Szent Család vasárnapján, december 28-án a gyulafehérvári székesegyházban – akárcsak a világ valamennyi székesegyházában – szentmisében ünnepelték a szentév lezárását. A szentmise főcelebránsa, Kovács Gergely érsek szentbeszédében hangsúlyozta, hogy „a szentév lezárása több, mint egy liturgikus ünnep. Számvetés. Megállás. Mérlegelés. Annak őszinte vizsgálata, hogy a mögöttünk álló egy év valóban gyümölcsöt hozott-e életünkben.”
Emlékeztetett arra, hogy a főegyházmegyében harmincnál is több jubileumi szentmisét és ünnepet tartottak, számos zarándoklat volt Gyulafehérvárra és a négy kijelölt jubileumi templomba – Csíksomlyóra, Kolozsvárra, Marosvásárhelyre és Brassóba. Számos főegyházmegyei és plébániai, továbbá családi és egyéni zarándoklat indult Rómába is.
Ugyanakkor kiemelte, hogy a jubileum mégsem vallási rendezvénysorozat, nem lelkipásztori kampány, hanem esély és lehetőség a megtérésre, az újrakezdésre, és mindenekelőtt a remény megerősítésére egy megtört, fáradt és gyakran reményvesztett világban. A remény nem illúzió, nem puszta optimizmus, nem lelki hangulat, hanem Krisztushoz kötött valóság: olyan remény, amely nem csal meg.
A remény, a megtérés és a zarándoklás hármas témájához kapcsolódó szentbeszédét zárva az érsek rámutatott: „A jubileumi év végén azt kell megkérdeznünk magunktól, hogy kivé lettünk közben. Ha a remény erősebb lett, ha a felelősség mélyebb lett, ha több volt az irgalom, mint az önigazolás, akkor a szentév nem volt hiábavaló.” A jövőre vonatkozóan mindenki feladatát így határozta meg: nem következhet visszatérés a régi kerékvágásba, hanem mindazt, ami a szentévben megszületett, tovább kell vinni. „A remény nem alkalmi üzenet. A megtérés nem egyszeri döntés. A zarándoklás nem ér véget a szentév lezárásával.”
A Te Deum eléneklése és az ünnepi áldás előtt a főpásztor megköszönte a jubileumi év tervezésében és szervezésében részt vevők munkáját, külön is kiemelve Kerekes László segédpüspököt, akinek vezetésével a pasztorális bizottság kidolgozta és megvalósította az éves programot, valamint Hurgoi Sándor szemináriumi prefektust, a jubileumi év főegyházmegyei koordinátorát.
Végül köszönetet mondott a zárószentmisén éneklő Lux Aurumque csíkszeredai kórusnak, a vakációjukat megszakító szeminaristáknak, a jelen lévő papoknak és zarándokoknak, valamint mindenkinek, aki hozzájárult az ünnepi szentmise méltó megünnepléséhez, nem utolsósorban a Romániai Máltai Szeretetszolgálatnak, amelynek közreműködésével minden résztvevőt meleg étellel és itallal vendégeltek meg az érseki palota udvarán.
