát, türelmet és spirituális tudatosságot adott nekem. Ráébresztett arra is, hogy a spiritualitás nem korlátozódik a hagyományos templomi keretekre. Taizé megtanított, hogy az ima, az istentisztelet és az elmélkedés sokféleképpen kifejezhető, összekapcsolva az embereket minden háttérből és kultúrából.
Életre szóló barátságok és szerelem
Talán a legértékesebb része Taizének az emberek voltak. Az évek során olyan barátságokat építettem, amelyek örökké tartanak. Megismertem legjobb barátaimat ezek során az utazások során, olyan kötelékek alakultak ki, amelyek az élmények és a kölcsönös megértés alapjaira épülnek. A jövendőbeli feleségemmel való találkozás pedig váratlan, varázslatos réteget adott az élményhez. Ami egy spirituális utazásként kezdődött, mélyen személyes és életet alakító fejezetté vált. Taizé vált azzá a hellyé, ahol a szívem, a lelkem és az elmém olyan módon fejlődhetett, amit soha nem vártam.
Tanulságok
A Taizéből hozott tanulságok messze túlmutatnak a zarándoklaton. Megtanultam az nyitottság értékét, azt, hogy az új élményekhez merev elvárások nélkül érdemes közelíteni. Felfedeztem, hogy a másokkal való kapcsolódás nyelvi és kulturális akadályokon keresztül nemcsak lehetséges, hanem mélyen jutalmazó is. Ráébredtem, hogy a személyes fejlődés gyakran abból fakad, ha kilépünk a komfortzónánkból és teljesen bevonódunk a körülöttünk lévő világba. Mindenekelőtt Taizé megerősítette a spiritualitás és az elmélkedés fontosságát a mindennapi életben. Megtanította, hogy az ima, a meditáció és a közösségi istentisztelet együtt létezhet a mindennapi feladatokkal, kiegyensúlyozott és értelmes életet teremtve.
Ajánlás
Visszatekintve az utazásra, magabiztosan mondhatom, hogy Taizé meglátogatása az egyik legjobb döntés volt, amit valaha hoztam. Ez egy hely, amely kihív, táplál és átalakít. Bárkinek, aki fontolgatja az utazást, csak azt tudom javasolni, hogy élje át saját maga. Taizé nem csupán egy úticél – egy utazás önmagadba, a közösségbe és a spirituális felfedezés szívébe.
Végül, a Taizébe tett zarándoklatom, együtt a spanyolországi kalanddal, alakított azzá, aki ma vagyok. Erősítette a hitemet, szélesítette a világ iránti megértésemet, elmélyítette kapcsolataimat, és megismertetett életem szerelmével. Ezeket az élményeket nem lehet teljesen szavakba önteni – át kell élni. És ezért végtelenül hálás vagyok.
Elindultam, hogy lássam Spanyolországot, a Real Madridot és más városokat, eközben más történt, valahogy megtaláltam magam és azt, amit kerestem, megváltoztam olyan szinten, ahogy nem számítottam rá, és nem is tudtam, hogy képes vagyok ilyesmire. A legjobb döntés volt az első Taizé zarándoklatom, ami teljesen megváltoztatta az életemet. Ha újra kellene csinálnom, szívesen, gondolkodás nélkül tenném. Bántott, hogy mert nem tudtam Taizéről hamarabb, nem mentem oda hamarabb, hogy többször átélhessem, viszont rájöttem, hogy ha korábban mentem volna, fiatalabban mint 22-23 év, nem értékeltem volna annyira, mint akkor vagy akár most is.
Adrian Apostu
Fotók: Adrian Apostu, Taizé/Facebook
