Az ajándék szó eredete a középkori latin adiunctum szóból származik, ami hozzáadott dolgot jelent. Magyar nyelvterületen a jelenlegi forma a 19. században vált általános használattá, jelentése azóta is változatlanul az önzetlen adományozást tükrözi. Mit jelent a mai ember számára az ajándékozás? Most, decemberben még aktuálisabb ez a kérdés. Felnőttként egyre világosabban látjuk, hogy az ajándékozás valódi jelentése nem fér el csupán a csomagolópapírban, és nem mérhető a dobozok számában.
Szülőként, ugyanakkor gyógypedagógusként is látom, hogy mennyire fontos a gyermekek számára a figyelem, az együtt töltött idő, a valódi jelenlét. Sokszor tapasztalom, hogy egy közös játék, egy meghallgatott történet vagy a nyugodt, osztatlan figyelem többet formál egy gyerekben, mint bármilyen tárgyi ajándék. A túl sok ajándék nem erősíti, inkább gyengíti az értékek érzékelését. Ha pedig a gyermek azt tanulja meg, hogy a szeretet mértéke a kapott dolgok mennyiségétől függ, akkor elhomályosul a karácsony legmélyebb üzenete. Nem tartom helyesnek a gyerekeket ajándékokkal elhalmozni. A szeretet nem darabszámban, és nem fényes, új tárgyakban mérhető. A szeretet elsősorban idő, türelem, érdeklődés, megbecsülés. Ezt akkor lehet érezni igazán, ha jelen vagyunk.
A felnőttek világában sem más a helyzet. Talán még nehezebb is észrevennünk, mennyire vágyik minden ember egy kis figyelemre, őszinte beszélgetésre, lelassulásra. Sokszor könnyebb megvenni valamit, mint leülni valakivel. Pedig az időnkből adni az egyik legértékesebb ajándék. Az ajándékozás idején gondoljunk arra, hogy Isten a legnagyobb ajándékot nem tárgyban adta, hanem saját Fiát, önmagát, jelenlétét, szeretetét. Nem valamit, hanem Valakit. Ez a karácsony, az ajándékozás titka. Ez a titok minden évben arra hív minket, hogy mi is önmagunkból adjunk: jelenlétből, jóságból, türelemből, megbocsátásból.
Vajon mit üzen az ajándékozási formánk, a gesztusunk? A túláradó csomagok mögé bújunk, vagy merünk jelen lenni? Tudunk-e úgy adni, hogy közben mi magunk is kinyílunk? Ha idén kevesebb tárgyat adunk, de több odafigyelést, kevesebb fény kapcsolunk, de több fényt gyújtunk a szívünkben, kevesebb rohanással, de több szeretettel készülünk, akkor közelebb kerülhetünk a karácsonyi titokhoz.
A mértékletességre nevelés, a hála gyakorlása, az együtt töltött minőségi idő mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulnak a belső biztonság, a stabil önértékelés és a mások felé irányuló empátia kialakulásához. Amit ma példaként mutatunk felnőttként, az ajándékozási szokásaink révén is, az idővel viselkedési formaként tükröződik vissza a gyermekeink által. Az egészséges érzelmi fejlődés az értékekben gyökeredzik, és ez karácsonykor sincs másként.
Molnár Réka-Mónika gyógypedagógus, logopédus
