Amilyen a kapcsolatom önmagammal, olyan az embertársaimmal és olyan Istennel is. Hogy kapcsolódni tudjak Istenhez, emberhez, önmagammal kell békében élnem. És ez döntés, választás kérdése: az árnyoldalaimat hozom előtérbe, vagy értékeimet éltetem, gyarapítom a magam és mások javára. Ezt a témakört szedte ízekre az a félszáz személy, aki a gyergyói főesperesi kerület adventi lelki napján vett részt. Az egyházi alkalmazottakat az erőforrás-teremtő munkában két Caritas-alkalmazott, Gál Juliánna szociális munkás és Balázs Katalin kommunikációs munkatárs, lelkigondozó segítette.
Házvezető- és szakácsnők, titkárnők, kántorok, sekrestyések, harangozók, adminisztrátorok, temetőgondnokok, hitoktatók és pasztorális asszisztensek kaptak meghívást Hölgyes Pál Zsolt főesperestől a december 19-i gyergyószentmiklósi együttlétre. Az azonos munkakörben más-más település plébániáján dolgozóknak a találkozási lehetőség alkalmat adott, hogy beszéljenek hivatásuk szépségeiről és nehézségeiről is. Közösen néztek rá arra, hogy plébániai alkalmazottként milyen kihívásoknak kell szembenézniük, és miből fakadnak a nehézségek. Nem könnyű e munkakörökben, hogy „ha ess, ha havaz, ott kell lenni”, a munka és magánélet határainak egyeztetése, nehéz szembesülni olyan helyzetekkel, amikor a munkatárs „bort iszik és vizet prédikál”, amikor a kommunikáció hiányosságai miatt nem sikerül az elvárásoknak megfelelni… De nem könnyű az sem, amikor a hívek postásává kell válni „mondd meg a papnak…” üzenet továbbítóiként. A plébániai alkalmazottak a hétköznapjaikba engedtek betekintést a lelkigyakorlat vezetőinek nem feledve sorolni mindazt a pozitívumot, amiért érdemes ebben a munkakörben kitartani. Csak egyet említünk ezek közül: „ez a szolgálat az, amelyet sosem kell egyedül végeznem.”
Annak érdekében, hogy a jó élmények növekedjenek, a nehézség csökkenjen, a csapat tagjai ránéztek istenkapcsolatukra, a személyiségtípusok jobb megismerésével kollégáik működésére, és önmagukra is, hogy miként gyarapíthatják a jobbik felüket. A találkozás örömével, önismereti töblettudással, érintődésekkel gazdagodtak, a közös ebéd után pedig búcsúztak, hogy erőt merítve, hazatérve kitartsanak a jó szolgálatban, szolgálva Istent és embert – békében önmagukkal.
Balázs Katalin
